Állami földrablás jogi köntösben
Bicskanyitogatóan irritáló volt Katarína Roth Neveďalová, a Smer európai parlamenti képviselőjének hozzászólása az Európai Néppárt által a Beneš-dekrétumokról rendezett, kutyakomédiaszerű vitában. A harmadik választási időszakát töltő képviselő kategorikusan cáfolta, hogy a magyaroktól földeket vennének el napjainkban Szlovákiában.
Nála egy paraszthajszállal szimpatikusabb volt egy tévévitában Milan Uhrík, a Republika elnöke, aki Őry Péterrel és Mózes Szabolccsal vitázva legalább megengedte ennek lehetőségét, bár a neki szekundáló Miroslav Sujával egyetemben elítélte, ha valami nagymama hátsó kertjét elveszik. Nem tudom, a három említett közül bármelyik is megkapta-e a Magyar Szövetség pénteki sajtótájékoztatójának átiratát a sajtófigyelőjében.
Mindkét nagymamám hatalmas kertet művelt. Na de azért nem huszonhat hektárosat. Ami 2026-ban Szlovákiában történik – pontosabban folytatódik –, az nem jogértelmezési vita. Ez az európai jogállamiság arculcsapása. Miközben az Európai Unió a tulajdonjog szentségéről és az emberi jogok egyetemességéről szónokol, a Felvidéken egy nyolcvanéves, törvényt – mondanám, hogy reaktiválva, de hát sosem volt hatályon kívül helyezve, így ez nem lenne jó szó, mondjuk azt, hogy – leporolva fosztanak meg embereket az örökölt jussuktól, vagy, alkalmanként, vásárolt tulajdonuktól. Kutyából persze nem lesz szalonna, a Beneš-dekrétum vagyonelkobzásról szóló passzusai létrejöttük idején is gazdasági bűncselekménynek tűntek, akár csak a lakosságcsere során az itt maradó ingatlanvagyonnal való sáfárkodás. Csehszlovákia történetében ennél nagyobb földrablás csak a szövetkezetesítés volt. De míg a „jéerdésített” földvagyont a rendszerváltást követően vissza lehetett igényelni, a Beneš-dekrétumokra való hivatkozással történt rablásra nemhogy máig nincs gyógyír, hanem a zabrálás továbbra is napi gyakorlat. Erre világított rá Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, és Bugár Viktor ingatlanügyi szakjogász.
Gubík László és Bugár Viktor döbbenetes adatokat tárt a nyilvánosság elé. A párt elemzőcsoportja által kigyűjtött dokumentumok szerint 2023 óta a Szlovák Földalap újult erővel vágott bele a konfiskációkba. Az adatok magukért beszélnek: 14 településen, 188 parcellát érintve, összesen 26 hektárnyi földet vettek el eddig az állam nevében. Azon olvasóink kedvéért, akiknek az óvodában nem traktor volt a jelük, kettesekével: egy olyan téglalapot kell elképzelni, amelynek szélességes száz méter, hosszúsága pedig 2,6 kilométer. Ha ezt nehéz lenne vizualizálni, mondjuk azt, hogy a Szlovák Földalap és a szintén nagyon éhes Állami Erdőgazdaság rablói több mint a fél Vatikánt államosították, a pápai állam területe 44 hektár…
Bugár Viktor ingatlanjogász részletesen elemezte a bemutatott tulajdoni lapokat: az esetek többségében nem ex lege, hanem eljárási vagy adminisztratív alapokra hivatkozva történt az állami bejegyzés. Az elkobzott 188 parcella között jelentős számban találhatók beltéri telkek, lakóövezeti ingatlanok, sőt, olyan területek is, amelyeken már generációk óta családi házak állnak. Ján Marosz volt SPF-igazgató neve is elhangzott, az ő vezetése idején átmenetileg leállították a konfiskációkat, de 2023-tól újraindultak a kisajátítások. A párt hangsúlyozta: a most bemutatott anyagok csak a jéghegy csúcsát jelentik; ha a teljes időszakot és a különböző állami szerveket együtt nézzük, az érintett terület és az érintettek száma nagyságrendekkel nagyobb lehet.
