Ankét: A 2020-as évből rendkívül sokat tanulhatott a világ
Ismert felvidéki művészeket, sportolókat, politikusokat kérdeztünk, hogyan tekintenek vissza a 2020-as évre, és milyen célokat tűznek ki az új esztendőre.
Ez most a várakozás időszaka. Várom, hogy újra személyesen találkozhassak a közönséggel, hogy ismét szeretetteljes, meghitt koncerteket énekelhessek. A legkedvesebbek számomra az adventi időszak karácsonyt váró koncertjei. Ahol a kis Jézus születéséről énekelve, arra készülve, szeretünk és szeretve vagyunk. Úgy gondolom, hogy ha majd ismét koncertezhetünk, az első koncertek hangulata nagyon hasonló lesz az adventi koncertekéhez. Leginkább ezt várom a következő évtől.
Várom, hogy szolgálhassak, hogy dolgozhassak.
Bízom benne, hogy mihamarabb lehetőségem nyílik erre.
Sok arca van a várakozásnak. Elcsendesülés, természetesen a pihenés, de a legfontosabb a készülődés. Bár nem tudom, mikor lesz a következő fellépésem, készülök. Hónapról hónapra próbálkoznak a színházak újra és újra megtervezni az előadások időpontjait.
Az ősszel játszhattunk is úgy két hónapot, most megint csend van. Ez alatt viszont újabb darabokat próbálunk, a premierkész előadások sorban állnak. Ha megadatik, akkor a jövő évben A víg özvegy szerepét alakíthatom, emellett Grófnőt, Poppeát és Boesmans Reigen című operájában az énekesnő szerepét énekelem, Trierben.
Az itthoni közönség két koncerten is hallhat a MüPában. Március 5-én Várdai Pistivel lesz egy barokk hangversenyünk. Április 27-én pedig Verdi A lombardok című operájának koncertszerű előadásában fogok közreműködni. Ezt a hangversenyt Münchenbe és Ljubljanába is elvisszük majd. A Simplicissimus kamarazenekarral pedig mind Komáromban, mind Budapesten tervezünk hangversenyeket, Boccherini, Bach, Händel és Vivaldi kantátáival.
Szeretném Patkoló Anikót ismét meghívni Komáromba, egy dalestre. Boldog leszek, ha sikerül megvalósítanunk az itthoni koncerteket. A jövő évadot pedig a koblenzi színházban Pamina szerepével fogom kezdeni. Már rég vágytam erre a szerepre, ezért ez a feladat nagyon kedves számomra. Több koncertszervező is ígéretet tett arra, hogy az idén elmaradt koncerteket a járvány után bepótoljuk. Így a trieri dómban és a bazilikában szintén lehetőség lesz a szakrális zene felcsendülésére.
Ha 2020 márciusában egy termék 2,30-ba került, akkor egy évvel később ugyanez a termék 3,60-ba is kerülhet.
Az emberek felkapják majd fejüket a drágulásra, fizetéseik tekintetében azonban nem fognak változást tapasztalni.
Ezektől a hideg tényektől pedig sajnos kevesebbet fognak mosolyogni.
A távoktatás „sikere” a végéhez közelít.
Az ismeretek ezen szétszórását és a világhálóra való felragasztgatását még azok is megunják, akik a kényszeridő alatt tényleg szerették az otthon melegét. A gyerekek, az ifjúság vágyik a közösségre, az iskolára, kerül, amibe kerül, mert az ő türelmük is véges.
Pedig 2021 első felében bizony még a vírus lesz az, ami „megmondja a tutit” és „beszól” a kormány embereinek is.
Ez utóbbiak azonban a helyzet magaslata helyett mindig a helyzet mélypontján állnak majd. Ha pedig sikerül visszaszorítani a koronavírust, ha a (pénztelen) egészségügy kerül majd ki győztesen, egész tömegek fogják kiáltani, hogy: „Le vagyunk maradva! Mindent be kell hoznunk! Nosza, rajta!”…
A versenyló-effektus pedig nem lesz jó. Alig akad majd polgár, aki bölcs alázattal és megfontolt visszatekintéssel folytatja majd az életét – de lesz ilyen!
