Elfogadták a módosított táblatörvényt
A pozsonyi parlamentben egy elegáns lépéssorozat eredményeképpen már szerdán megtárgyalták, s még azon melegében, szintén szerdán el is fogadták Gyimesi György (OĽaNO) képviselő javaslatát, amely táblatörvény néven vált nem egész két hónap alatt széles körben ismertté.
Ahogy arról portálunk is többször beszámolt, Gyimesi képviselő a kisebbségi nyelvhasználati törvényt tervezte úgy módosítani, hogy – értelmezése szerint – lehetővé váljék a közúti táblák egy jelentős csoportjának magyar nyelven való kihelyezése is.
A javaslat, meglepő módon, nagyobb visszhangot keltett szlovákiai magyar körökben, mint a szlovák közvélemény előtt.
A javaslat kritikusai úgy vélték, Gyimesi javaslata inkább szűkíti a már meglevő, de ki nem használt lehetőségeket. A kritikus hangok legélesebbje az akkor még létező Most-Hídtól érkezett, hiszen a párt a javaslat visszavonására szólította fel Gyimesit. Ennél diplomatikusabb hangot ütött meg az MKP, illetve most már a Szövetség elnöke, Forró Krisztián, aki nem nyilvános levélben írta meg javaslatait, illetve ajánlott konzultációt az ügyben.
Úgy tűnik, hogy ez utóbbi magatartás vezetett inkább sikerre, hiszen ahogy Gyimesi György a ma7.sk portál részére elmondta, megtörtént a konzultáció, Horony Ákos szakmai koordinációjával, s szerdán a parlamenti vitára kerülő javaslat már magán viseli több kompromisszumos módosítás jelét. Ezek közül a leglényegesebb, hogy
a törvény már nem csak az úgy nevezett nyíl alakú irányjelző táblákra vonatkozik, hanem szinte minden irányjelző-táblára, sőt, a javaslatba bekerült a település- és városrészek kisebbségi nyelven való megjelölésének lehetősége, valamint több földrajzi állandósult megnevezés magyar felirata.
Ezen kívül a törvény szabályozza, hogy ilyen táblákkal nem csak az önkormányzati, hanem a településen levő magasabb rendű útvonalakat is elláthatnak.
A törvény parlamenti vitájára egy viszonylag váratlan időpontban, szerdán fél négykor került sor és hivatalos felvezetéssel együtt sem tartott tovább tizenkét percnél. Ennek során csak a Kotleba-párt képviselői vetették észre magukat, közülük is Stanislav Mizík képviselő, aki felszólalásában egyrészt azzal vádolta Gyimesit, hogy lenézi a szlovákiai magyarokat, hiszen szlovákul mindenki tud és nincs szükségük arra, hogy még magyarul is ki legyen írva az egyes települések neve. Mizík továbbá azt is állította, hogy a magyar táblák kihelyezése csak a terület megjelölésére szolgál, illetve, hogy Gyimesi Budapest meghosszabbított kezeként működik. Az ő és Magdaléna Sulanová képviselőnő szavait hallgatva ismét a 90-es évek magyarellenes miliőjében érezhettük magunkat.
A lényeg, hogy a vitában csak magyarellenes szólamok pufogtak, a benyújtott javaslaton senki sem kívánt változtatni, így az abban a formájában került az öt órakor kezdődő szavazásra, ahogy azt Gyimesi képviselő saját terve szerint, illetve az MKP-val való konzultáció után az előzetes vizsgálatot folytató Kisebbségi és Nemzetiségi Bizottságnak benyújtotta.
A plénum előtt szavazás megerősítette, amit a rövid vita után már sejteni lehetett, hogy
több mint harminc évvel a rendszerváltás után ténylegesen is megjelenhetnek a magyar nyelvű közúti táblák Szlovákiában.
A javaslatot 82 támogató szavazattal, 40 ellenében fogadták el, hatan tartózkodtak vagy nem szavaztak.
Nem állíthatjuk, hogy az évtizedek alatt annyira javult volna a közhangulat az országban, hogy ez immár teljesen természetes kell, hogy legyen. Szükség volt ehhez szemfüles politikusi eljárásra, ahogy Gyimesi György a megváltoztatott javaslatot végig vitte a parlamenten egészen a szavazásig, s tegyük hozzá, az is közrejátszott az elfogadásban, hogy a koalíciós pártok számára immár talán nem akkora téma, hogy egy közúti táblán magyar nyelven is jelenhet meg szöveg. Bárcsak így lenne ez majd a jogegyenlőség felé vezető út többi mérföldkövével is!
A szavazás utáni percekben kértük a képviselőt, ossza meg olvasóinkkal első benyomásait, illetve röviden ismertesse a törvény leglényegesebb részeit.
