Az Összetartozás-emlékműve, mint államellenes tárgy
A lex Beneš mellett a szlovákiai magyar közvéleménynek egy másik nyugtalanító üggyel is szembe kell néznie, mégpedig a dunaszerdahelyi Összetartozás-emlékmű létrehozói ellen folytatott büntető(!)perrel, amelyet a Ma7 olvasóival a hét perbefogott védőügyvédje, dr. Mazács Ferenc ismertet az ügyvédi etika és titoktartás engedte kereteken belül.
Egy hét főből álló baráti társaság 2020 elején úgy döntött, hogy Dunaszerdahelyen megépíti az Összetartozás-emlékművét – kezdi ismertetését dr. Mazács Ferenc, majd úgy folytatja, hogy helyi és környékbeli értelmiségiekről van szó, akik korábban már a városban lévő katonai temető felújításán is részt vettek, nem csak munkával, hanem a költségekben való részvállalással is, főképpen a tervek elkészítésének, illetve a főkápolna helyreállításának költségeit illetően. A katonatemető felújításával kapcsolatos archívumi kutatások során bukkantak rá egy bástyaszerű építményre, amelynek akkor nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, pusztán tudomásul vették, hogy egy ilyen formájú építmény Dunaszerdahely területén már állt valamikor.
Amikor 2020-ban elhatározták, hogy emlékművet emelnek, akkor tevékenységükkel a magyar Országgyűlés azon határozatát tartották szem előtt, amely ezt az évet az Összetartozás évének nyilvánította, hivatkozva egy korábbi, 2010-es, az összetartozásról szóló törvényre, amely eszmeiségében főképpen a magyar nemzetrészek távolságtól független összetartozásáról, a Kárpát-medencében élő összes többi nemzettel való együttműködésről szól, de tartalmazza a magyar kormány elnézéskérését a Kárpát-medence más nemzeteinek okozott történelmi sérelmekért, illetve június 4-ét a trianoni békeszerződés vagy békediktátum dátumát Nemzeti Gyásznapról immár az Összetartozás Napjának nevezte el, azaz a negatív előjelű, a múltba mélyedő, meredő, önsajnáló szemlélet helyett egy jövőbemutató, azt építő elnevezést vezetett be.
A héttagú baráti társaság ennek az új értelmezésnek szeretett volna tárgyiasult emléket állítani, s ezzel a köztudatba elültetni az összetartozás ezen új szemléletét azzal, hogy egy köztéri Összetartozás-emlékművet hoz létre.
A jogász hangsúlyozza, hogy ez nem Trianon-emlékmű, az már Dunaszerdahely egy másik részén létezik; és hozzáteszi, talán az új építményt azért illetik olykor ezzel a névvel, mivel az átadás elsőnek tervezett dátuma 2020. június 4-ére volt kitűzve. A covid-járvány azonban közbeszólt. A márciusban bevezetett első korlátozások után újabb és újabb megszorítások jöttek, így június 4-én csak az alapkő-letételére került sor, az átadás dátuma azonban folyamatosan módosult, tolódott, amiben közrejátszottak az országban november 15-étől bevezetni tervezett, 45 napra szóló egyre szigorúbb gyülekezési szabályok is.
Az alkotók mindenképpen 2020-ban az Összetartozás évében szerették volna az emlékművet átadni, és a többi lehetséges dátum kiesése után, erre az egyedül szóba jöhető, mindenki számára megfelelő időpontnak november 12-e adódott, amikor is az alkotók és néhány arra járó részvételével fel is avatták az emlékművet, amelyre a magyar trikolórt húzták fel.
A magyar trikolór köztudottan annyiban tér el Magyarország zászlajától, hogy nem vízszintes, hanem függőleges a piros-fehér-zöld sávozása, kifejezve az összmagyarság összetartozását, legyenek bárhol is szétszóródva a világban, hangsúlyozza dr. Mazács. Rámutat, hogy két helyi szlovák nemzetiségű polgárnak viszont szemet szúrt az emlékmű átadásakor felvont magyar trikolór, akik nem tettek különbséget aközött, hogy Magyarország állami lobogójáról vagy a magyar nemzeti trikolórról van-e szó, valószínűleg egyszerűen a magyar színek voltak vörös posztó a szemükben, függetlenül attól, hogy az Összetartozás-emlékművére felvont nemzeti trikolór még formájában, méretében sem hasonlított Magyarország állami zászlajára.
