„Büszke vagyok arra, hogy háztartásbeli férfi vagyok!” A progresszívek nekiestek a „nőellenes” Krajniaknak
Komoly genderháború bontakozik ki Szlovákiában. A koronavírusjárvány és az országos tesztelés idején Milan Krajniak munkaügyi miniszter egy posztot "merészelt” megosztani, amelyben egy poénnal oldani akarta a feszült hangulatot és jobb kedvre deríteni az olvasókat. Nem kellett sokáig várni, és a progresszívan gondolkodók azonnal nekitámadtak, szexizmussal és nőellenességgel vádolták Krajniakot.
Milan Krajniak (Sme rodina) munka- és családügyi miniszter szombaton egy képet osztott meg a közösségi oldalán a következő szöveggel: „A feleségemmel kiegészítjük egymást: én levetkőzöm, ő kimos rám. Én felkelek az ágyból, ő megágyaz. Ő megfőz, én megeszem. Mi lenne vele nélkülem”.
Krajniak a fenti szöveget a következőkkel toldotta meg: „Férfiak, hogy van ez nálatok? Legalább így mondjuk el feleségeinknek, hogy köszönöm!”
A poszt nem várt kommentcunamit generált. Talán maga Krajniak sem gondolta, hogy politikai ellenfelei, élen a liberális nézeteket valló Progresszív Szlovákiával, mindezért azonnal össztűz alá veszik.
Az elsők között reagált Lucia Nicholsonová EU-képviselő, a Krajniakékkal együtt kormányozó SaS tagja, aki felhívta a miniszter figyelmét arra, hogy márpedig nála otthon teljes egyenlőség működik: ő vetkőzik, míg partnere főz, megágyaz és kimos. Ez pedig így teljesen rendben van, így lesz egyenlő egy kapcsolatban a férfi és a nő Nicholsonová szerint.
Krajniakot Michal Šimečka is kritizálta. A Progresszív Szlovákia EP-képviselője szerint egy nőnek azzal lehet leginkább köszönetet mondani, hogy a férfi átveszi tőle a babakocsikáztatást, mosást vagy a vásárlást.
A Progresszív Szlovákia ennél is tovább ment, és megosztotta a #NieSomAkoKrajniak (nem vagyok Krajniak) hashtaget, amely alatt a progresszívek férfi tagjai fényképeket jelentettek meg arról, ahogy porszívóznak, főznek, mosogatnak. Ezzel is állítólag azt akarják bizonyítani, hogy ők partnereiket nem tekintik szolgálónak.
A progresszívek szerint Krajniak, egy olyan posztot osztott meg, amelyben nyíltan támogatja a nők és férfiak közötti egyenlőtlenséget és a hagyományos nemi sztereotípiákat. A szlovák kommentelők nagy része is tiltakozott Krajniak szerintük szexista megnyilvánulásai ellen.
A történetben ugyanakkor nemcsak az az érdekes, hogy a férfi-nő vicceket már lassan el sem lehet sütni anélkül, hogy valakit ezért ne vádoljanak szexizmussal, hanem amiatt a felismerés miatt is, hogy van, akinek ezt elnézi a liberális közeg, és van akinek nem.
Távol álljon tőlünk, hogy Milan Krajniakot és a Sme rodinát vegyük védelmünkbe, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni egy érdekes kettős mércét.
Éppen a héten, a szlovák „lockdown”-nal kapcsolatos sajtótájékoztatón, Richard Sulík (SaS) miniszternek is volt egy hasonló „vicces” megnyilatkozása a nőkkel kapcsolatban. Amikor arról beszélt, hogy egy hétig otthon kell maradnia a szlovákiai lakosságnak, Sulík így fogalmazott: „Semmi szörnyű nincs abban, ha egy hétig otthon maradunk. Esetleg felfedezhetjük, hogy feleségünk egy egész kellemes beszélgetőtárs”.
