Bugár Viktor szakjogász: A földalap felderítő részleget tartott a magyarok felkutatására
A Szövetség párt februári sajtótájékoztatóján beszámolt egy törvényjavaslatról, amellyel véget szeretnének vetni a Beneš-dekrétumok napjainkig tartó hatályosságának. Március elején sor került a párt és a Szlovák Földalap (SPF – Slovenský pozemkový fond) vezetősége között egy találkozóra ebben a témában. Mindkét esemény hátterében egy, a kataszteri témákban járatos szakemberre, jogászra figyeltünk fel. Bugár Viktor szakértőként segítette ezeket a kezdeményezéseket, amelyről a Magyar7-nek, illetve a Ma7 médiacsalád Adásidő podcastjának is beszámolt.
Az ön nevével rövid időn belül kétszer is találkozhattunk, először, amikor a Beneš-dekrétumok ma is élő hatását megfékező törvénytervezet kidolgozásáról volt szó, illetve, amikor március elején egy tárgyalóküldöttség tagjaként ön is ott volt a Szövetség párt delegációjában a Szlovák Földalap elnökével folytatott megbeszélésen. Hogy került ilyen közel a politikához?
A jogász szakmában is lényeges a szakosodás. Jó, ha egy jogász mindenhez is ért, de akárcsak az orvosoknál, itt is elengedhetetlen, hogy valamelyik szakterületen több ismerettel, nagyobb tapasztalattal rendelkezzen. Nálam úgy alakult, hogy ez a földügyek, a kataszteri jog területén valósult meg, s ebbéli munkám során kerültem kapcsolatba olyan emberekkel, akik a politika terén aktívak.
A pártoknak pedig kellett egy szakértő, ha jól értelmezem?
Az a legjobb, ha egy adott témához olyan ember szól hozzá, aki a terület szakértője. Objektíven akkor tudunk legjobban megoldani egy helyzetet, ha minél jobban ismerjük az adott problémát.
A Magyar7-ben 2019 júniusában írtunk a Beneš-dekrétumok újraéledéséről. Azóta sok cikk jelent meg a témában, a politika is aktivizálta magát, mégis arra kérném, hogy röviden foglalja össze, miért van aktualitása ennek a kérdésnek napjainkban is?
A legtöbb elkobzással a 2019–2021-es időszakban találkozunk, a téma viszont már 1995-től napirenden van.
A rendszerváltást követően ekkor fogadtak el egy törvényt, amelynek a célja az volt, hogy az országban ne legyen egyetlen olyan parcella sem, amelynek nem tisztázott a tulajdonosi jogviszonya. Ekkor született a szakmában azóta szinte közszóvá vált ROEP-eljárás (Register obnovenej evidencie parciel – A parcellák megújított regisztere). Harminc-negyven éven keresztül ugyanis a telekkönyvi bejegyzések nagyon el voltak hanyagolva, nagyon sok közokirat, szerződés, örökösödési határozat nem került bevezetésre a telekkönyvben. Ez megközelítőleg az 1950–1990 évek közötti időszakra volt jellemző.
Az 1989 előtti rendszer nem fordított nagy figyelmet a magántulajdonra, nem tartotta lényegesnek.
Igen, a végcél az lett volna, hogy a magántulajdont teljesen eltöröljék, ezért nem volt prioritás ebben az időszakban, hogy a kataszteri nyilvántartás rendben legyen. A ROEP-eljárások keretében a fellelhető iratok alapján keresték meg a legutolsó tulajdonost és vezették fel a tulajdoni lapokra. Már ekkor előkerültek konfiskációs határozatok is, s ezek alapján a szlovák állam jelentős földterületekhez jutott. Ez elsősorban a déli járásokra volt jellemző, illetve, ahol magyar vagy német ajkú emberek éltek. Ez utóbbi jellemző például a kelet-szlovákiai Eperjesre (Prešov), ahol ma már alig találni magyar embert, a konfiskációs határozatok idejében viszont volt ott magyar nemzetiségű tulajdonos.
