Az elveszett alkotmány - és egy visszavett autó
Arany János szatirikus eposzának címe szinte tökéletesen kifejezi azt a helyzetet, amelybe a két éve bejelentett, ám ez idáig be nem mutatott kisebbségi törvény került. Magát a törvényt nyugodt szívvel nevezhetjük alkotmánynak a szó jogi értelmében is.
Ennek oka, hogy a kisebbségi törvény eredeti célja szerint olyan széles körű jogszabálygyűjtemény, amely magasabb szintre emeli a nem szlovák nemzeti közösségek alkotmányos jogainainak gyakorlását, illetve a kisebbségek asszimilációjának a megállítását vagy lassítását. Bukovszky László, a pozsonyi kormány kisebbségi biztosa ez év elején még bizakodóan nyilatkozott a Magyar7-nek arról, hogy a 2020-as választásokból győztesen kikerülő koalíció történelmi helyzetet teremtett azzal, hogy a kormányprogram részévé tette az átfogó kisebbségi törvény elfogadását.
A kormánybiztos elmondta, hogy ilyenre eddig nem volt példa, mint ahogy arra sem, hogy a kormány saját kezdeményezésből konkrét határidőt szabott a törvény elkészültére, 2022. május 31-ei dátummal.
Lapunk megjelenésekor ezt a határidőt már majdnem egy hónappal túlléptük, s a törvény, ahelyett, hogy nyilvános vita folyna róla, a kívülálló érdeklődő számára az elveszett alkotmány képzetét kelti; azaz valahol megvan, csak pillanatnyilag nem tudható, hogy hol, kinél és főképpen mi lesz a további sorsa.
Még mielőtt a törvény kilátásairól tájékoztatnánk, vizsgáljuk meg röviden, miben is lenne más a mi szlovákiai magyar világunk, ha a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadásra kerülne. A bizonytalanság nem véletlen, hiszen a nekünk nyilatkozó szakértők egymástól függetlenül is megerősítették, hogy félő, a kormány most már visszakozna egy ilyen jogszabály elfogadásától, főleg tartalma és formája miatt. A Bukovszky László szakmai műhelyében Fiala-Butora János emberi jogi szakértő közreműködésével megszületett törvénytervezet két, a szlovák közvélemény számára valószínűleg meglepő megoldással számol. Az egyik, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek pártjai számára eltörölné az 5%-os parlamenti küszöböt, a másik pedig a kisebbségi közösségek bizonyos fokú önkormányzatiságát jelentő nemzetiségi tanácsok létrehozása. Ez utóbbit a személyi alapú autonómia egyik kézzelfogható megvalósulásaként is értelmezhetnénk. Normális helyzetben. Mivel azonban Szlovákiában minden szóösszetétel, amelyben az autonómia szó is szerepelhetne, eleve halálra van ítélve, így feltehetően ez is közrejátszik abban, hogy a tervezet vélhetően a kormányhivatal vezetőjének a fiókjában hever. Miközben az „autonómia” kifejezés a szerkesztőségünk által megszerzett szövegben nem is szerepel. Csak szerepelhetne, s ez úgy tűnik, már elég az elfektetéshez.
A problémák sora akkor kezdődhetett, amikor tavaly decemberben (ki más, na, vajon kicsoda?), a magyar kérdésekben a kormány őrszemének szerepét felvállaló Ivan Korčok külügyminiszter levelet írt a Bukovszky vezette kormánybiztosi hivatalnak, illetve másolatban a kormányfőnek is, amelyben keményen bírálta a készülő törvényt. Információink szerint a külügyminisztérium azt kifogásolta, hogy a törvénytervezet előkészítése nem megfelelő, sőt, hogy Szlovákiának nincs is szüksége ilyen törvényre, amely ráadásul behozza a képbe a kollektív jogokat és nincs összhangban az európai uniós normákkal. A külügyminiszter levelével párhuzamosan Mária Kolíková igazságügyi miniszter (a Beneš-féle utókonfiskációkat támogató miniszter) is levelet küldött a kormánybiztosnak, amelyben, ha nem is a külügyi kollégájához hasonló kemény hangon, de kritikusan állt a tervezethez.
