Egy lágyítójel hullámai: az állami szigortól a Canossa-járásig
Valahogy korábban jött elő a lángostéma, mint ahogy azt megszoktuk. Magyarországon a "mindenszarizmus" felkent apostolai évente futnak egy kört június közepe tájt a sajtóban és a közösségi médiában, hogy milyen drága a lángos a Balatonon. Pedig, ha tudnák, hogy Szlovákiában milyen drága – a gyártónak –, nem írnák meg ezeket a cikkeket.
Azt hiszem, talán nincs ember az országban, aki ne halott volna az 1500 euróra bírságolt úszori lángossütő esetéről, aki nem azért kapta a rekordbírságot, mert mosatlan kézzel gyúrta a romlott tésztát, hanem mert a pénztári bizonylatról hiányzott egy lágyítójel. Igaz, a TikTok legsötétebb bugyraiban, a kősmeres csatornákon már arról beszélnek, az egészre azért volt szükség, hogy elterelje a figyelmet Michal Šimečka édesanyjának egyesületéről. Lehet, hogy ez általánosságban sikerült, a MAGYAR7-ben biztosan nem, az erről szóló cikkünket a 18-19. oldalon olvashatják. De előtte nézzük a lángossütőt.
Az úszori lángosügyről elsőként a közszolgálati Szlovák Televízió számolt be hétfőn, kedden, május 12-én pedig lángba borította a szlovák internetet az információ, hogy a dunaszerdahelyi járásbeli településen a Pénzügyi Hatóság ellenőrei azért bírságolták meg 1500 euróra a helyi lángossütőt, mert a pénztárblokkon a "lángoš" tételben az š betűről hiányzott a lágyítójel.
Mivel ez egy viszonylag egyszerű ügy, a lángost a lisztérzékenyeken kívül már mindenki fogyasztott, tudjuk, mennyibe kerül, azt is, hogy az 1500 eurós bírság egy lángos árához képest rettenetes mód eltúlzott, emiatt országos lett a felháborodás. A történet futótűzként terjedt el a közösségi médiában, majd rövid idő alatt a szlovák és a magyar nyelvű sajtó vezető témájává vált.
A botrány azonban igazán akkor robbant be, amikor Jozef Kiss, a Pénzügyi Hatóság elnöke rendkívüli sajtótájékoztatót tartott az ügyben. Kiss azt állította, hogy a történetet félremagyarázták, és szerinte nem egyszerűen "egy hiányzó lágyítójelről" volt szó. Miközben a károsult jogi képviselője által nyilvánosságra hozott hivatalos jegyzőkönyv szerint igen. De Kiss mismásolásánál sokkal nagyobb hullámokat vetett, hogy úgy fogalmazott: a vállalkozó "masszív reklámot" kapott a médiában, több televíziós híradó is beszámolt róla főműsoridőben, emiatt pedig a lángossütő bevételei "néhány száz százalékkal" megugrottak. Kiss szerint ezért nem lehet azt állítani, hogy a pénzügyi hatóság "annyira rosszat tett volna" a vállalkozással. Érezzük, talán jobb lett volna, ha Kiss csendben maradt volna... Kijelentését a közösségi médiában és az ellenzéki politikusok részéről sokan arrogánsnak és cinikusnak nevezték, teljes joggal. Hisz az állam nem hivatkozhat arra egy vitatott bírság védelmében, hogy a megbüntetett vállalkozó végül reklámot kapott. Éppen ez a megszólalás változtatta az esetet egyszerű adminisztratív vitából országos politikai üggyé.
Az ügyben időközben Robert Fico miniszterelnök is megszólalt. Fico "szégyenletesnek" nevezte a bírságot, és kijelentette: az emberek ilyetén vegzálása nem elfogadható. A kormányfő szerint az illetékeseknek bocsánatot kellene kérniük a vállalkozótól. Ugyanakkor Fico hozzátette: Szlovákiában az adóelkerülés továbbra is súlyos probléma, és szerinte sokan próbálnak kibújni az adófizetés alól. A miniszterelnök nyilatkozata kettős üzenetet hordozott: egyrészt igyekezett elhatárolódni a túlbuzgó bürokráciától, másrészt nem akarta gyengíteni az állami ellenőrzések legitimitását sem.
De a miniszterelnöki nyilatkozattól függetlenül, a lángoš-ügy önálló életet kezdett élni, történet sokak szemében a kisvállalkozók helyzetének szimbólumává vált egy olyan időszakban, amikor a kormány konszolidációs intézkedései miatt emelkednek a járulékterhek, új adók jelennek meg, és nőnek az adminisztratív kötelezettségek. Az eset azért váltott ki ekkora indulatokat, mert az állam a legkisebb vállalkozókkal szemben mutatta a legnagyobb szigort, miközben adóügyileg volna hova nézni az országban.