Mit jelent a konfiskáció?
A második világháború után a magyar és német embereket Csehszlovákiában háborús bűnösöknek nyilvánították, és 1945–1948 között pedig olyan törvények és dekrétumok (elnöki rendeletek, Beneš elnök dekrétumai) születtek, amelyek alapján e népcsoportokat a vagyonuktól is megfosztották, azt az állam javára konfiskálták. Az érintett személyek úgynevezett konfiskációs határozatot kaptak arról, hogy megfosztották őket ingatlantulajdonuktól. Az, hogy a konfiskációs határozatok ismét napirendre kerültek, nemcsak a ROEP-eljárásoknak köszönhető, hanem a Pozsonyból Dunaszerdahely felé vezető autópálya, illetve a Pozsonyt elkerülő körgyűrű építési munkálatainak, főképpen földügyi előkészítésének is az eredménye. A két beruházás nyomvonalán fekvő, akár milliós értékű földeknek ugyanis a Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság tulajdonába kellett kerülniük.
Ez utóbbi hogyan függ össze a Beneš-dekrétumokkal?
Az állami szervek az autópálya előkészítése során rájöttek, hogy léteznek olyan konfiskációs határozatok, amelyek nem kerültek a telekkönyvben bejegyzésre. Ezt vélhetően a múlt század '40-es évei végének hektikus környezete eredményezhette. Mivel az autópályához szükséges földterületek megvásárlása óriási pénzmennyiséget jelent, ezért az állam úgy döntött: érdemes arra áldozni, hogy az elveszettnek hitt, be nem jegyzett konfiskációs határozatokat felkutassák.
E célból a Szlovák Földalapnál egy külön részleg jött létre, amelynek fő feladata a konfiskációs határozatok előkerítése volt, illetve, hogy ezeket a határozatokat összehasonlítsák a mostani tulajdonlapokkal. Azaz, hogy találnak-e a konfiskációs határozaton, illetve a tulajdonlapokon megegyező neveket.
Ha jól értem, az államnak jobban megérte felkutatni az egykori határozatokat, majd utólagosan elkobozni a földeket, mert így nem kellett vételárat fizetni az autópályák alatti földekért?
Igen, valószínűsíthető, hogy ez volt a cél, mivel, ha a konfiskációs határozat bejegyzésre került, azt a földet már nem kellett megvásárolni.
Tehát akkor ingyen került az ország tulajdonába?
Pontosan. Rengeteg pénzt lehetett így megspórolni, illetve az is lehet, hogy a földvásárlásokra elkülönített pénz fokozatosan elfogyott és kellett egy pénzkímélő megoldást találni. 2017-től kezdődően a Szlovák Földalapnál (SPF) egy külön részleg jött létre ezeknek a határozatoknak a felkutatására. Hozzá kell tennem, hogy Ján Marosz, a Földalap új elnöke megszüntette ennek a részlegnek a működését.
Tehát, ha jól értem, az SPF-nél volt egy részleg, amely kopókutyaként azt kereste, hogy hol találhatnak még el nem kobzott földeket?
Igen, ennek a részlegnek ez volt a feladata. Egyrészt a levéltárakat kutatták, az archivált határozatokat átvizsgálták, és ha találtak be nem jegyzett konfiskácós határozatot, második feladatként megpróbáltak hozzá tulajdonost találni a földtulajdoni lapok között. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a múlt század eleji nyilvántartások nem tartalmaztak annyi adatot a tulajdonosokról, mint ahogy az ma előírás: név, születési név, születési dátum, születési szám és lakóhely.
Olykor csak egy keresztnév és vezetéknév szerepel az egykori birtoklapon, pontosabb meghatározás, identifikációs adat nélkül, esetleg még a tulajdonos feleségének a neve volt feltüntetve.
Ez napjainkban játszik-e valamilyen szerepet, s ha igen, milyet?