Mindeközben a szlovák állam cinizmusa határtalan: a szlovák hatóságok érvelése szerint, ha 1945-ben a nagypapa „ellenség” volt, akkor a föld elvétele már akkor „megtörtént”, csak a papírmunka maradt el. Így 2026-ban nem „új” elkobzásról beszélnek, hanem a 80 évvel ezelőtti állapot „deklarálásáról”. Ezzel a jogi csűrés-csavarással kerülik meg azt, hogy a tulajdonjog elévülhetetlen, és a kollektív bűnösség elve összeegyeztethetetlen a modern Európával.
Azt, hogy a jelenség nem lokális, jelzi, hogy a földmachináció Csukárpaka, Éberhard, Felsőszeli, Fél, Hidaskürt, Jóka, Királyrév, Pozsonyvezekény, Kismánya, Dunasápújfalu, Pozsonypüspöki és Tőkéssziget kataszterét is érinti. A tulajdonosok sokszor csak akkor szembesülnek a ténnyel, amikor a tulajdonlapon az állam neve jelenik meg tulajdonosként, vagy amikor eladnák a telküket, és kiderül: az már bizony nem az övék. Gubík László bejelentése szerint a Magyar Szövetség nem áll meg a tényfeltárásnál. A párt az Európai Parlament elé terjeszti a bizonyítékokat. Ez a lépés stratégiai fontosságú, hiszen Szlovákia eddig azt kommunikálta Brüsszel felé, hogy a Beneš-dekrétumok „történelmi dokumentumok”, amelyeknek nincs relevanciájuk a jelenlegi jogrendben. A pénteken bemutatott dokumentumcsomag ennek az ellenkezőjét bizonyítja: a dekrétumok élő jogszabályok, melyek hatását az érintettek a zsebükön tapasztalhatják.
Tatjána még írhatott levelet Anyeginnek, de elképzelhető, hogy mire legközelebb választásra kerülhet a sor, a külföldön élő szlovák állampolgárok – köztünk a Londonban mosogató felvidéki magyarok is – nem adhatják le levélben a voksukat.
Szlovákiában a külföldön tartózkodó állampolgárok 2006 óta szavazhatnak levélben a parlamenti választásokon. A 2023-as választásokon rekordmennyiségű, több mint 72 000 levélszavazat érkezett, amelyek jelentős többsége az ellenzéki Progresívne Slovenskót támogatta. Éppen ezért ijedek meg nagyon, amikor éppen Tibor Gašpart, a parlament vádlott alelnökét hallom aggódni a választás szabadságáért, mely demokráciánk egyik fundamentuma. E nagy formátumú államférfi szerint ugyanis a „konyhaasztalnál” kitöltött szavazólapok esetében az állam nem tudja ellenőrizni, hogy a választópolgár valóban szabad akaratából, külső befolyásolástól mentesen adta-e le voksát. A kormányzati kommunikáció szerint a levélszavazás egyfajta biztonsági rést jelent a rendszerben, amelyet a nagykövetségeken történő személyes megjelenéssel kellene kiváltani.
Az ellenzék hangsúlyozta, hogy a nagykövetségi szavazás kiterjesztése álmegoldás, hiszen a távoli országokban élő, vagy a diplomáciai képviseletektől több száz kilométerre tartózkodó választók számára ez a gyakorlatban a szavazati jog megvonását jelentené. Nekem is van egy kedves barátom, aki legénykorában évekig egy skóciai pékségben lapátolta a kenyeret. Vajon mennyire életszerű, hogy az ország túlsó végébe vonatozzon vagy repüljön egy szavazásért? Persze a kérdés nem csak a "jobb élet", vagy bármi reményében távolra vetődött állampolgárokat érinti, hanem a Magyarországon vagy Csehországban tanuló és dolgozó felvidéki magyarokat is, akik Budapestre vagy Prágába utazva gyakorolhatnák szavazati jogukat.
Szakértők szerint a kérdés hamarosan az Alkotmánybíróság elé kerülhet, különösen, ha a kormány az áprilisi parlamenti ülésszakon gyorsított eljárásban próbálja átnyomni a módosítást.
Tény, hogy a nagykövetségen szavazás biztonságosabbnak tűnik a visszaélésekkel szemben, de jelentősen rontja a részvételi arányt a távolságok és a korlátozott kapacitás miatt. A Smer javaslata azért számít visszalépésnek, mert a már megszerzett és évek óta gyakorolt szavazati jog jogtechnikai visszavonását jelenti, ami ritka jelenség a demokratikus közösségen belül.
Megjelent a MAGYAR7 10. számában.
