Egy Bogár naplója
Megkérdeztük Bogár László közgazdászt a közelgő Trianon évfordulóról, illetve a karantén ideje alatt elindított új videoblogjáról. Csakis azért, mert minden rosszban van valami jó – persze nem árt egy kicsit a jóra rákeresni.
Kedves Tanár úr, Ön a karantén ideje alatt egy videóblogot indított Egy Bogár Naplója címmel. Azt hiszem Trianon évfordulójának közeledtével az ott elhangzottaknak különös aktualitása van, hiszen a magyarság még mindig nem talált megnyugtató választ a szétszakítottságra. Új narratívát kellene keresnünk a kérdés megoldására?
Amikor egy emberi közösséget valamilyen nagy trauma ér, akkor legfontosabb az, hogy minél mélyebben megértse a tragédia alapvető okait, hiszen egyrészt csak így tud tanulni belőle. Másrészt, mivel a dolgok lényegének a megértéséhez a dolgok történetének a megértése adja a kulcsot, csak így lehet képes arra, hogy a jövőbeli történetét lehetőleg megóvja a hasonló traumáktól.
Az elmúlt évezredünk, és az elmúlt évszázadunk egyaránt halálos fenyegetéssel kezdődik, hisz a 907-es Pozsonyi csatát megelőző császári dekrétum úgy szólt, hogy a magyarok kiírtassanak. A francia főtárgyaló 1920-ban pedig úgy nyilatkozott, hogy nincs olyan, hogy Magyarország, csak magyar urak vannak, akiknek elnyomó hatalma alatt románok, szlovákok, szerbek sínylődnek a Kárpát-medencében.
A Trianoni diktátum a globális hatalmi struktúrák döntése volt annak érdekében, hogy az „oszd meg és uralkodj” cinikus elve alapján széttagolja, megossza, egymással szembe fordítsa, következésképp meggyengítse a térség népeit.
Valójában nem is új elbeszélési módra volna szükség, hanem a legrégibb narratíva visszaállítására, annak az elbeszélési módnak a visszaállítására, amely Szent Istvántól a Hunyadiakig a Szentkorona szakrális uralma alatt egyenrangú és egyenjogúként tartotta össze a Kárpát-medence soknemzetiségű lakóit. Ahogy mondani szoktam, nem megújulni, hanem „visszarégiesülni” kellene.
Van esélyünk megtalálni a magyarság számára a megoldást, és egyben lesz-e hozzá erőnk és bátorságunk végig járni ezt az utat?
Ha kicsit kesernyésen is hangzik, de mindig töltsön el örömmel és bizakodással minket, hogy még mindig létezünk, és a halálos fenyegetésekhez mérten ez önmagában is történelmi tett.
A Trianon utáni második évszázadra a legjobb „útravaló” az lehetne, ha szelídséggel és türelemmel megpróbálnánk megértetni a Kárpát medence minden népével, hogy ma mindenki méltóbb emberi életet élhetne itt, ha a történelmi Magyarország egységes egész maradhatott volna.
És ha ez a helyzet most már nem is állítható helyre, de például a visegrádi együttműködés keretében számos esély nyílhat arra, hogy ne egymás ellenére, hanem közös álláspontot képviselve növeljük meg alkuerőnket az Európai Unió belső hatalmi tereiben.
De ez csak akkor lehet igazán sikeres, ha mi magyarok bátran küzdünk lelki, erkölcsi, szellemi önazonosságunk megőrzéséért, és azért, hogy demográfiai értelemben is életerős szereplők maradjunk a Kárpát medencében. A jövő évszázad folyamatait ezek az identitásképző energiák fogják eldönteni.
Ön is halad a korral. Hogyan fogadta a közönség a videó blogot?
Hetvenéves vagyok, így a legújabb kommunikációs technikák elsajátítása nem egyszerű feladat számomra. Minden rosszban van valami jó, a mostani járványban például az, hogy az egyetemi óráim megtartása csak a virtuális kiterjesztett valóságban, „távoktatással” vált lehetségessé, így számos új eljárást tanulhattam meg. Hála a hallgatóim, és persze unokáim lelkes segítőkészségének nagyon megkedveltem ezeket a technikákat, és ez bátorított arra, hogy belevágjak ebbe a kalandos vállalkozásba.
És mivel két hónap alatt több mint félmillióan nézték meg a kis videóimat, és naponta nagyjából ezer üzenetet kapok ehhez kapcsolódóan, azt hiszem érdemes folytatnom.
Tudást, bátorságot, becsületes helytállást csak a közösség befogadó és megértő szeretete adhat, és így éppen ebben tudjuk segíteni egymást.
Bogár László videoblogja elérhető a youtube csatornáján.
