Elhunyt XVI. Benedek emeritus pápa

Az elmúlt kilenc évben, amióta idős kora miatti fogyatkozó erejével indokolva bejelentette a pápai hivatalról a lemondását, emeritus pápa (vagyis kiérdemesült pápa) lett.

A nyugalmazott pápa szombaton 9 óra 34 perckor hunyt el - jelentette be a Vatikán.

XVI. Benedek a modern kor első egyházfője volt, aki 600 év után először lemondott a pápaságról. Ferenc pápa megválasztását követően a saját magának kijelölt nyugalmazott pápa címmel visszaköltözött a Vatikánba, ahol a Mater Ecclesiae kolostorban élt. Utoljára 2020 júniusában mutatkozott a nyilvánosság előtt.

A szóvivő azt is közölte, hogy az elhunyt pápát január 2-án a római Szent Péter-bazilikában ravatalozzák fel, a hívők ezután búcsúzhatnak el tőle.

Joseph Aloisius Ratzinger a felső-bajorországi Marktl am Innben született 1927. április 16-án mélyen vallásos, a nemzetiszocialista rendszerrel szemben ellenszenvvel viseltető családban. Kamaszéveit a Salzburghoz közeli Traunsteinben töltötte, 14 évesen a hatályos törvények értelmében be kellett lépnie a náci ifjúsági szervezetbe, a Hitlerjugendbe. Tizenhat évesen besorozták a légelhárítókhoz, egy ideig Magyarországon is állomásozott, a második világháború végén dezertált. Rövid hadifogság után, 1945 végén Georg bátyjával a traunsteini papi szeminárium hallgatói lettek. 1946-tól filozófiát és teológiát tanult Freisingben és a müncheni egyetemen.

Testvérével együtt 1951. június 29-én szentelték pappá, két évvel később disszertációjával teológiai doktorátusi címet szerzett, 1957-ben habilitált. Freisingben, majd a bonni, a münsteri és a tübingeni egyetemen tanított dogmatikát és teológiát. 1962-1965 között a kölni érsek teológiai tanácsadójaként részt vett a katolikus egyházat megújító II. Vatikáni Zsinaton, 1972-ben egyik alapítója volt a befolyásos Communio teológiai folyóiratnak.

Ekkor még a reformerek közé számított, de nézetei - jóllehet a zsinat tanításai mellett mindig kitartott - egyre konzervatívabbá váltak. 1977-ben VI. Pál pápa München és Freising érsekévé nevezte ki, és bíborossá kreálta.

1982-ben lemondott a müncheni érsekségről, 1993-ban Velletri-Segni bíboros-érseke lett. 2002-ben, 75. életéve betöltése után az egyházjog értelmében be kellett nyújtania lemondási kérelmét, ám II. János Pál pápa hivatalában tartotta egyik legfőbb tanácsadóját. Ratzinger bíborost abban az évben megválasztották a bíborosok dékánjának, így a katolikus egyházi hierarchia második emberévé lépett elő, és ő lett felelős a pápaválasztás levezetéséért is.

II. János Pál halála után a bíborosi konklávé a 2005. április 18-19-i alig 26 órás - az egyháztörténet egyik legrövidebb - tanácskozása után Joseph Ratzingert választotta meg a 265. pápává.

Az új egyházfő, aki 1730 óta a legidősebben, 78 évesen ülhetett Szent Péter trónjára, az első világháború alatt regnáló XV. Benedek után választotta a XVI. Benedek nevet. Személyében nyolcadik alkalommal, s 480 év után került ismét német a katolikus egyház élére, és a pápák avignoni fogsága óta először fordult elő, hogy egymás után kétszer választottak nem olasz pápát.

Bár sokan konzervatív fordulatot vártak, a "Cooperatores veritatis" (Az igazság segítőtársai) jelmondatot valló pápa inkább fontolva haladó reformernek bizonyult. Tisztában volt azzal, hogy a katolikus egyháznak meg kell birkóznia a szekularizálódó világ kihívásaival, de úgy kell megreformálnia önmagát, hogy megőrizze identitását, évezredes hagyományait és értékeit. Három enciklikáját, amelyek a keresztény szeretetről, a keresztény reményről, az ember teljes értékű fejlődéséről szólnak, a legfontosabbak között tartják számon. Elődjéhez hasonlóan elutasította az abortuszt, a mesterséges születésszabályozást és az eutanáziát, ellenezte az egynemű párok együttélésének törvényesítését, a nők pappá szentelését és a cölibátus eltörlését.

Az immár nyugalmazott (emeritus) pápa utódja, Ferenc pápa megválasztását követően a vatikáni Mater Ecclesiae kolostorba költözött. Vatikáni lakóhelyét utoljára 2020 júniusában hagyta el, hogy Bajorországban meglátogassa haldokló fivérét, ekkor mutatkozott utoljára a nyilvánosság előtt.

Ferenc pápa első enciklikája, a 2013 júliusában megjelent Lumen fidei precedens nélkülinek számít, mert a két pápa közös munkája. A rendkívül művelt, kedvtelésből legszívesebben Bachot és Mozartot zongorázó nyugalmazott pápa hat nyelven beszélt, további négyen olvasott és értett, a Vatikánban 2015-ben avatták fel a tiszteletére létrehozott, az általa írt vagy róla szóló könyveknek szentelt tudományos könyvtárat. XVI. Benedek publikációs jegyzéke 135 kötetet tartalmaz, amelyeket 37 nyelvre fordítottak le. 2016-ban Utolsó beszélgetések címmel adták ki interjúkötetét, 2019-ben mutatták be Fernando Meirelles brazil rendező A két pápa című, róla és Ferenc pápáról szóló életrajzi filmjét.

XVI. Benedek 2020. szeptember 4-én 93 évesen, négy hónaposan és 16 naposan lett a leghosszabb életű pápa, ilyen sokáig előtte csak az 1903-ban elhunyt XIII. Leó élt.

Mély fájdalommal fogadtam Benedek pápa halálhírét. Teológusként, bíborosként, hivatalban lévő, majd visszavonult pápaként meghatározó személyisége volt egyházunk életének - írta az MTI-hez eljuttatott nekrológjában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

- fogalmazott.

Érezte, értette az idők jeleit. Szívében hordozta a II. Vatikáni Zsinatot, amelynek - szakértőként - még résztvevője volt. Látta az egyházunkat, Európát és az emberiséget fenyegető veszélyeket, de tisztában volt a megnyíló távlatokkal és reménységünk okával is. Tudta, hogy a hit területén is létezik igazság, és hogy azt szeretetben kell képviselni. Ugyanakkor utolsó nagy enciklikájában (Caritas in veritate) hitet tett amellett, hogy a társadalmi téren megnyilvánuló szeretet is az igazságban gyökerezik, ebből nyeri hitelességét: a társadalomban hirdette meg Krisztus szeretetének igazságát - olvasható a nekrológban.