Mindez a kormányzati kommunikáció spin doctorai is beláthatták, és odaszólhattak Kissnek, persze, az is lehet, hogy magától világosodott meg, hétfőn ugyanis a "Lángos-ügy lezárása" címmel hívott össze sajtótájékoztatót, ahol, belső eljárási hibára hivatkozva beismerte, az ellenőrök – bár a törvény keretei között jártak el – túllőttek a célon. Ezért az ügy kapcsán a pénzügyminisztériummal egyeztetve törvénymódosítást nyújtanak be, mivel a pénztárgép-nyilvántartásról szóló törvény alapvető keretei 2008 óta változatlanok, és a rendszer képtelen érdemben különbséget tenni a súlyos adócsalás és az apró adminisztratív hiányosságok között.
Hétfő délután pedig, megtörtént a Canossa-járás: Kiss személyesen ment el bocsánatot kérni a lángossütőhöz. Ilyent se láttunk még. Minden jó, ha jó a vége!
S mivel kedden Szlovákia könyékig a "lángoštésztában" volt, valahogy a M/magyar kormány megalakulására is kevesebb fény vetült, pedig az itteni rajongók bizonyosan várták a pillanatot. Magyar Péter és a Tisza felemelkedése ugyanis nem klasszikus ideológiai törésvonal mentén történt meg, hanem egy mélyebb társadalmi és politikai "anyagfáradtság" következményeként. A választók jelentős része már nem elsősorban jobb- és baloldali alternatívák között keresett választ: a fennálló rendszer fenntartása és egy új politikai korszak lehetősége között döntött.
A kormányalakítás gyorsasága önmagában is politikai üzenet volt. Az április 12-i választást követően alig egy hónappal már felállt az új kabinet, ami azt jelezte, hogy a Tisza tudatosan készült a hatalom átvételére. Az új kormány szerkezete szintén szakítást sugallt a korábbi államszervezési modellel. Ezzel szemben az új kabinet újra önálló egészségügyi és oktatási tárcát hozott létre, külön minisztériumot adott a környezetvédelemnek, és több területen technokrata jellegű szereplőket emelt be a kormányzásba. A miniszteri kinevezésekből világosan kirajzolódik az új hatalom politikai stratégiája. A kabinet egy része nem klasszikus pártkáder – mert nincs is klasszikus párt –, hanem szakmai háttérrel rendelkező szereplő. A Tisza ezzel azt próbálja sugallni, hogy nem pusztán protestmozgalomként akar működni, kormányzóképes erőként is pozicionálná magát. Az új kabinet előtt ugyanakkor rendkívül összetett kihívások állnak. A nemzetközi közeg szintén kiemelt figyelemmel követi a változásokat. A nyugati sajtó és az európai politikai elit számára a legfontosabb kérdés az, hogy Magyarország mennyiben változtat korábbi külpolitikai orientációján. A Tisza-kormány eddigi jelzései alapján kevésbé konfrontatív viszonyra törekszik az Európai Unióval.
A következő hónapok legfontosabb dilemmája ugyanakkor az lesz, hogy valódi rendszerszintű változás történik-e Magyarországon, vagy csupán elitcsere zajlik le ugyanazon intézményi keretek között. A Tisza politikai legitimációja nagyrészt arra épült, hogy nem egyszerű kormányváltást, hanem korszakváltást ígért. Így a szavazók azt (is) fogják vizsgálni, hogy sikerül-e ténylegesen átalakítania azt a politikai rendszert, amelynek átalakítására felhatalmazást kapott.
Robert Fico a "második születésnapján" lenyomott pár fekvőtámaszt, és még a strandszezon kívül megmerítkezett az ezt nem feltétlenül indokló vízben.
Két éve történt, hogy a nyitrabányai kihelyezett kormányülést követően Juraj Cintula "nyugdíjas költő" közvetlen közelről tüzet nyitott a kormányfőre. A krimik egy klasszikus fordulata, hogy a tettes mindig visszatér az elkövetés színhelyére. Nos, Cintulát ebben a rácsok akadályozták, de az áldozat visszatért, másodjára is. És a Bányászok terén találkozott a választókkal. Gondolom, a személyi védelme okult a két éve történtekből. Fico a legtöbb követővel rendelkező hazai politikus a közösségi médiában, ösztönösen is jó érzéke van kommunikációhoz, de ahogy a közösségi médiában "feltört", az nyilván egy profi háttércsapat munkája. Az évforduló dramaturgiája sem pusztán egy megemlékezés volt, hanem egy tudatos politikai üzenet is.
