Csak beindul a kormány bérlakásprogramja
Szerdai sajtótájékoztatóján jelentette be a kormány, sikerült előszerződéseket kötniük két nagybefektetővel. BWSG és a Kooperatíva 9 ezer bérlakás építését vállalták - mintegy 1,5 milliárd euró értékben.
Boris Kollár, az egész projektet kezdeményező Sme rodina elnöke, a kormányülést követően kijelentette, a jelzáloghitelek kamatlábainak emelkedése és az ingatlanpiaci árak elszállása miatt egyre nagyobb szükség van a programra. A vonatkozó törvényjavaslat ötletgazdája, Štefan Holý (Sme rodina) miniszterelnök-helyettes azt állította a sajtó megjelent képviselői előtt, hogy a lakások megépítése nem terheli majd az állami költségvetést, hiszen az állam csupán koordinátorként vesz részt a projektben.
Holý kiemelte, előszerződésekről van szó, január végén és február elején újabbak következhetnek.
A politikus azt ígérte, karácsonyig a kormány összedob egy weboldalt, ahol az érdeklődők egy kérdőív kitöltésével megtudhatják, jogosultak lesznek-e az állam ibérlakásprogramban való részvételre. Minden megyei önkormányzatra és minden lakástípusra (ezekből előre láthatóan összesen négy lesz) más-más követelmények vonatkoznak majd.
Korábban részletesen foglalkoztunk a Sme rodina által javasolt bérlakásprogram problémáival. Az az írás ugyan már több mint egy éves, de az alapvető problémák mit sem változtak. Ezek közül egyet emelnénk ki újra, nevezetesen a magyar régiók kérdését. Kollárék ugyanis már korábban kijelentették, bérlakásokat nem oda építenek, ahol nem lakik senki! Azokat oda szánják, ahol szükség is lesz rájuk. Külön kiemelték Nuygat-Szlovákiát, ahová a jobb élet és a több munkalehetőség miatt szlovákok ezrei költöznek be minden évben.
A Sme rodina törvényjavaslatához összedobott hevenyészett reklámhonlapot végig böngészve belefutunk egy különösen érdekes bekezdésbe!
Hol épül majd meg ez a sok bérlakás? Idézzük a honlapot: „Az államilag támogatott bérlakások építése elsősorban a megyeszékhelyeken és azok környékén koncentrálódik majd, ott, ahol a legkritikusabb a lakáshelyzet. (...) Ott akarunk lakásokat építeni, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Nem raktárnak való lakásokat építünk, ott építünk, ahol valós igény van a lakhatásra.“
Magyarról magyarra lefordítva a fentieket, ez annyit jelent, a lakásokat ott építik majd fel, ahol már eleve sok a beköltöző. Első ránézésre magától értetődő szándék ez, ahol van kereslet, ott kell kínálni. Csakhogy a legnagyobb érdeklődés bizony a főváros környékén van.
A szlovák szociológusok hiába emlegetik állandóan, hogy a főváros felé borul az ország (nem véletlen, hogy Magyarország és Ausztria felé már túl is csordul), Kollárék mintha tudomást sem vennének a jelenségről. Ahelyett, hogy ipart, munkahelyeket és infrastruktúrát vinnének oda, ahol abból hiány van, inkább markolókkal esnek neki az ország gazdagabb és szegényebb vidékei között húzódó, egyre mélyülő szakadéknak.
Ennek az elsőre meghökkentően dilettáns lépésnek legfeljebb az ad értelmet, hogy az olcsó bérlakásokkal ösztönzött betelepülés bizony a tömbben élő magyarság vidékeit, településeit is érinti majd.
Egy percig se gondoljuk, hogy a 63-as út mentén épülő ipari parkok több száz új munkahelyét kizárólag csallóközi magyarok kapják. A bérlakások nagy részébe bizony szlovák családok költöznek majd, s ez ellen tulajdonképpen tenni sem tudunk. A belső migráció egyre erősebb, a lakásigény szintén, s hogy ez ráadásul magyarlakta régiókat is érint, az már csak hab a tortán a szlovák honatyák számára. Már csak abban bízhatunk, hogy lesz néhány felelős szlovák politikus, aki a valódi problémákra valódi megoldásokkal rukkol elő. Mi, magyarok, azon kívül, hogy kitartunk, sokat nem tehetünk.
