Bárdos listavezetőhöz méltóan állta meg a helyét a TA3 tévévitájában

A hosszúra nyúlt vitában azért sok üresjárat akadt. Chmelár fejtegetéseit a baloldaliság mibenlétéről, vagy Harabin összefüggéstelen handabandázását az ország, illetve önmaga valós (de inkább vélt) dicsőségéről most inkább nem idéznénk. A legfelsőbb bíróság egykori elnökével így is többet foglalkozunk majd, hiszen Chmelár hónaljszagú baloldali, de mégis soviniszta eszméi és Drucker jófiús semmitmondása messze nem olyan érdekesek, mint Harabin tirádái. A zakója hajtókáján egy hatalmas szlovák címert viselő Harabin a beszélgetés érdekes színfoltja volt. Őt hallgatva az embernek folyton az járt a fejében, vajon nem kellene-e, hogy az elmeállapot kizáró ok legyen a választási versenyből.

A beszélgetésnek azonban akadt néhány, a felvidéki magyarság szempontjából igen tanulságos mozzanata is. A soviniszta elszólásoktól sem mentes másfél óra során egyértelművé vált, Bárdos simán állja a sarat a szlovák politikai szcéna legvadabb figuráival szemben is.

Bárdos első megszólalásában azt hangsúlyozta, nem csak a felvidéki magyarok szavazatára számítanak, a déli országrész minden állampolgárát képviselni kívánják, hiszen számos közös problémájuk akad.

A listavezető kiemelte, '89 óta a magyar pártok minden esetben a demokratikus, "jó" oldalon álltak. Ez a helyzet végül 2016-ban változott meg: azzal, hogy a Most-Híd belépett a Fico-kormányba, megszakadt ez a sorozat. Olyan változásokra van szükség, jelentette ki, amelyek biztosítják, hogy a bársonyos forradalom eszméi, harminc év után, végre utat törjenek a közéletben.

Kiderült, Harabinék azért nem indultak közösen a Kotleba-párttal, mert azok nem átallanak szembe menni az orosz érdekekkel. Ezt az információt egy hangzatos tiráda követte a közös lengyel-magyar határ lehetőségéről. 

– jelentette ki, majd hosszú fejtegetésbe kezdett arról, mi van, ha Moszkvában egyszer csak eldöntik, legyen közös magyar-lengyel határ. Úgy látszik a déli fenyegetéssel (ezek lennének a magyarok) még mindig lehet szavazatokat szerezni. Legalábbis Harabin szerint, aki azt állítja, a legfelsőbb moszkvai körökben informálisan elhangzott, nem is kellene azzal Oroszországnak foglalkoznia, ha Szlovákiát eltüntetik a térképről. Kiderült az is, pártja a felméréseken csak a közvéleménykutatók manipulációi miatt marad rendre a parlamenti küszöb alatt. Valójában úgy 8 és 12 százalék körül lehet a támogatottságuk.

Harabin után Bárdos kapott szót, aki nem felejtette el kiemelni, az MKÖ programalkotásában sok új, a politikában nem, de az élet más területein tapasztalt személy vett részt.

A listavezető biztos abban, hogy az MKÖ ott lesz a parlamentben,

hiszen a Magyar Közösség Pártja egymaga is négy százalék körül mozgott korábban, az Összefogás Mozgalom és a Magyar Fórum pedig biztosan hoznak majd legalább egy, de inkább több százalékot. Kijelentette azt is, nem árulnak majd zsákbamacskát, előre kijelentették már, kivel nem kívánnak együtt kormányozni, ha az MKÖ bejutna a parlamentbe, ehhez pedig biztosan tartják majd magukat.

Chmelár Bárdos szavaira reagálva igen meglepő kijelentést tett. Közölte, bár ő értékeli a "szlovákiai magyarságot", és nagyra becsüli "Madách Imre, Márai Sándor és Kodály Zoltán" hozzájárulását az ország kultúrájához, egész egyszerűen nem látja, hogy a magyar kisebbség viszonozná ezeket az érzéseket.