Ezután kezdődött a tervezet kálváriája, amely jelenleg akár már a Bukovszky László vezette hivatal ellehetetlenítését, sőt, akár a kormánybiztos elmozdítását is eredményezheti. Július Jakab, a kormányhivatal vezetője januárban kivette Bukovszky kezéből a tervezet koordinálását, s kezdeményezte egy új munkacsoport felállítását azzal a céllal, hogy elbírálják, véleményezzék a Bukovszkyék eddigi munkája eredményeképpen létrejött anyagot. Magától Bukovszky Lászlótól értesült a Magyar7 arról, hogy ez az új munkacsoport eddig egyszer ülésezett, márciusban, online kerekasztal formájában, de azóta nem történt újabb fejlemény, így a késznek mondható javaslat valahol várakozik. Ne feledjük, május 31-e volt a határidő, amelyet a kormány saját maga határozott meg, s most fékezi a továbblépést.
Aztán június közepén történt valami, ami talán első hallásra hihetetlennek is tűnhet, mert annyira pitiáner, annyira kisstílű lépésről van szó. A munkahét kezdetén a kormányhivatal elvette a kormánybiztos szolgálati autóját. Egy Škoda Superb autóról van szó, amellyel Bukovszky az ország egész területén élő kisebbségi közösségeket látogatta. A kormánybiztoshoz nemcsak a magyar közösség tartozik, hanem további 12 más, Szlovákiában elismert kisebbségi nemzet vagy etnikum is az ország egész területén! Ez a rangon aluli megoldás szinte üzenetértékű, ezért megkérdeztük Bukovszky Lászlót, hogy miképpen értékeli a kormányhivatal lépését, s vajon úgy értelmezi-e ezt, mint a hivatalának a lefokozására, súlytalanná tételére tett otromba lépést? Vagy egyszerűen csak el akarják venni a kedvét a további munkától, és akár a hivatalából való elmozdításával is számolni lehet-e?
A kormánybiztos elmondta, hogy nem a személyével kapcsolatosan várható lépések azok, amelyek elsősorban izgatják, hanem magának a hivatalnak a súlytalanabbá válására tett igyekezet. Ő úgy tartja, hogy a kormánybiztosi poszt már eleve alacsonyabb szint, hiszen meglátása szerint a kisebbségi közösségeknek a kormányon belül képviseletének kellene lennie. Például úgy, ahogy korábban volt, amikor a kisebbségi és emberi jogokat miniszterelnök-helyettesi szinten felügyelték. És most a realitás azt mutatja, nem hogy növekedne a képviselet súlya, hanem még a szolgálati járművet is megvonják. Mivel ezzel kapcsolatban indokolást nem kapott, nem tudja másként értékelni, ezzel akarják a kedvét szegni, hogy a munkáját folytassa.
Kikértük a hasonló szituációt már megélt korábbi roma kormánybiztos, Ravasz Ábel véleményét is, hogyan látja a kisebbségi törvény és Bukovszky pozíciója körüli helyzetet. Ravasz szerint is az történt, hogy a kormány megijedt a tervezettől. Nyilván nem ilyen maximalistának is mondható megoldásokat vártak, s ezért most be szeretnék húzni a kéziféket. Ravasz szerint viszont ehhez már túl késő van, hiszen egy legitim módon, más kisebbségek részvételével, hosszú előkészítő munkával elkészült javaslatról van szó.
Természetesen kérdéssel fordultunk a kormányhivatalhoz is, hogy a május 31-ei határidőhöz kötött törvény miért várat magára.
Még nem kaptunk választ – amelyet kézhezvétel után azonnal közlünk –, de mivel fontosabbnak tartjuk, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek asszimilációja megálljon, s ha ez a törvény erre alkalmas lesz, akkor nem is elsősorban a halasztás indoklásáról, hanem az elfogadásról szeretnénk olvasóinkat tájékoztatni!