Ezekről a tulajdonosokról nem tudunk szinte semmit. Kik ők, élnek-e még, kik az esetleges örökösök? Az ilyen földeket a Földalap kezeli. A Szlovák Földalapnál született az a döntés, hogy ezek közül a földek közül a fenti eljárás eredményeképp, azaz a dekrétumokra hivatkozva, átírnak földterületeket a szlovák állam tulajdonába. A gyakorlatban ez úgy játszódott le, hogy ha az SPF felderítői a levéltárakban találtak konfiskációs határozatot, akkor azt megvizsgálták, hogy találnak-e az adott kataszteri területben megegyező nevű tulajdonost. Ha találtak, akkor a kettőt párosították és a konfiskációs határozatra hivatkozva igényelték a helyileg illetékes telekkönyvi hivatalnál a tulajdonjog-változást a szlovák állam javára.
Képletesen mondva egyik napról a másikra lekerülhetett valaki nevéről egy ingatlan.
Pontosan. Annyit tudunk, hogy 2019–2020-ban nagy számban történt ilyen, valószínűsíthető, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű ilyen határozatot adtak be a kataszteri hivatalokhoz.
Bocsásson meg, hogy ilyen földhözragadtan fogalmazom meg, de a kérdésem az, hogy lehet ilyet csinálni? Egy 60-70 évvel ezelőtti határozatra hivatkozva azt mondani például Kovács Jánosnak, hogy csütörtöktől már nem a magáé a föld?
Ez egy újabb problémakört nyit meg. Hogy az egykori konfiskációs határozatok ma érvényesek-e? Ez vita tárgya. A 104-es számú, 1945-ből származó rendelet, amely alapján a konfiskációk lezajlottak, soha nem került eltörlésre. A kataszteri hivatalban vagy a bírósági döntéseknél például máig hatályos, így a konfiskációs határozatok hatályossága sem lett soha eltörölve. Ugyanolyan a súlyuk, mint például egy ötven-hatvan évvel ezelőtti örökösödési határozatnak, ami alapján szintén lehet kataszteri változást kezdeményezni.
Ha nagyon sarkítom a kérdést, akkor bárkinek a tulajdona, aki rendelkezik magyar felmenőkkel, nincs biztonságban? Bárkit érhet meglepetés?
Azokról van csak szó, akiknek a nevére kiadtak konfiskációs határozatot.
Ezt honnan lehet megtudni? Van ezeknek a határozatoknak valamilyen jegyzéke, tárháza?
Azok például, akiknek élő emberként a nevükön szerepel valamilyen földtulajdon, azoknak nincs félnivalója. Ezért nem mondhatjuk, hogy mindenki ingatlanvagyona veszélyben lenne. Kimondottan csak a nevesítetlen földterületekről van szó. Ezekből egyre kevesebb van, hiszen a kataszteri nyilvántartás nyilvános, mindenki rákereshet az esetleges felmenőire, ha tudja, hogy valamelyik területen voltak földjeik, de most nem tartoznak a család tulajdonába. Az SPF is ezekre összpontosít most, ahol nem lehet tudni pontosan, hogy ki a tulajdonos. Nem általánosíthatunk tehát, hogy minden magyar tulajdona veszélyben van.
Ha van valakinek ilyen aggálya, föltételezése, hova fordulhat információkért? Az SPF-hez fordulhat például?
A Szlovák Földalapnál az elmúlt két évben óriási átszervezések voltak, megszüntették az összes regionális hivatalt, pontosabban átalakították specializált munkahellyé. Például, ha valaki bérleti szerződést akar kötni az állammal egy olyan területre, amely a Dunaszerdahelyi járásban fekszik, akkor annak Rimaszombatba kell ezért utaznia. Ez lenne egyébként az SPF fő feladata: az állami tulajdonú mezőgazdasági földek védelme és kezelése. Ez azért fontos, mert egy friss hír alapján az SPF-nél 27 ezer elintézetlen, főleg bérleti igény van nyilvántartva. Ha belegondolunk, hogy a mezőgazdászoknak éveket kell várniuk egy-egy bérleti szerződés elintézésére, a konfiskációs határozatoknak viszont százai lettek felkutatva, beadva, átíratva, akkor…
Csak nem azt akarja mondani, hogy a konfiskációs ügyek előnyt élveztek?
