Az afgán kivonulás belpolitikai tanulságai
Az elmúlt hetek vitán felül legfontosabb világpolitikai eseményét, s talán a következő évtizedek geopolitikáját is nagyban meghatározó tálib hatalomátvételt mind hetilapunkban, mind portálunkon tárgyaltuk már. Csupán egyetlen érdekes aspektusával nem foglalkoztunk még behatóan, az afgán helyzet szlovák belpolitikai visszhangjaival.
Három feltűnően büszke, a szokottnál jóval magabiztosabbnak tűnő politikus fogadta az újságírókat csütörtökön délelőtt a kormányhivatal kertjében. Eduard Heger kormányfő, Jaroslav Naď honvédelmi miniszter és Ivan Korčok külügyi tárcavezető rendkívüli sajtótájékoztatóját annak apropóján hívták össze, hogy csütörtökön hajnalban a legnagyobb titokban landolt a szlovák hadsereg repülőgépe, fedélzetén 24 Kabulból hazamenekített szlovák és afgán állampolgárral. Mind Heger, mind Naď és Korčok dagadó kebellel közölte a megjelent újságírókkal, a szlovák kormány akciója teljes sikerrel zárult, akit haza akartak hozni, hazahoztak.
Az Afganisztánban szolgálatot teljesítők közül mindenki hazatért a légierő Spartan típusú szállítógépén, mások mellett például egy tíz hónapos csecsemő. Aki kint maradt, az önszántából döntött így – közölték a kormánytagok. A bő félórás sajtótájékoztató vége felé azért kiderült, maradtak még bőven szlovák állampolgárok a külföldiek számára a világ jelenleg talán legveszélyesebb országában. A civil szervezetek munkatársaiként vagy humanitárius önkéntesként kint dolgozók száma pontosan nem ismert, a külügyi tárcavezető közölte, több tucatnyian lehettek, de hogy pontosan hányan, nem tudni. Ivan Korčok ígérte majd utánanéz, ahogy azt is, ha kell, újabb gépet küldenek Kabulba.
Persze nem ez volt az egyetlen fontos kérdés, amelyre nem kaptunk választ. Nem véletlenül! A szlovák sajtóban többen nehezményezték, miért nem lehetett például előre tudni a gép „programját”, miért nem szóltak a negyedik hatalmi ágnak, mikor, merre jár a gép, sőt, egy újságírótól még azt is megkapták Hegerék, miért nem közölte a kabinet, pontosan milyen céllal voltak Afganisztánban a hazamenekített szlovák állampolgárok.
Bár e sorok írójának katonai tapasztalata nagyjából a nullával egyenlő, fegyvert meg legutóbb egy falusi búcsúban fogott (egy hurkapálcára tűzött kulcstartóra), minimális józan ésszel is belátható, miért nem árultak el több részletet. Nehéz elkényelmesedett, pizzarendelésre és Netflixre épülő társadalmunk tagjainak megérteni, hogy az elmúlt héten egy katonai akciót kellett végrehajtania a szlovák hadseregnek, az ilyesmit pedig legritkább esetben kötik a nagy nyilvánosság orrára. Legfeljebb akkor, ha már túl vannak rajta. A rendelkezésre álló információk alapján az akció annak ellenére teljes sikerrel zárult, hogy a katonáknak egyáltalán nem volt könnyű dolguk. Ahogy azt Jaroslav Naď védelmi miniszter a sajtótájékoztatón elmondta, a kabuli repülőtéren a szlovák katonák is kénytelenek voltak használni a fegyverüket.
A szlovák hadsereg repülőgépével nyolc afgán állampolgár érkezett Szlovákiába, négy másikat pedig egy éppen Kabulban tartózkodó cseh csapatszállító hozott haza – diplomáciai szívességből. Jelen állás szerint tehát tizenkét afgán várja a sorsának jobbra fordulását Szlovákiától. Ivan Korčok szerint mindannyian menekültstátuszért folyamodtak, ügyeiket a hatályos törvényeknek megfelelően intézik. Úgy tűnik, ez a tucatnyi, hányattatott sorsú, szerencsétlen ember lehet az ellenzék egyetlen fegyvere, hogy üssön egyet a Heger-kabineten.
A csütörtöki sajtótájékoztató felvétele jelenleg is elérhető a YouTube-on, s ha valaki csak a videó alatti kommenteket olvassa el, s nem veszi a fáradtságot, hogy végigpörgesse azt a bő 30 percet, könnyen arra a téves következtetésre juthat, hogy tizenkét darab „migráns-terroristát” sikerült befogadni Szlovákiának.
Több alkalommal kifejtettük, hogy a 21. század egyik legnagyobb geopolitikai kihívása lesz a küszöbön álló, a 2015-ösnél jóval nagyobb, azt azonnal lábjegyzetbe száműző új migránsválság megoldása. Csakhogy ez még nem az.