Én a családom biztonságára és boldogulására figyelek 2021-ben is, miközben megpróbálom elültetni gyermekeimben a keresztény értékeket. Levontam a következtetéseket, tanultam az elmúlt esztendőből. A „felszabadult világban” a Vízsodorta históriák című helytörténeti filmsorozat összeállítását szeretném majd folytatni barátommal, Kósa Lőrinccel. Ebben a tevékenységünkben magasabbra helyeztük a lécet. Úgy érzem, már az eddig elkészült interjúk is remekül sikerültek. Eddigi tapasztalataimra építkezem mind magánéletemben, mind pedig szakmai téren. És hiszem, hogy Isten szeretete 2021-ben is végigkísér majd ezen az úton.
A 2020-as évből, azt gondolom, hogy rendkívül sokat tanulhatott a világ és a felvidéki magyar közösségünk egyaránt.
Úgy hiszem, hogy a későbbiekben egyikünk sem ilyen jövőt szán az utánunk következő generációknak, mint amilyet az idén mi is megtapasztaltunk és átéltünk.
Mindezek mellett állítom, hogy a Selye János Egyetem akadémiai közössége és minden munkatársa helyt állt ebben a nehéz időszakban is.
Itt ebben az írásban is szeretném megköszönni minden munkatársamnak, kollégának, akik teljesítették a rájuk bízott feladataikat az elmúló 2020-as esztendőben. Köszönöm a hallgatóinknak is, akik a távoktatásba bekapcsolódva megtettek és megtesznek mindent tanulmányaik sikeres folytatásáért vagy befejezéséért.
A 2021-es évet viszont érdemes bizakodva kezdeni, hiszen sok olyan feladatunk van a Selye János Egyetemen, amit közösen kell a kollégákkal elvégeznünk. A legnagyobb kihívást az új minőségbiztosítási rendszer kidolgozása és bevezetése jelenti majd egyetemünkön, ami törvény adta kötelességünk. Itt egy rendkívül összehangolt, rendszeres kommunikációt igénylő munka vár az oktatóinkra, az egyetem és a karok vezetésére egyaránt.
A tudományos élet sem állhat le, hiszen célunk, hogy minőségi és használható tudást adjunk, ehhez pedig az oktatóink kutatómunkája és publikációs tevékenysége is magas szinten kell maradjon.
Az előttünk álló esztendő minden napjának úgy kell telnie, hogy felkészülve várjuk a hallgatóink visszatérését az egyetemünkre.
Leginkább abban bízom, hogy véget ér a koronavírus okozta pandémia, és minél hamarabb újra indulhat a jelenléti oktatás.
Ha tehetném, azt kérném, hogy 2021 legyen újra egy olyan év, amikor megtelnek a tantermeink, rendezvényeket szervezhetünk, a hallgatóink birtokba vehetik az egyetemünk közösségi tereit. Dolgoznunk kell azért, hogy ebben az újjáalakult és újraértelmezett világban még többen válasszanak bennünket, hiszen a minőségi oktatás mellett sok esetben az otthon közelségét is tudjuk biztosítani mindazoknak, akik a Selye János Egyetemet választják.
Engedjék meg, hogy lapcsaládjuk minden munkatársának és az olvasóiknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjak magam és a Selye János Egyetem összes munkatársa nevében!
2020-ban rengeteg kihívással kellett szembenéznünk.
A koronavírus-járvány árnyékában újra megtanultuk értékelni a szabadságot.
Örülnék, ha a következő évben megint élvezhetnénk a találkozások felszabadult örömét.
A jövő év egyik legfontosabb eseménye közösségünk szempontjából a tavaszi népszámlálás lesz.
A jelentőségét nem szabad lebecsülnünk, hiszen tíz évre meghatározza közösségünk sorsát.
Ugyancsak nagy kihívásként élem meg, hogy
2021-ben is tovább kell keresni a lehetőségeket a felvidéki magyarság minél szélesebb körű társadalmi és politikai egyesülésének elérése érdekében.
Ennek reményében a 2021-es évhez kívánok mindannyiunknak erőt, kitartást és legfőképpen jó egészséget!
