Alsószeli Jurtanapok Toborzó
Június utolsó hétvégéje a Felvidéken immáron huszadik éve fog arról szólni az Alsószeli Jurtanapokon, hogy milyen a magyar. Milyen volt évszázadokkal ezelőtt, amikor jurtákban élt, nyíllal vadászott és maga védte meg, ami az övé volt. És milyen ma, annyi megpróbáltatás után?
A válasz nem csak a bemutatókban és a hagyományokban van. Hanem bennünk. Abban, hogy ma is képesek vagyunk-e összefogni, odalépni, és hozzátenni a saját részünket. Mert a Jurtanapok nem emléket őriznek, hanem élő példát adnak arra, hogy közösségként ma is működni tudunk.
Aki jurtafát emel, az nem csak épít, hanem teremt, teret ad annak, hogy együtt lehessünk. Aki a kemencénél áll, az nem csak süt, hanem légkört, otthont teremt. Aki a háttérben pakol, szervez, fut, az nem csak dolgozik, hanem összetart egy háromnapos világot. Ez az esemény nem abból él, hogy minden előre kész. Hanem abból, hogy minden évben újra van, aki életet lehel bele.
Ez most különösen számít. Mert egyre több minden húz szét bennünket. Egyre könnyebb kimaradni, félreállni, majd kívülről nézni, esetleg kritikával illetni. De a Jurtanapok pont arról szól, hogy van még közös dolgunk egymással. Nem elvontan, ám hangzatos szavak mögé bújva a billentyűzet oltalmából. Hanem nagyon is konkrétan, egy jurtánál, egy üst mellett, egy deszkán, a szalmaváron, a végtelen festővászonnál, a színpadon.