A feminista elgondolás szerint egy ilyen mondat erősen szexista, mivel arra asszociál, hogy egy nőnek nincsenek olyan szellemi képességei, mint egy férfinak. Sulík elszólását azonban sem a szlovák média, sem az ellenzéki pártok nem kommentálták. Ennek kapcsán különös, hogy Krajniakra miért kívántak mégis időt fecsérelni.
A választ talán a következőkben találjuk meg: idén júniusban Krajniak bejelentette, hogy a munkaügyi minisztériumban található nemek közötti egyenlőség osztályának (odbor rodovej rovnosti) nevét megváltoztatja „a nők és férfiak közötti egyenlőség és esélyegyenlőség osztályára” (odbor rovnosti žien a mužov a rovnosti príležitostí).
Krajniak döntését azzal magyarázta, hogy van a nőnem és a férfinem, ebből lett a nők és férfiak közötti egyenlőség osztálya. Egyben nem titkolta, hogy ezzel nyíltan elhatárolódni kíván a gender-ideológiától.
Október elején Krajniak személye ismét előkerült, amikor a „nemek közötti egyenlőséget” támogató szlovákiai szervezetek között kellet kiosztani az idei támogatásokat a munkaügyi minisztériumnak. A tárcavezető itt is kijelentette, hogy olyan szervezetek kapják meg a dotációkat, amelyek a „nők és férfiak közötti egyenlőség” előmozdítását támogatják, és nem a „nemek közötti egyenlőséget”, ahol nem egészen világos, mit is takar a „nem” szó.
A szlovák liberálisokat az zavarta, hogy a pénzeket pro-life szervezetek kapták (Fórum života, Poradňa Alexis, Únia materských centier), a minisztérium pedig nem támogatott idén egy szlovákiai feminista szervezetet sem, melyek a nemek közötti egyenlőségért dolgoznak. Minderről az „igazságtalanságról” főként a Denník N számolt be, ugyanakkor nem részletezte, hogy az említett feminista szervezetek nemcsak a nők és férfiak közötti egyenlőségért dolgoznak, hanem a gender-ideológia terjesztésében is részt vesznek.
A témával kapcsolatban az egyik legkritikusabb írást Nataša Holinová műfordító és publicista írta a Denník N hasábjain „A nemet már nem tudjátok kitörölni semmilyen kihúzással” címmel. Írásában a „nem” (rod) szó alatt teljesen nyilvánvalóan a társadalmi nem (gender) fogalmát érti.
Holinová a genderrel kapcsolatban kiemeli: „A rod (szlovák megfelelője a gender szónak - szerk.megj.) kifejezésben olyan személyek is megtalálják identitásukat, akik a „pohlavie” (szlovák megfelelője a biológiai nemnek) szóban nem, a férfiasság és nőiesség klasszikus formáiban pedig egyáltalán nem. Ide tartoznak a transzneműek, illetve a queer-ek”.
Holinová nem felejti ki természetesen az orbánozást sem. Magyarországot, ahol kijelentették, hogy az emberek vagy nőnek vagy férfinak születnek, egy olyan borzalmas célállomásnak festi le, ahová Krajniak politikája is vezethet Szlovákiában.
A szlovák liberális szemléletet elnézve elgondolkodtató, ahogy a hagyományos család- és heteroszexuális házasságmodell ellenzői magukat úgy prezentálják, hogy a gender-ideológia elfogadása kvázi egy magasabb, progresszívebb gondolkodás. Aki nem osztja ezt a nézetet, az régimódi, középkorba ragadt, vagy legalább is nem a világ fejlődését követi.
A kérdés az, mit gondolnak erről az egészről azok a nők, akiket a hagyományos női szerep igenis boldoggá tesz, és szívesen főznek, mosnak, takarítanak férjükre és családjukra. Akik nem érzik azt, hogy a háztartásvezetés egy olyan büntetés lenne számukra, ahonnan mindenképp ki kell törni, a házasság pedig a nő kizsákmányolásának egyik formája. Hol vannak ők ebben az egész történetben? Vagy a genderháború kellős közepén ilyen véleménye már nem is lehet senkinek?
