Elhallgatott gyalázat: A Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm ellen lobbiznak a szlovák történészek
Rajcsányi Gellért a Mandineren készített interjút Skrabski Fruzsinával, egy nemrég közzétett bejegyzése kapcsán, amelyben azt írta – „Miért kerget egy csapat szlovák áltörténész? Már megint be akarják tiltani egy filmemet.” Ismeretlenek kilétű szlovák aktivisták a Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilmjükre rászálltak, akik a film fesztiválokon való szerepeltetése ellen lobbiznak.
Az interjúban Skrabski elmondja, hogy
a film, amit készítettünk, olyan témakörbe vág, amely megosztja a szlovák közvéleményt.
Ami alatt kifejezetten a Szlovákiában többséget képező, szlovák anyanyelvű értelmiségre és politikai körökre gondol.
Skrabszki Fruzsina kiemeli - van egy olyan szegmense a szlovák értelmiségnek, amely képes szembenézni a nemzeti múlttal: a tekintélyes pozsonyi lap, a Pravda 2009. július 5-ei számában Vladimír Jančura újságíró például egy, a mi film szemléletével azonos módon készült cikkben ismerteti a Pozsonyligetfalun történteket.
A történelemhamisítása vádját az actuality.sk című szlovák lap fogalmazta meg először: múlt novemberben egy hosszú, jóindulatúnak nem nevezhető, csúsztatásokkal teli kirohanást jelentettek meg a filmről. Tették ezt úgy, hogy senkit nem kérdeztek meg a film készítői vagy a benne megszólaló, nem egyszer Szlovákiában élő és például egy ottani egyetemen tanító, tehát szlovákul természetesen anyanyelvi szinten beszélő szakértők közül - teszi hozzá.
Skrabski nem tudja, kik azok, akik már második alkalommal gyakorolnak nyomást a film elismerésének megakadályozása érdekében.
A szlovákiai zsűri azt jelezte, hogy „úgynevezett történészek” ezek a számunkra ismeretlen emberek.
Az interjúból megtudhatjuk, hogy a vádlók többek között azzal érvelnek, hogy filmünk nem támasztja alá a „magyarokkal szembeni népirtás” teóriáját.
Skrabski szerint
Felhívja a figyelmet, hogy
a film címe nem „Magyarokkal szembeni népirtás Pozsonyligetfalun”, hanem „Népirtás Pozsonyligetfalun”.
Mivel az 1945. április 8-ától – ekkor kezdődött meg Pozsonyban a német ajkú civil lakosság kegyetlen eszközökkel történő, tömeges kitelepítése – éveken át Pozsonyból és Pozsony környékéről a ligetfalui koncentrációs táborba hurcolt civilek három nemzetiséget képviseltek. Nagy számú német és magyar, emellett kisebb számú szlovák családot – az esetek túlnyomó többségében, mivel e családok ingatlanait is azonnal zárolták, teljes családokat teleptettek Ligetfalura – is deportáltak a táborba.
A film alkotói nem tesznek különbséget a táborba hurcoltak nemzetiségét, származását illetően.
Megtudhatjuk, hogy a felhozott érvek feltűnően egybeesnek az aktuality.sk című szlovák lap cikkeivel. Azt próbálják bizonygatni, hogy – bár volt egy ilyen tábor Pozsonyligetfalun – ott nem végeztek ki embereket. E vádakat számtalan levéltári dokumentum cáfolja. A filmben megszólaló Szabó József külügyi szakértő perdöntő iratok tömkelegével támasztja alá a film állításait.
Skrabski beszámol, hogy legutóbb már diplomáciai nyomásgyakorlás történt szlovák részről, hogy a film ne részesüljön elismerésben.
Az interjút Skrabski Fruzsina azzal zárja, hogy a film által feldolgozott történetet, a két tömeggyilkosságot békeidőben, hónapokkal a háború után követték el.
A film üzenete, hogy
nem szabad hagyni, hogy a gyűlölet, a xenofóbia vezesse a politikai hatalmat, ami a reguláris erők felett is diszponál.
