Bugár a benzinkúton: Papírom van róla, hogy gerinces vagyok!
Tavaly, viszonylag csendben egy igen fura, mégis (Szlovákiában legalábbis) egészen eredeti tévéműsor indult a szlovák közmédiában, Pumpa címmel. Ez a benzinkúton játszódó, műfajilag gyakorlatilag meghatározhatatlan, valóságshowba oltott, közéletből kerített riportalanyokat felvonultató hibrid "komédia" önmagában nem érdemelné meg, hogy foglalkozzunk vele, az aktuális vendég miatt azonban érdemes.
A szlovák médiában mostanában gyanúsan sokat foglalkoztatott egykori Most-Híd vezér, Bugár Béla volt ugyanis az egyik "tankoló", aki, míg várta a benzinkutas hotdogot, egy előre megírt, humorosnak szánt forgatókönyv szerint próbálta tisztára mosni magát a szlovák közvélemény előtt.
Ahhoz, hogy a néző Bugárig eljusson, kénytelen magát átverekedni a három állandó szereplő rosszul megírt, rosszul eljátszott, humortalan párbeszédein, amelyeknek egyetlen pozitívuma, hogy nem vágtak alá "konzervröhögést". A "vegyesember" a műsor ötödik percében bukkan fel, tankolni jön, s a köszönés utáni szinte első mondatával rögtön Matovičot találja meg, azt nehezményezve, miért hisznek el neki mindent az emberek.
Egészen komikus egyébként, mennyire kilóg a lóláb, illetve a műsor készítőinek szándéka.
Az egyszerű munkásembereket alakító szereplők gyakorlatilag felkérdezik az egykori pártvezért, Bugár szinte összes közéleti botrányát előcitálva. Elsőként az R7-es alá eladott földjei kerülnek szóba ("a nyomvonal kijelölése előtt tíz évvel vásároltam ezeket a földeket egy rokontól"), Bugár ráadásul nevetve kijelenti, ha tudta volna, hogy autópálya épül ott,
"Sosem hazudtam" - mondja ezután Bugár, várva a következő felkérdezést, amely érkezik is menetrendszerűen, hiszen a volt pártelnök idézett kijelentése után, bármily' meglepő, a benzinkút álmennyezete érintetlen marad.
A téma senkit nem lep meg, Bugár tisztára mosdatásához ugyanis elengedhetetlen a Smerrel való koalíció bűnének lesuvickolása. Érkezik is az agyonrágott lózung: Bugár azt mondja, az emberek döntöttek úgy, a Smer nélkül nem lehet kormányozni, igaz, hogy a Most-Híd óriásplakátjain szerepelt a kérdés, "El tudna-e képzelni egy kormányt a Smer nélkül?", de a választók döntöttek arról, hogy erre ne legyen lehetőség, csak velük lehetett stabil kormányt alakítani.
Van magának gerince Bugár úr? - érkezik a következő kérdés, majd jön rá egy véletlenül sem előre megírt riposzt:
- utal Bugár a néhány évvel ezelőtti gerincműtétjére. A vegyesember szerint 2016-ban két út állt az ország előtt, vagy előrehozott választások, vagy koalíció a Smerrel és az SNS-szel. Erre jön az újabb felkérdezés: miért nem lehetett a Sulík-féle koalícióval együttműködni, majd jön is a válasz, kevés lett volna a képviselő, "nem volt más lehetőségünk".
A Bugár-blokk hátralévő részét felesleges részletesen ismertetni, hasonló, keménynek szánt kérdések érkeznek, amelyeket Bugár joviális mosollyal fogad (ez még maszkban is látszik), hogy aztán szépen elmagyarázza az egyszerű prolinak, miért csinálta azt, amit csinált. Bugár például elárulja, Ficóval tulajdonképpen barátok voltak,
Kiderült az is, hogy a Smer-kormány koalíciós tanácsain soha nem érte szó a ház elejét, mert Bugár magyarul szólt volna egyik-másik kollégájához, míg Iveta Radičová többször is nehezményezte ugyanezt.
A jelenet talán legelképesztőbb része, mikor Bugár újra előadja, miért maradtak meg a kormányban a Kuciak-gyilkosság után.
Az az egyszeri néző, aki nem emlékszik a Most-Híd évtizedes ténykedésére, még hihet is az egyébként világosan, jól és szokása szerint igen meggyőzően beszélő Bugárnak, mikor azt mondja, úgy gondolták, ha kormányon maradnak, elindíthatják a "szükséges megtisztulást". A volt pártelnök távozóban még magyarul is megtanítja köszönni a benzinkutast, majd elegánsan távozik oda, ahonnan érkezett.
Hogy somorjai önkéntes száműzetéséből Bugár visszatérni igyekszik, az világosan látszik az elmúlt hetek sűrű médiaszerepléseiből.
A kérdés csak, miért asszisztál ehhez ilyen látványosan a szlovák sajtó? Kinek jó ez? A felvidéki magyarságnak biztosan nem...
