Duray Miklósra emlékezik a Ma7 médiacsalád
Méltósággal viselt, súlyos betegség után Duray Miklós 2022. december 30-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Ahogy médiacsaládunk főszerkesztője, Molnár Judit írta tegnapi nekrológjában, "a jelenkor legnagyobb felvidéki magyarjától búcsúzunk". E búcsú keretében a következő néhány napban felidézzük Duray Miklós portálunkon vagy hetilapunkban, a Magyar7-ben megjelent legfontosabb interjúit, háttérbeszélgetéseit, podcast-beszélgetéseit. Életművének ékes bizonyítéka, hogy akad belőlük jónéhány.
Az alábbi interjút a ma7.sk közéleti rovatvezetője, Pomichal Krisztián készítette Duray Miklóssal, miután átvehette, talán utolsóként, a felvidéki magyarság egyik legjelentősebb elismerését, a Pro Probitate díjat. E 2021 júliusában készített beszélgetés egyike a Durayval készült utolsó klasszikus nagyinterjúknak.
- emlékszik vissza az írás elkészültének körülményeire Pomichal Krisztián.
Duray Miklós: A helytállásért mindig meg kell bűnhődni!
Részlet az interjúból:
A közös magyar párt gondolata tehát, legalábbis önben, már 1990-ben felmerült. Ha nincs a Mečiar-féle választási törvény, létrejön egyáltalán az MKP?
Ezt ma már nagyon nehéz megmondani, de az biztos, az egyesítési tárgyalások azt követően indultak el, hogy Mečiarék megfogalmazták a törvénytervezetet. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ellenünk irányul az egész, 15%-ot biztos nem tudtunk volna szerezni. Ez a tény vette rá végül is az FMK-t arra, hogy tárgyaljunk az egyesítésről. Az elképzelésük persze gyökeresen eltért a miénktől, egy választási pártban gondolkodtak, de három frakcióban, be is jegyeztettek egy pártot. Mi teljes pártegyesítésben gondolkodtunk, ráadásul az erőviszonyok szerint az Együttélés jelölhette az elnököt.
Önt?
Áh, nem, arról szó sem lehetett, Duka Zólyomi Árpád lett volna az elnök. Fel sem merült, hogy én legyek, tudtam, ha elnök akarok lenni, nincs egyesülés. Sem az FMK, sem az MKDM nem fogadott volna el. Nem érdekelt a pozíció, számomra a legfontosabb az volt, hogy a három frakció koncepcióját megakadályozzam, mert tudtam, ez egyenes út a széthullás felé. Egy módon lehetett megakadályozni, meggyőztem Bugárt arról, legyen csak két frakció, ennek fejében az Együttélés nem jelöl elnököt, hanem azt javasolja majd, hogy Bugár Béla legyen az elnök. Nem volt más megoldás. Őt az FMK-sok is elfogadták, tulajdonképpen saját emberüknek tekintették.
Ezt mire alapozza?
Tudom, milyen különtárgyalások zajlottak a háttérben. Nézze, ma sem bántam meg, hogy így döntöttünk. Nem volt más út, vagy pártegyesítés, vagy néhány hónap után szétpotyog az egész. Így legalább tíz évig sikerült fenntartani a pártot, igaz, nem sok hasznot hajtott a felvidéki magyarság számára.
Most önkritikát is gyakorol? Érez politikai vagy akár személyes felelősséget?
Abban mindenképp, hogy nem tudtam eléggé befolyásolni az eseményeket. A párt gyakorlati irányítását, érdekérvényesítését teljesen átvette egy gazdasági lobbi. Tőlük függött, milyen politikai célokat tűzhetünk ki magunk elé, csak azt engedélyezték, ami nem jelentett veszélyt a gazdasági érdekeikre. Ezért nem lett semmi a megyerendszer átalakítására tett, illetve az alkotmánymódosításra vonatkozó, belső önrendelkezésünket érintő javaslatainkból. Mindkét ügy ütközött bizonyos magyar gazdasági érdekekkel is, ha az MKP akkor kilép a kormányból, a MOL és az OTP talán a mai napig nem veti meg a lábát Szlovákiában. Érezhető is volt 2002-től kezdődően, hogy a közösségünk kezd eltávolodni a párttól, 2006-ban már 60 ezer szavazatot veszítettünk, de még kormányerő lehettünk volna az első Fico-kormányban. Egyetlen oka volt, hogy végül nem léptünk be a koalícióba, a gazdasági lobbinak kellett a közlekedési tárca. Néhányan az elnökség jóváhagyása nélkül elmentek erről tárgyalni Ficóékkal, mikor aztán a Smernek egyértelművé vált, hogy ez a feltétel, beszüntették a tárgyalásokat, jött helyettünk az SNS.