A feljelentők durva szlovákellenes provokációnak tartották, hogy Magyarország állítólagos zászlaját Szlovákia területen vonták fel. Ők derítették ki a jelenlegi Összetartozás emlékmű bástyaszerű formájának a hasonlóságát azzal az építménnyel, amelyet 1939-ben avattak fel Dunaszerdahelyen, annak az 1. évfordulójára, hogy az első bécsi döntéssel Dél-Szlovákia, s benne Dunaszerdahely és környéke visszakerült a Horthy-féle Magyar Királysághoz.
Az Összetartozás emlékművének 2020. november 12. napi átadását a két feljelentő újabb provokációnak tartotta mondja beszélgetőpartnerünk és hozzáteszi, hogy mint utólag kiderült, a Szlovák Értelmiségi Szövetség nevű polgári társulás nevében történt a feljelentés, s az egyik feljelentő a korábbi köztársasági elnökjelölt Patrik Dubovský úr, illetve a polgári társulás nevében eljáró Ľudovít Gunčaga úr voltak. A két feljelentő a 2020. novemberére felépült emlékmű formája, illetve a rá felvont magyar trikolór alapján revizionista, szélsőséges nézeteket és eszméket népszerűsítő építménynek bélyegezték azt, csupán abból a feltevésből kiindulva, hogy az Összetartozás emlékműve hasonlít a Dunaszerdahelyen emelt 1939-es emlékműre, amiből kifolyólag veszélyeztetve látták a szlovák államiságot.
További provokációnak tartották még az átadás dátumát, november 12-ét is, holott igazolhatóan ez volt az egyetlen szóba jöhető dátum a november 15-ei szigorítások bevezetése előtt, hangsúlyozza az ügyvéd és hozzáteszi, hogy az építtetők semmilyen vendégeket nem hívtak a saját költségükön épült emlékmű átadására, még a város képviselőit sem, annak ellenére, hogy az emlékmű a városi önkormányzat jóváhagyásával és támogatásával épült meg, hiszen Dunaszerdahely biztosított megfelelő helyet az elhelyezésre, amelyet szimbolikus díjért, egy eurórét bocsátott 99 évre a építtetők rendelkezésére.
A tervezet megkapta az építésügyi jóváhagyást, kulturális bizottság és a városi tanács támogatását is, majd a városi képviselő testület egyhangúlag szavazta meg az emlékmű megépítésének támogatását és a polgármester is aláírta az erről szóló képviselőtestületi határozatot. Senkiben nem merült fel tehát semmilyen negatívum vagy kétely az emlékmű létrehozását illetően, sőt kifejezetten örült mindenki, hogy Dunaszerdahelyen lesz egy olyan emlékmű, amely az összetartozás eszméjét fogja hirdetni. A feljelentők nem kértek senkitől semmilyen magyarázatot az emlékmű engedélyeztetésének és megépítésének előzményeiről, hanem róla a fent említett saját negatív verziót alakították ki. Az emlékmű megalkotói a forma kiválasztásánál az egyszerűségre és a költséghatékonyságra igyekeztek figyelni, s ennek során merült fel a katonatemető rendbehozatalakor az archívumokban talált bástya-építmény formájának az építészetileg egyszerű és kifejező volta, hiszen a felső, abroncsszerű része szimbolizál az ő elképzelésük szerint összetartozást, a négy ablak utalás lehet a V4-ek összetartozására.
Az 1939-es emlékmű történelmi hátterét viszont nem vizsgálta senki. Maga a tervrajz is az Összetartozás emlékműve – Pamätník spolupatričnosti kétnyelvű elnevezést viseli. Hogy az emlékműbe semmi mást ne lehessen belemagyarázni, ezért semmilyen feliratot vagy szimbólumot nem tartalmaz, s támogatást sem kértek senkitől, hogy elkerüljék bármiféle ideológiával, politikai párttal vagy eszmével való rokonságot és esetleges párhuzamot – teszik hozzá az ügyvéd.
Elmondja, hogy a hatóságok azután, hogy az építtetőket feljelentették, először vonakodtak intézkedni, a feljelentők kitartása – a hatóságoknak beadványokkal történő elhalmozása folytán végül azonban megindult az ügyben a nyomozás, amelyet előbb megszüntettek, majd újból elindítottak. A nyomozás végül csak 2024. decemberében zárult le, majd valamikor 2025. elején az ügyészség az alkotók ellen vádat emelt szélsőséges anyagok készítése és ezen keresztül szélsőséges eszmék népszerűsítése miatt. Szélsőséges tárgyként a vádirat magát az emlékművet jelöli meg.
