Az eperjesi tragédia tanulsága: komoly biztonsági kockázatot jelentenek az elavult panelek
A sároseperjesi panelrobbanásban hét ember vesztette életét, tucatnyi család vált hajléktalanná. A tragédiának "köszönhetően" annyit legalább sikerült elérnünk, hogy a mára kritikussá vált panelhelyzetet végre sikerült újra a közbeszéd tárgyává tenni.
Jómagam is panelben nőttem fel, 28 éves koromig laktam egy dunaszerdahelyi "blokk" hatodik emeletén. Az eperjesi tragédiáig sosem jutott eszembe, mi lett volna, ha egyszer innen menekülni kell. Mindegy, hogy tűz, víz, gáz vagy terroristák elől futva, de a szűk lépcsőház felső emeleteiről sokan nem jutottak volna LE időben, ahogy a segítség sem jutott volna FEL.
A 2011-es népszámlálás alapján az ország lakosságának közel egyharmada él panelben, 1,7 millió ember. Nagy részük egyedülálló, de sok család is lakik a szűkre szabott lakásokban.
Bár mindenki a szocializmushoz kapcsolja őket, az első panelek Hollandiában épültek, nem sokkal az első világháborút követően, a klasszikus "lakótelepek" pionírjai pedig Franciaországban. A mai Szlovákia területén az ötvenes évek közepén, 1954-ben épültek az első blokkok, Pozsonyban. A legnagyobb hullám a hetvenes években érte el a szocialista építőipart, 1971 és '80 között közel háromszázezer panellakást adtak át szerte az országban.
A szocialista falansztervárosok jellegzetes épületeit a számos biztonsági előírásra fittyet hányva húzták fel szerte Közép-Európában, modernizációjukra pedig vajmi kevés az esély. Hiába a vastag szigetelés és a feltűnő színek, egy eperjesihez hasonló katasztrófa esetén mindegy, hogy tíz százalékkal alacsonyabb a rezsiköltség.
A Sme napilap azt írja, ezrével találhatóak olyan panelházak az országban, melyek nem elégítik ki a minimális biztonsági előírásokat sem, sőt, néha maguk a lakók nehezítik a tűzbiztonsági szakemberek munkáját. Többek között azzal, hogy a panelházak szellőzőrendszereiből kiszerelnek olyan alkatrészeket, amelyek a füst terjedését lennének hivatottak megakadályozni.
Azt pedig már bizonyára olvasóink is tapasztalták, hogy sokan személyes lerakatként használják a lépcsőházi félemeletek egyébként is szűk lépcsőfordulóit. Jó eséllyel az önök lépcsőházában is tanyázik egy elavult hűtő vagy egy dögnehéz mosógép valamelyik félemeleten.
Egy szakember a Sme-nek elárulta, járt olyan panellakásban, ahol az évi kötelező ellenőrzéseket két évtizede(!!!) nem végezte el senki. Előfordul, hogy ki sem megy az ellenőr, de az is megesik, hogy egyszerűen nem engedik be őket a lépcsőházakba. A tűzbiztonsági ellenőrzések szervezése, biztosítása a lakóbizalmi feladata lenne, évente ellenőrizve a lifteket, a lépcsőház tűzoltókészülékeit, a mérőórák működését, illetve, ha vannak, a ház kéményeit.
A konkrét lakásoknál már más a helyzet. Ugyan a háromévenkénti ellenőrzést javasolják, a hatóságok nem kényszeríthetik a törvényes tulajdonost, hogy ellenőriztesse ingatlanát. Legtöbben nem is nagyon élnek a lehetőséggel.
Külön történet a lifteké. Ugyan leszakadó liftekről nem nagyon hallani mostanában, tizenöt évvel ezelőtt Ligetfaluban már történt tragédia. Akkor egy rendőr lelte halálát egy panelház leszakadó felvonójában. Egy-egy új lift üzembe helyezése 30-60 ezer euróba kerül, nem csoda, hogy a legtöbb lakóközösség tehát inkább csak felújítgat. A hetvenes-nyolcvanas években épült panelek felvonóinak körülbelül 25-30 év az "életideje", ezek után általában már komoly (és persze költséges) munkálatokra van szükség.
Sokaknak meglepetés lehet, számomra legalábbis az volt, hogy egy szakértő arról tájékoztatta a napilapot, a liftekben biciklik szállítása bizony tilos.
S végül még egy lényeges dolog. Ha meg is történik a baj, hiába érkezik időben a segítség, ha közben a tűzoltók képtelenek odaférni a létrákkal. A leghosszabb rendelkezésre álló létrájuk körülbelül negyven-negyvenöt méter magasságba tud felnyúlni (egy tizenkét emeletes blokk körülbelül negyven méter magas), de ha a tűzoltóautó nem tud közvetlenül az épület tövébe parkolni, ez a távolság jócskán lecsökkenhet.
Néhány tipp, ha bekövetkezne a legrosszabb:
