Az elnök beszéde
Az immár nemzetiségi tanácsadóval is felvértezett Peter Pellegrini köztársasági elnök először tartott országértékelő beszédet a parlamentben. S miközben az államfő a haza sorsát elemezte, a Szepességi Múzeum raktárából kommandósok vittek el egy magyar főúri hagyatékból származó, Donatellónak tulajdonított reneszánsz mellszobrot, ami legalábbis szokatlan a honi muzeológia történetében.
A fiatal szlovákiai demokrácia történetében az államfők, habitusuktól, és attól függően, hogy a légvonalban közeli, a Grassalkovich-palota kertje végében meghúzódó kormányhivatalhoz lélekben mennyire álltak közel vagy távol, az országértékelő beszéd intézményét vagy a kabinet kritikátlan ajnározására, vagy az exkluzív médiafigyelem lehetőségeit kihasználva, a kormánynak való beszólásra használták fel. Éppen ezért kíváncsian várhattuk, a kormánykoalíció köpönyegéből kibújt, ám az utóbbi időben egyre inkább a saját út lehetőségeit kereső Peter Pellegrini „foga kerítésén” mily szavak fognak kiszökkenni.
Peter Pellegrini május 28-án tartotta első, tematikusan felépített országértékelő beszédét a szlovák parlamentben. Nem az egyes minisztériumokban zajló munkát elemezte, inkább átfogó víziót vázolt a „szlovákiai sikerek jövőjéről”.
Beszédét négy nagyobb témakör, a napjainkban halálosan aktuális kül- és biztonságpolitika; a társadalmi közhangulat; a gazdaság és a konszolidáció; valamint a hiányzó jövőkép köré építette.
A külpolitikai irányultságot illetően hangsúlyozta, hogy a szlovák diplomácia ne veszítse el a kapcsolatot a Nyugattal, mert az EU és a NATO „az érdekünk legfontosabb oldala”. Ezt azzal magyarázta, hogy a kormány külpolitikája „mind a négy égtáj irányába” törekszik, ám nem szabad hagyni, hogy a „Nyugat eltűnjön” külpolitikánkból.
Beszédében a parlamenti választások során már tapintható, az elnökválasztás által felerősített belső feszültség vonatkozásában kiemelte, hogy az emberekben most bizonytalanság, félelem és harag uralkodik.
Felhívta a politikusok figyelmét a gyűlöletbeszéd elkerülésére, hangsúlyozta a nyugodt párbeszéd szükségességét és az emberek közötti szolidaritás erősítését. Utalt arra is, hogy a Robert Fico elleni nyitrabányai merénylet utáni, ellenzék keltette hangulat veszélyessé vált – a parlamenti ülésen ő maga bírálta, hogy a lakosság harmada kétségbe vonta a merénylet megtörténtét.
Pellegrini szólt az inflációról és a költségvetési konszolidációról: a kormány szociáldemokrata hátterére hivatkozva sürgette, hogy a leggazdagabbak vállalják a legtöbb terhet, de úgy, hogy a konszolidáció ne akadályozza a gazdasági növekedést. Együttműködésre buzdított a kormány és a munkaadói oldal érveit egyensúlyban tartva, valamint üdvözölte az új atomerőműblokkok építését, illetve a stratégiai beruházási törvény elfogadását, amelyek szerinte ösztönzik az infrastruktúra-fejlesztést.
Az államfő ugyanakkor élesen bírálta, hogy Szlovákiának nincs egységes, hosszú távú nemzeti stratégiája.
„Minden minisztériumnak van saját terve, de azokat mind elnyeli az aktuális ciklus” – állapította meg találóan. Emlékeztetett, hogy öt év múlva a totalitárius rendszer bukásának 40. évfordulóját fogjuk ünnepelni, és ugyanannyi ideje élünk majd demokráciában, mint ahány évig a szocializmus tartott. Így a lakosság joggal hasonlítja majd össze, mit ért el a két különböző rendszer. Hangsúlyozta, itt csupán az infrastrukturális beruházásokra gondol. Ismételten politikai egységre szólított fel az ország hosszú távú céljait illetően.
– jelentette ki.
Pellegrini beszéde több ponton határozottan bírálta a kormány gazdasági és külpolitikai irányvonalát. Többször is utalt a nyugati értékektől való eltávolodásra, amivel a Robert Fico vezette koalíció egyes tagjai nem értenek egyet. Fico miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy Szlovákia „nem távolodik el az Európai Uniótól és a NATO-tól”, az Uniót tekinti „élettérnek” és így is viselkedik. Szerinte az államfő csak meghajolt a kormányellenes hangulat előtt. Fico visszautasítja, hogy olyan tagállam legyen, amely kötelezően az egyetlen helyes politikai véleményhez igazodik. „Legyünk szófogadóak, hogy megsimogassák a fejecskénket és békén hagyjanak minket, vagy mondjuk el a szuverén véleményünket és Szlovákia nemzetállami érdekeit védjük?” – tette fel a kérdést.
Richard Raši házelnök pártatlannak nevezte a beszédet, méltatva a politikai vita kultúrájára, valamint a nemzetközi szerződések betartására vonatkozó hangsúlyát: „Szlovákiának felelős partnerként kell viselkednie, aki teljesíti megállapodásait”.
A Smer–SD részéről Juraj Blanár külügyminiszter azt emelte ki, hogy a beszédben a diplomáciai tevékenység hangsúlyozását látta, és nem tapasztalta benne a Nyugattól való eltávolodás jeleit. Kiemelte: „kapcsolatainkat fenntartjuk, a kormányfő és én is rendszeresen Nyugat-Európába utazunk. Orientációnk teljesen rendben van”.
A Hlas–SD soraiból Matúš Šutaj Eštok pártelnök üdvözölte, hogy Pellegrini nem a kormány bűnbakjait keresi, hanem közös vízióra buzdít, s „úgy tekintett a beszédre, mint együttműködési felhívásra”.
A Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Andrej Danko például azt emelte ki, hogy „mindannyian megtaláljuk benne a saját igazunkat”, külpolitikai szempontból legalábbis.
Ezzel részben az SaS is tudott azonosulni. Peter Pellegrini köztársasági elnök a parlamentben elmondott szerdai országértékelő beszédében azonosult az ellenzék véleményével, és a kormánnyal szemben megfogalmazott kritikáival – áll a párt sajtónyilatkozatában. Az SaS abban a megfogalmazásban látja az ellenzék véleményével való azonosulást, hogy a kormány az élelmiszerárak, az egészségügy vagy a gazdaság állapota helyett álkérdésekkel foglalkozik. A párt szerint azonban az elnök nem volt elég határozott, és voltak hiányosságok a beszédében.
A PS elnöke, Michal Šimečka szerint a köztársasági elnöknek közbe kellene lépnie. „Csupán a szavak nem elegendők.
Az államfőnek, mint a Hlas tiszteletbeli elnökeként is közbe kellene végre lépnie. Közvetlen ráhatása van arra, hogy a kormány ne terjesszen gyűlöletet, ne rángassa el az országot Európától, és végre elkezdjen foglalkozni az emberek problémáival”.
Milan Majerský, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke hiányolta az elnök beszédéből, hogy nem emelte ki az igazságosságért és a korrupció ellen folytatott harcot.
A Slovensko részéről Grendel Gábor bírálta a beszédet. Véleménye szerint az, amilyen állapotban van az ország jelenleg, Peter Pellegrini névjegye is.
Biztosan a rendőrök is szoktak alkalmanként múzeumba járni szabadidejükben, azonban bárhogy töröm a fejem, emlékeim közt nem tudok olyant felidézni, amikor állig felfegyverzett kommandósok szolgálati időben jártak volna egy múzeumban.
S bár a lapunk nyomdába adásáig kikristályosodott a történtet, de, még ha a felbecsülhetetlen értékű műkincs biztonságára való hivatkozás valósnak is tetszhet, Donatello szobrának esete jól mutatja, mihez vezethet az érzéketlenség és a kommunikáció hiánya.
Május 29-e vélhetően ugyanúgy indult a Szlovák Nemzeti Múzeum Szepességi Múzeum nevű lőcsei részlegén, mint az összes többi átlagos csütörtök, amikor nem kell látogatók partraszállásnyi hullámától tartani. Mariska néni, a nyugdíjas teremőr éppen belefeledkezett a kötésbe, amikor bakancsok csattogására lett figyelmes a múzeum márványpadlóján...