Ez egy költői kérdés. Ha az SPF fő tevékenysége mellékvágányra került, a konfiskációs határozatok tömegét viszont bejegyezték, akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy mi volt a prioritás a Szlovák Földalapnál az elmúlt években? A véleményem az, hogy igen, a konfiskációs ügyek előnyt élveztek. Ahogy említettem, a Ján Marosznál tartott találkozón elhangzott, hogy a felderítő részleg megszűnt, illetve, hogy 2022 elejétől február 22-ig nem történt újabb konfiskációs határozat beírása az SPF-en keresztül. Ez számomra azt mutatja, hogy sikert lehet elérni azzal, ha a témával foglalkozunk, viszont nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fognak folytatódni az utólagos konfiskációk.
Az SPF véleménye ugyanis az, hogy bár nem szeretnék, ha nemzetiségi alapú elkobzások történnének, de a fő feladatuk továbbra is az, hogy őrizzék a szlovák állam vagyonát, és ha úgy látják, a kataszteri nyilvántartásban hiba van, akkor azt kijavíttassák.
Tehát ők diplomatikusan „hibának” nevezik azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem vittek végbe egy-egy konfiskációs határozatot?
Pontosan. Ha a ROEP-eljárásban egy olyan személy került tulajdonosként egy földterülethez, akinek a nevére van konfiskációs határozat is, akkor ez szerintük egy hiba, amit ők szeretnének kijavíttatni.
Elég a név azonossága? Hiszen azt mondta, hogy a régi dokumentumokon olykor a néven kívül más nem is szerepelt!
Így van, és ennél meg is kell állnunk, hiszen, ha ilyen nagy számban történtek elkobzások (a ma7.sk portál mintegy 700 parcella adatait közölte) pusztán név, vezetéknév alapján, föl kell tennünk a kérdést, hogy nem történtek-e eljárási hibák? Azaz, hogy egy névrokon konfiskációs határozata alapján kobozták el egy másik személy földjét, sőt, továbbmegyek, hogy ha a két személy akár ugyanaz is, de ez az eljárásban nem volt bizonyítva, akkor azt szintén az eljárás megsértésének kell tartani, és vissza kell állítani az eredeti tulajdonost.
Kinek a feladata ez, hogy bebizonyítsa, az SPF hibás eljárás eredményeképpen kérte egy parcella átírását a szlovák államra?
Ezt kérvényezheti az érintett leszármazottja is, de véleményem szerint az SPF kötelessége, hogy átvizsgálja az összes határozatát, és kérvényezze az eredeti állapot visszaállítását azokban az esetekben, ahol nem törvényszerűen jártak el.
Némi fénysugár, hogy talán legalább azoknak a tulajdonát vissza lehetne szerezni, akiktől nemcsak igazságtalanul, de még ráadásul jogszerűtlenül is vették azt el. Annyit mondjon el még végezetül, ha olvasóink közül valakinek arról van sejtése, hogy talán a családjuk is érintett lehet ebben, kihez és hova fordulhat?
Aki úgy érzi, hogy érintett, mindenekelőtt próbálja meg összegyűjteni a családi iratok között meglevő összes telekkönyvi dokumentumot. A Magyar7 internetes oldala a ma7.sk lehozta a most elkobozott parcellák számát, kataszteri területét, tulajdoni lapjának a számát. Ha ezek között található olyan parcella is, ami az adott családot érintő konfiskációs határozatban is szerepel, akkor egyedül, vagy földügyekben jártas szakember segítségével kérheti az ügy felülvizsgálatát. A földek, parcellák nyilvántartása pedig legegyszerűbben a www.skgeodesy.sk portálon érhető el.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/11-es számában.
