Elhunyt Ábel Gábor kultúraszervező

Mély fájdalommal közeledik az idei karácsony… Egy igaz barátunk, harcostársunk, a felvidéki és zselízi magyarság ikonját Ábel Gábort magához szólította a jó Isten.

Gabi bácsi, még nem készültünk fel, hogy nélküled kell tovább harcolnunk. Te voltál talán az egyetlen, aki mindig tartotta bennünk a lelket, és akkor is buzdítottál, amikor kis csikó politikuskákként egyre csak ment el a kedvünk. Nemcsak, hogy életművet hagytál magad után csemadokosként, MKP-sként a felvidéki közösségi életben, de támasza is voltál az utolsókig ennek a közösségnek, akire mindig lehetett számítani. Nem tudom kifejezni szavakkal mennyire hálás vagyok Neked mindenért és mennyi mindnet köszönhetek. Kerül-fordul felhívtál vagy összefutottunk a városban és soroltad a javaslataidat, észrevételeidet.

Gyakori találkozásaink alkalmával két téma sohase maradhatott ki: a foci és a politika. Mennyi DAC- és Fradi meccsen hajtottuk győzelembe kedvenc csapatainkat!? Mit letaktikáztunk, hogy miként lenne jobb a magyar válogatott?! Az MKP-ban pedig még akkor is szentül hittünk, amikor az felszámolta magát. Nemrégen még kérdezted, most hogyan tovább? Én pedig könnyelműen azt feleltem, hogy idővel majd mutatkozik az utunk. De azt nem gondoltam, hogy nem együtt fogunk erre az útra lépni. Emlékszel mennyit konspiráltunk a politikai ellenfelekről? Te voltál az, aki hozzám hasonlóan sosem voltál hajlandó megalkudni, engedni a ’48-ból. Felvidék és az itteni magyar közösség szent volt számodra és mondhatni minden gondolatodat, minden tettedet áthatotta otthonunk, nemzetünk szeretete. Nélküled viszont nagyon nehéz lesz a dolgunk. Annyi mindent meg kellett volna még beszélnünk. Annyi mindent meg kellett volna még tennünk. Pár hete még együtt terveztük az utat Budapestre a Békemenetre. „Meg kell mutatnunk a Miniszterelnök úrnak, hogy számíthat ránk” - mondtad, s így is tettünk. A Teremtő tán megirigyelt minket és úgy döntött, hogy most már mellette van Rád szüksége. Kérjük, ne feledkezz meg rólunk odaföntről se, és járj közben szülőföldedért ott is. Mi sosem feledünk. Köszönünk mindent, mit értünk tettél. Nem lehet kifejezni mekkora űrt hagytál magad után, amit nem hiszem, hogy valaha is pótolni lehet. Pihenj békében, Gabi bácsi! Isten veled Barátom!