Nagyszarva példáját hozta fel (ezen a ponton ráadásul Chmelár már annyira belelovalta magát a nemzetiségi témába, hogy műsorvezetői rendreutasításra is szükség volt), majd közölte a magyar önkormányzati képviselők miatt hiúsult meg a szlovák osztály létrehozása.

Chmelár után Harabin gurította messzire a gyógyszerét. A jogszolgáltatás reformja kapcsán közölte, meg kell szüntetni vagy át kell alakítani a "fasiszta, hitlerista" speciális bíróságokat, amelyek csak politikai foglyokat képesek kitermelni.

Míg Chmelár, Harabin és Drucker egymást és a műsorvezetőt túlkiabálva ismertették saját programjukat, Bárdos azt emelte ki, hogy elsősorban a választópolgároknak kell bebizonyítani, érdemes elmenniük február 29-én szavazni. Az MKÖ listavezetője ezután igen stílusos és szórakoztató módon tette helyre beszélgetőtársait, felhíva például a figyelmet arra a tényre, hogy Harabin hiába mutatja magát a fennálló rendszer ellenségének, abból ő vastagon hasznot húzott az utóbbi években.

Felemelt mutatóujjal közölte Harabinnal, hogy nem Mečiar, illetve Fico minisztereként, hanem inkább inasként szolgált a kormányban, később főbíróként pedig annak a rendszernek ágyazott meg, amely lehetővé tette a Kočner-félék tombolását.

Harabin ezen annyira megdöbbent, hogy közbevágni is elfelejtett, Bárdoson pedig látszott, élvezi az egész vitát. Összeszedett mondataival Druckert is helyre tette, nem mellesleg szép oldalvágásokat ejtve Bugár Béla sokat gyötört politikai testén. Mint mondta, Drucker tulajdonképpen csak saját karrierjét tartotta szem előtt, kinevezése nem hozott semmi újat, hiszen a korrumpálódott rendőr-főkapitány, Tibor Gašpart sem volt képes leváltani.

Pont azért kell a Magyar Közösségi Összefogásnak az új kormányban ott lennie, hogy az ilyen lépéseket, ha kell, legyen aki meglépi.

Bárdos ezzel a húzásával egyébként igen ügyesen tematizálta a beszélgetést, a következő 15-20 perc azzal telt, hogy a többiek az MKÖ listavezetőjének kijelentéseit magyarázták, illetve vitatták. Harabin például vagy öt percig arról beszélt, papírja van arról, hogy antikommunista volt.

A beszélgetés ezen pontján valószínűleg beüthetett az, amit Harabin a sminkszoba magányában fogyasztott, hiszen előbb Bárdos Gyula neve nem jutott eszébe, majd diszkrét csuklások és Chmelár alig álcázott gúnyos vigyora közepette közölte, a Gorillában tulajdonképpen mindenki érintett, csak ő nem. Bárdos végül azzal zárta le a témát, hogy Harabin nem lehet megoldás a kialakult helyzetre, mikor ő maga annak egyik tünete.

A vita további részében egészségügy, régiófejlesztés, választási reform és külpolitika került terítékre.

A régiófejlesztés témakörében Bárdos kiemelte, nincs értelme erről beszélni addig, míg nem sikerül leváltani a kormányt, hiszen anélkül nem lehet megakadályozni, hogy a régiófejlesztésre fordítandó összegeket ne a hatalomhoz közel állók fölözzék le. Chmelár a beszélgetés vége felé némi műsorvezetői ráhatásra kibökte, el tudja képzelni, hogy kialakul egy olyan szituáció, amelyikben előnyösebb, ha az ország kilép a NATO-ból. Bárdos erre úgy reagált, semmi értelme ilyeneket mondani anélkül, hogy bármiféle alternatívát ajánlanánk. Szlovákiának visegrádi, EU-s és NATO elköteleződésre van szüksége, tette hozzá.

A teljes adás ITT nézhető meg.