A csallóköziek számára elsősorban a nagymegyeri fürdő élén való ténykedése kapcsán ismert Lukáš Machala, a kulturális minisztérium kabinetfőnöke érkezett, többedmagával, de nem a legújabb tárlatot akarták megnézni, hanem Donatello Cecília Gonzagát ábrázoló mellszobrát jött becsomagolni.
A műalkotás fehér carrarai márványból készült, a mantovai Gonzaga-ház hercegnőjét ábrázolja. A szobor a Csáky család görgői (Spišský Hrhov, Lőcsei járás), 1895-ben épült kastélyában volt, és csodával határos módon túlélte a háborúkat, a háború utáni fosztogatásokat, az épület javítóintézetté alakítását.
Szerencséjét valószínűleg annak köszönhette, hogy nem tudták, milyen értékről van szó. A Csáky család 1944-ben a közeledő front elől Bécsbe menekült. Majd, miután a csehszlovák hatóságok nem tették lehetővé a visszatérésüket, ők Bécsben maradtak, a szobor pedig Görgőn.
Az egykori főúri lakban később javítóintézetet alakítottak ki. Kortársak elmondása szerint a növendékek alkalmanként ki is sminkelték a felbecsülhetetlen értékű reneszánsz alkotást, mígnem aztán az intézet a lőcsei múzeumnak adta át a mellszobrot. Évtizedeken át egyetlen szakértő sem gyanakodott eredetére: a ’70–’80-as években, az intézeti felülvizsgálatok során is „névtelen, 19. századi” másolatként azonosították. Pedig a szoborra nagy betűkkel rá volt írva: Ceciliae Gonzagae Opus Donatelli. Valószínűleg Marta Herucová, az SZTA Művészettörténeti Intézetének kutatója volt az, aki először elolvasta, vagy először komolyan vette a feliratot. Vizsgálatai során összevetette a carrarai márvány anyagát, a megformálás finomságát és a történeti dokumentumokat, amelyek igazolták, hogy Donatello Padovában töltött évei során (1433–1443) a Gonzaga-ház megbízásából készülhetett a büszt.
A felfedezést a szakmai nyilvánosság számára publikálta, a szobor kiállítását őszre tervezték. A folyamatokat a koronavírus-világjárvány is lassította. Aztán jött Machala.
„A Szepességi Múzeumnak nincsenek meg a rendkívül értékes mű őrzéséhez a megfelelő technikai és biztonsági eszközei” – közölte a tárca kommunikációs osztálya. „A nemzeti múzeum érthetően a legnagyobb védelmet akarja biztosítani a műtárgynak” – hangsúlyozta a minisztérium, hozzátéve, a szobor az állam tulajdona, oda viszi, ahova akarja, a cipszerek kései utódainak meg coki. Ez már nem volt a közleményben, csak e sorok írójának rosszindulatú interpretációja.
Később, látva a regionálisból országossá dagadó felháborodást, a minisztérium egy bővebb közleményt is kiadott, jelezve, a közeljövőben nemzetközi szakértői eljárás veszi kezdetét a XV. századi, Donatello-műként emlegetett Cecilia Gonzaga-büszt eredetiségének és készítése idejének pontos megállapítására. Amennyiben a vizsgálat megerősíti az olasz mester szerzőségét, a műtárgyat – tekintettel kulturális és művészettörténeti jelentőségére – a lehető legnagyobb tisztelettel kezelik majd, és méltó formában, a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszik.
A minisztérium most a rendőrséggel takarózik, mondván, biztonsági okokból és a rendőrség utasítására nem hoztak nyilvánosságra semmiféle részletet az átszállítás logisztikájáról, helyéről vagy idejéről.
Szlovákia nem a műkincsrablók Mekkája, azt, hogy az értékes(?) szobor a raktár mely részében szomorodik, vélhetően csak kiválasztottak egy szűk rétege ismerte. És ez így helyénvaló, hisz legtöbbünk a leltári tételszám ismerete nélkül is teljesnek érezheti az életét. Arra is ritkán volt példa, hogy kommandósokra támadjanak, hisz azok markos legények, és önként senki sem akarja jól megveretni magát.
A minisztérium részéről tehát csak egy kis körültekintésre és empátiára lett volna szükség ebben az esetben. De ez nemcsak a kormányzati munkából, hanem végzetesen kettészakadt társadalmunk mindennapjaiból is egyre inkább hiányzik.
Megjelent a Magyar7 2025/22. számában.