Ez a tizenkét ember szorosan együttműködött a békefenntartókkal, és függetlenül attól, mit gondolunk a Nyugat afganisztáni szerepvállalásáról, nem hagyhatjuk magukra ezeket a szerencsétleneket, hiszen otthon a biztos halál várna rájuk. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a kimenekített afgán szövetségeseket egy kalap alá vesszük az Európába tartó gazdasági bevándorlókkal. Az előbbiekkel szemben erkölcsi kötelességeink vannak, az utóbbiakkal szemben feladatunk. Ettől függetlenül Boris Kollár már jelezte a választói felé, ha kell, maga fekszik az afgán migránshordákkal landoló repülőgépek útjába.
Jó magyar szokás szerint Budapesten is azonnal politikai ügy lett az afganisztáni kivonulásból. Az ellenzék azzal támadta a kormányt, hogy cserben hagyja a magyar katonáknak segítséget nyújtó afgán állampolgárokat és családjukat. A civilben színész, manapság inkább politikai aktivizmusban utazó Alföldi Róbert például rendkívül ízléstelen módon a kabuli reptéren történt emberi tragédiákat próbálta meg politikai bunkósbotként használni, mondván, az Orbán-kormány cserben hagyja az afgán népet. Alföldi szokás szerint nem hagyta, hogy a tények megzavarják, hiszen szó sincs arról, hogy a magyar kormány ne segítené az afgán szövetségeseit.
Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter szombati sajtótájékoztatóján leszögezte, a magyar állampolgárok kimentése a kormány elsődleges célja, ez azonban nem jelenti azt, hogy megfeledkeznének a velük szövetséges afgánokról.
A magyar hadsereg külön műveleti bázist hozott létre Kabul mellett, magyar katonák biztosítják a tábort, az első körben ide kerülnek a kimentett emberek. Az akciónak ráadásul nincs is határideje, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a magyar honvédség parancsnoka külön kiemelte, készek az utolsó pillanatig nyitva tartani a kapukat. Mire önök ezeket a sorokat olvassák, számuk bizonyára tovább nőtt, de jelenleg már 78 embert sikerült biztonságba helyezniük a magyar katonáknak.
Anélkül, hogy feleslegesen elmerülnénk a részletekben, emlékeztetőül érdemes átismételni, hogyan is kerültek nyugati katonák Afganisztánba a legutóbb. Miután 9/11-et követően az épp hatalmon lévő tálib rezsim nem volt hajlandó az Egyesült Államoknak kiszolgáltatni a merénylet feltételezett elkövetőit, illetve felhagyni az iszlamista terrorszervezetek támogatásával, az év októberében amerikai, majd szorosan a nyomukban brit katonák törtek be Afganisztán északi részére, és három hónap alatt megbuktatták a tálib vezetést. Decemberre gyakorlatilag véget ért a háború első szakasza, a tálibok nagy része Pakisztánba menekült, vagy megbújt a hegyekben, a háború második szakasza azonban tulajdonképpen csak az elmúlt napokban ért véget.
A NATO kérésére néhány évvel később a szlovák hadsereg is bekapcsolódott a békefenntartásba. Ahogy a legtöbb kisebb tagállam, úgy Szlovákia sem emberi erővel, hanem tudással, know how-val próbált meg hozzájárulni az újjáépítéshez. Az első néhány évben 250 professzionális katonánál egyszerre több sohasem volt kinn. 2009-ben aztán az akkori miniszterelnök, Robert Fico az éppen koalíciós szövetséges SNS tiltakozása ellenére megegyezett a britekkel arról, hogy az ország tovább 110 katonát küld ki Afganisztánba.
Ez nemcsak azért érdekes, mert ekkora szlovák békefenntartó kontingens sem előtte, sem azóta (az elmúlt pár évben néhány tucatnyi szlovák katona teljesített csak szolgálatot külföldön) nem volt a világ egyetlen országában sem.
Azért is furcsa, mert Kabul eleste kapcsán éppen Robert Fico illette éles, ám nagyrészt jogos kritikával az amerikai szerepvállalást. Bármily meglepő, a szlovák kormányt már csak szőrmentén kritizálta, talán ő is érezte, ebből a küzdelemből nem jöhet ki jól. A számok ugyanis nem hazudnak, 2006-ban, az első Fico-kormány megalakulásakor 60 szlovák katona (főként utászok) teljesített szolgálatot Afganisztánban, a ciklus végére, 2010-ben már 350-en, húsz év alatt összesen 4600-an. Az utolsó szlovák katona idén júniusban hagyta el az országot.
Jelenleg valószínűtlennek tűnik, hogy az afganisztáni összeomlás és kivonulás kapcsán komolyabb politikai konfliktusra kerülne sor az ellenzék és a kormány között. Az szinte biztosan ugyanolyan eredménnyel zárulna az ellenzék számára, mint a NATO afganisztáni szerepvállalása: látványos kudarccal. Az evakuációval kapcsolatban sem érheti szó a ház elejét. Nyilván nem ismerünk minden részletet, ugyanakkor a rendelkezésünkre álló információk alapján az is meglepően zökkenőmentesen zajlott. Kétségtelen, hogy megválasztása óta hibát hibára halmoz a koalíció, de ezt valahogy mégis megoldották!
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/34-es számában.