A bírósági ügyelosztás folytán, az ügy a besztercebányai Specializált Büntetőbírósághoz került, ahol az eljáró bíró nem fogadta be a vádiratot, s határozatával kimondta, hogy szerinte nem történt bűncselekmény és ezért első fokon a büntetőügyet megszüntette. Az ügyész viszont a Bíróság határozatával szemben panasszal élt, s így az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került, amely az elsőfokú határozatot megszüntette és a Bíróságot az ügy letárgyalására utasította, kimondva, hogy a bizonyítási eljárás lefolytatása után az elsőfokú bíró juthat ugyanarra a következtetésre, mint a korábbi határozatában, de kizárólag csak egy részletes bizonyítási eljárás lefolytatása után dönthet így.
2026. februárjában és március hónap elején az ügyben Besztercebányán négy tárgyalásra került sor, amely során a vádlottak tehettek vallomást, továbbá a tanúkat és bírósági szakértőket hallgattak meg, köztük egy zászlószakértőt és egy szélsőséges eszmékre szakosodott szakértőt, részletezi a védőügyvéd. Elmondja, hogy a Bíróság további két tárgyalási napot tűzött ki, május 19. és 21-ére, amely során még egy, az ügyész által utólag indítványozott tanú meghallgatására, illetve további iratismertetésre kerül majd sor és a második napon következnek a perbeszédek. Az ügyvéd szerint május 21-én elsőfokú ítélet is születhet az ügyben.
Az ügyvéd véleménye szerint a feljelentők haszna ebben az egész ügyben az, hogy úgy érzik, hogy azzal, hogy ezt a feljelentést megtették, a szlovák államiságot és Szlovákia területi integritását, épségét védik. A feljelentők az emlékmű megépítését egy, a szlovákállam-ellenes cselekedetnek fogják fel. Szerintük a szóban forgó emlékmű egy olyan tárgy, amely szélsőséges eszméket népszerűsít.
Innentől a hatóságon áll, hogy nyomozzanak, vádat emeljenek, döntéshozatalra továbbítsák az ügyet a Bíróságra, ahol majd az ügyben eljáró bíró eldönti, valóban történt-e bűncselekmény és az emlékmű alkotói bűnösök-e. A vád alá helyezett alkotóak – bűnösségük jogerős bizonyítása esetén – 4-8 év szabadságvesztés fenyegeti.
Dunaszerdahelyen kb. 150 méterre van a rendőrség épülete az emlékműtől, naponta többször elhaladnak előtte a rendőrök és a város polgárainak ezrei is. 2020-tól senkiben nem ébresztett az emlékmű semmilyen törvénysértő gondolatot. A város domináns magyar anyanyelvű lakossága mellett az itt élő más nemzeti és etnikai közösségek részéről sem – beleértve a szlovák anyanyelvű lakosságot is – a két feljelentőn kívül senki nem emelt kifogást az emlékmű ellen. Az ügyvéd bízik abban, hogy a Bíróság a törvény szerint és igazságosan jár az ügyben el és végül az ő és védencei érvei kerülnek túlsúlyba az ítélet meghozatalakor, ezért bíznak a felmentő ítélet megszületésében!
A védőügyvéd azt is elmondta, hogy egy olyan 4-től 8-évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegető ügyről van szó, amelyben a két feljelentő véleménye különbözik az egész város véleményétől, beleértve a város szlovák lakosságának véleményét is.
Az azonban várható, hogy felmentő ítélet esetén az ügyész az ilyen ítélet ellen fellebbezni fog, így az ügy nem áll meg az elsőfokú bíróság döntése után. Természetesen, ha esetleg elmarasztaló ítélet születne, akkor a vádlottak is fellebbezni terveznek az ítélet ellen, így az ügyben a legnagyobb valószínűséggel majd a Legfelsőbb Bíróság hoz majd jogerős ítéletet.
Mindezek ellenére, ami a beszámolóban elhangzott, a vádlottak bíznak a törvényes, józan és igazságos szlovákiai igazságszolgáltatásban – zárja gondolatait ezzel a nem mindennapi, felkavaró üggyel kapcsolatosan dr. Mazács Ferenc védőügyvéd.
