Beneš-dekrétumok – uniós pénzbe öltöztették az elkobzott földeket
A Bugár Viktor - Fiala-Butora János alkotta jogász kettős olyan beadvánnyal fordult az Európa Unióhoz, amely alapjaiban változtathatja meg az EU hozzáállását a Beneš-dekrétumok alapján történő újkori földelkobzásokhoz. Brüsszel eddig ugyanis finoman távol tartotta magát a témában való egyértelmű állásfoglalástól, leginkább arra hivatkozva, hogy a Beneš-dekrétumok még az Európai Unió létrejötte előtt keletkeztek, így azok nem esnek az agendájába.
Most viszont olyan ügyletet mutat be a témán már évek óta fáradhatatlanul dolgozó jogász kettős, amelyben az utolsó részletig menően pontosan dokumentálják, hogy a Dénesdtorcsmisérd (Dunajská Lužná) önkormányzata által kezdeményezett kerékpárút-fejlesztés alapját két olyan parcella képezi, amelyeket a szlovák állam által még a Beneš-dekrétumokon nyugvó határozatok alapján koboztak el a 2020-as években.
Tehát az elkobzási határozatokat nyolc évtizede adták ki, de a két parcellát csak 2004-ben és 2024-ben kobozták el, és így kerültek a szlovák államot képviselő Szlovák Földalap (Slovenský pozemkový fond – SPF) tulajdonába.
A sors micsoda fintora, hogy 2004 május 1-jei dátuma van az első parcella elkobzásának – azaz azon napon történt az elkobzás, amikor Szlovákia az Európai Unió tagja lett! Természetesen a parcellák tulajdonosait ezúttal sem illette meg semmilyen vételár vagy jóvátétel. Mindez annak ellenére, hogy a szlovák parlament már esküvel felérő határozattal jelentette ki, hogy a Beneši dekrétumok már csak történelmi szerepet töltenek be, a jogrendszernek már nem részei és semmilyen joghatályossággal nem bírnak.
Az már többször bizonyításra lelt, hogy az SPF, illetve a Szlovák Erdőgazdálkodási Vállalat (Slovenské Lesy – SL) folyamatosan nyújt be olyan kereseteket a bíróságoknak, amelyekben a fentiekben vázolt módon kérik földterületek átírását magántulajdonból állami tulajdonba.
Az említett esetben viszont olyan helyzet állt elő, amikor az ilyen módon elkobzott területek uniós források felhasználására jelentenének kiindulási alapot. Olyan ez, mintha jogtalanul eltulajdonított eszköz felhasználására kérnénk Brüsszel hozzájárulást és anyagi támogatását. A dénestorcsmisérdi önkormányzat kért is uniós támogatást, amelyet 900 ezer euró nagyságban meg is kapott a Közlekedési Minisztérium kezelte uniós alapból.
A beadvány hangsúlyozza azt is, hogy Szlovákiában számos más folyamatban lévő állami fejlesztési projekt is van, amelyek EU-forrásokat használnak, és olyan területeken valósulnak meg, amelyeket jelentősen érintettek a közelmúltbeli elkobzások. Ezek főként autópálya- és kerékpárút-építések, de más építkezések is érintettek lehetnek.
Ezek is erősen gyanúsak, és az állami adatbázisokból megállapítható lenne, mennyi uniós forrásból épült létesítmény alatti ingatlan volt érintett az elkobzásokban. Ehhez azonban nincs hozzáférés, de ez az elemzés azt mutatja, hogy a probléma valós. A beadványban az is szerepel, hogy a tulajdoni lapok alapján nem lehet megállapítani a parcellák eredeti tulajdonosainak személyazonosságát, de a település 1948-as etnikai összetétele alapján nagy valószínűséggel német nemzetiségű személyek voltak. 2004-ben és 2020-ban az államnak az elkobzáshoz nem kellett más bizonyítékot szolgáltatnia, mint az érintett személy nemzetisége.
Bugár és Fiala-Butora a beadványukban a legnagyobb precizitással 87 oldalon írják le az ügyletet, mellékelve minden az ügylettel kapcsolatos dokumentumot.
A beadvány lényege nemcsak a Beneš-dekrétumok újkorialkalmazásának újabb bemutatása, mivel az uniós források felhasználása az elkobzásokkal érintett projektekben egyértelmű kapcsolatot teremt az Európai Bizottság felelősségével abban, hogy biztosítsa, az uniós forrásokat ne használják fel uniós polgárok jogainak megfosztására az uniós jog alapján!
Kíváncsian várjuk az Európai Unió reakcióját, amely vélhetően nem napok, hanem inkább hónapok múlva válhat ismertté, a Ma7-en természetesen beszámolunk majd erről is olvasóinknak.
