Az emlékezet, amely összeköt – Esterházy János öröksége Prágában is él
Esterházy János születésének 125. évfordulóján meghitt és lélekemelő megemlékezést tartottak a prágai Motol-i temetőben Esterházy János emlékhelyénél az Esterházy János Társulás és az Emberi és Keresztény Értékek, valamint a Prágai Magyar Katolikus Plébánia szervezésében. Az esemény nemcsak az emlékezésről szólt, hanem arról a láthatatlan, mégis erős kapocsról is, amely a magyar közösségeket mind a mai napig összeköti.
Az eseményen részt vett Baranyi András, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete, Somogyi Alfréd, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért elnöke, Méry János, a martosi Esterházy Akadémia igazgatója valamennyi akademistával, Éles György, a Prágai Magyar Református Missziói Gyülekezet lelkipásztora, Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének országos elnöke, Kocsis László, az Esterházy János Társulás és Keresztény Értékekért tiszteletbeli elnöke.
A mártír sorsú felvidéki magyar politikus a 20. század egyik legnehezebb történelmi korszakában is következetesen kiállt a keresztény értékek, az emberi méltóság és a közép-európai népek békés együttélése mellett. Élete és szenvedése tanúságtétellé vált, amely ma is útmutatóul szolgál a közösség számára. Ahogy korábbi megemlékezéseken is elhangzott, Esterházy példája arra emlékeztet, hogy a közösség szolgálata, az erkölcsi tartás és a család iránti hűség minden korban maradandó érték. Ezen gondolatok jegyében telt a megemlékezés.
Ünnepi beszédet mondott Baranyi András, aki hangsúlyozta:
Hozzátette még, hogy az eső csendesen hullik a prágai Motol-i temető fái között, mintha maga is osztozni akarna az emlékezők meghatottságában. Ám a madárcsicsergés a reményt hozta el ezen a napon.
Somogyi Alfréd szintén mély gondolatokkal szólt az egybegyűltekhez.
Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékezés nem pusztán múltidézés, annak a hűségnek a megélése, amelyet mindannyiunknak újra és újra fel kell fedeznünk saját szívünkben.
Az ünnepség koszorúzással zárult, majd a résztvevők a prágai magyar katolikus plébánián folytatták az együttlétet egy ünnepi fogadás keretében. A találkozások, kézfogások és beszélgetések mind azt erősítették, hogy Esterházy János nem csupán történelmi személyiség, hanem élő kapocs múlt és jelen, Felvidék és diaszpóra, idősebbek és fiatalok között.
Nem véletlen, hogy a vasárnapi prágai magyar szentmisét Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlják fel. Ez a szándék is azt jelzi, hogy az ő élete nem lezárt történet, hanem olyan tanúságtétel, amely tovább él az emlékezőkben és talán egyre többek szívében talál otthonra.