A miniszterelnök szinte az egész munkanapját Nyitrabányán töltötte, 10 körül érkezett, és késő délutánig maradt. Napjának súlypontja egyértelműen a sajtótájékoztató volt. Úgy volt meghirdetve, hogy a merényletről és az aktuálpolitikai helyzetről fog beszélni. Természetesen itt is eljutottunk a lángosig, ahogy fentebb írtuk, de ez már csak hab volt a tortán, vagy tejfeles feltét a sajtos lángoson. A lényeg számára az volt, hogy a merénylet utáni első nyilvános szereplésén elmondottakat újra rögzíthesse a választói fejekben. Hangsúlyozta, nem érez gyűlöletet a támadója iránt. Kijelentette, hogy megbocsátott Juraj Cintulának, nem követel tőle semmilyen kártérítést, és személyesen nem is kapcsolódott be az ellene zajló büntetőeljárásba. Azt ugyanakkor világossá tette továbbra sem egy magányos őrült tettének tekinti a merényletet. Beszédének központi eleme volt, hogy a támadás szerinte egy mérgező politikai és médiakörnyezet következménye. Különösen élesen bírálta az ellenzéket és a médiát, főleg a vasárnapi politikai vitaműsorokat, amelyek szerinte "folyamatos agressziót és gyűlöletet termelnek". A sajtótájékoztatón többször is arról beszélt, hogy továbbra is fennáll egy újabb politikai indíttatású támadás veszélye Szlovákiában. Szerinte a társadalmi feszültség nem csökkent, sőt bizonyos körök tudatosan mélyítik azt. Ezzel összhangban a merényletet a szlovák politikai rendszer állapotának tüneteként mutatta be. Fico a megbékélés nyelvét használta, amikor saját támadójáról beszélt, ugyanakkor rendkívül konfrontatív hangot ütött meg a média és az ellenzék irányába. Ez jól mutatja, hogy a merénylet két év után sem lezárt történet.
Mindjárt 2022 májusában, az orosz-ukrán háború kitörését követően érkezett egy rakéta a határ közelébe, egy monarchiabeli vasúti alagút elektromos ellátórendszerét kiiktatandó. S bár az elmúlt négy évben Kárpátalján is voltak a légiriadók, a keleti országrészhez képest ezekből lényegesen kevesebb volt. Múlt héten Ungvárt, Munkácsot és Szolyvát érték orosz drónok, azaz a háború megint valamivel közelebb került hozzánk.
A kárpátaljai katonai közigazgatás szerint 11 Shahed/Geran típusú drón lépett be a térség légterébe, ezek többségét lelőtték vagy rádióelektronikai eszközökkel semlegesítették, és bár néhány célba ért, Kárpátalján nem jelentettek halálos áldozatot vagy sérülteket, a létfontosságú infrastruktúra működése nem omlott össze. A drónok a szlovák határtól nagyjából 50 kilométerre csapódtak be. A regionális szerint ez volt a háború kezdete óta a legnagyobb támadás a megyére. A dróncsapás nem egyetlen, elszigetelt csapás volt, hanem a 13-i, egész Ukrajnát érő nagy orosz drónroham kárpátaljai része volt.
Május 14-én Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a Telegramon közzétett bejegyzésében rámutatott, hogy az előző nap kezdete óta Oroszország több mint 1560 drónt és 56 rakétát lőtt ki ukrajnai célpontokra. S bár Moszkva jelezte, amit eddig is tudtunk, hogy keze Ukrajna nyugati határáig is elér, a válasz nem sokáig váratott magára. Vasárnap Moszkvát érte dróntámadás, ahol a győzelem napi felvonulás csak korábbi önmaga paródiája volt a drónhálók árnyékában. Három ember életét vesztette, legkevesebb 18 pedig megsebesült. Az ukrán vezető Telegram-oldalán azt hangoztatta, hogy ez hazája válasza az orosz invázióra.
S miközben, aki teheti, inkább menekülne a drónok elől, olyan is van, aki hazavinné azokat. Az Ukrajinszka Pravda arról számolt be, hogy Szumi megyében meghalt két férfi, amikor egy fel nem robbant drón darabjait próbálták meg betuszkolni a személyautójukba. Ennek során az eszköz felrobbant. Ehhez mennyire kell hülyének lenni?
A cikk megjelenik a MAGYAR7 szerdán megjelenő, 21. számában.
