Alkotmányellenes, diszkriminatív és kivitelezhetetlen is a módosított állampolgársági törvény

Szerdán a parlament második olvasatban is elfogadta a kettős állampolgársági törvény módosítását. Van minek örülnünk?

Nincs, egyáltalán. Ha egy mondatban összegezném, mi is történt tegnap, azt is mondhatnám, a szlovák parlament megerősítette egy eleve kivitelezhetetlen törvény alkotmányellenességét.

Gondolom az olvasók is tisztában vannak a kettős állampolgársági probléma hátterével, de azt érdemes kiemelni, hogy az elhíresült Fico-féle törvénnyel épp annak alkotmányellenessége volt az egyik fő probléma.

A most elfogadott törvénymódosítás ezt nem oldotta meg?

Nem, sőt tulajdonképpen megerősített egy alkotmányellenes gyakorlatot. Számos nemzetközi egyezmény és a szlovák alkotmány is világosan kimondja, egyoldalúan senki nem fosztható meg az állampolgárságától. A módosítás kezeli ugyan az eredeti törvény számos ellentmondásos pontját, de a legfontosabbat nem. A törvény a tegnap elfogadott módosítás után is lehetővé teszi, hogy bizonyos polgároknak egyoldalúan, akartuk ellenére elvegyék az állampolgárságát. Szerintem innentől egyértelműen kijelenthető, a törvény korlátozásai tulajdonképpen már csak rólunk, felvidéki magyarokról szólnak.

Ez eddig is így volt. Minek kellett a módosítás?

A szándék az volt, hogy a külföldön, elsősorban a Brexit utáni Nagy-Britanniában élő szlovákokat segítsék. A törvénymódosítás után, ha bizonyítani tudják, hogy legalább öt éve életvitelszerűen tartózkodnak kinn, abban az esetben megtarthatják szlovák állampolgárságukat a brit felvétele után is. Vegyük észre az ellentmondást! Mi, akik itt élünk a szülőföldünkön, erős, élő kötelékeink vannak, mi elveszítenénk az állampolgárságunkat, ha felvennénk egy másik országét.

Ehhez képest azok, akiket már minden egy másik országhoz köt, ott élnek, ott a családjuk, haza legfeljebb csak sátoros ünnepekre jönnek, ők megtarthatják a szlovák állampolgárságukat.

Az új törvénymódosítás ráadásul csak megerősített, kodifikált egy korábbi gyakorlatot. Ugyanis eddig is úgy volt, hogy aki igazolni tudta, hogy külföldön él, az visszakapta szlovák állampolgárságát Ezt még egy Robert Kaliňák belügyminisztersége idején kiadott rendelet szavatolta.

Ezt részletezzük kicsit. Hogy nézett ki mindez a gyakorlatban?

Ha az ember a lakhelye szerinti illetékes járási hivatalban jelentette, hogy egy másik ország, akár Magyarország állampolgára lett és mellékelt hozzá egy becsületbeli nyilatkozatot, hogy életvitelszerűen tartózkodik kinn, akkor ugyan elveszítette a szlovák állampolgárságát, de legfeljebb néhány hét múlva hivatalosan vissza is kapta azt. Most ez is változik! Már nem lesz elég egy becsületbeli nyilatkozat. Hivatalos, állami okirattal kell bizonyítani, hogy legalább öt éve az adott országban élünk, holott korábban időkorlát sem volt.

Ha jól értem, az új törvénymódosítás ezek szerint szigorít.

Pontosan! Ugyan arra a néhány hétre sem fosztják meg az illetőt a szlovák állampolgárságától, de egy közönséges nyilatkozat helyett már hivatalos dokumentumokat kér az állam, illetve bejön a képbe egy ötéves időkorlát. Több alkalommal is egyeztettem a belügyminisztérium munkatársaival, kerekperec rákérdeztem, mi az oka a szigorításnak. A parlament illetékes bizottsága előtt is feltettem ezt a kérdést. A jog éppen arra való, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá tegye az életünket!

Mit válaszoltak?

Semmit, nincs rá válaszuk. Egyetlen épkézláb indokot sem kaptam.

Szigorítottak a törvényen, s ezek szerint annak alkotmányellenes jellege sem szűnt meg.

Nem! Azok a felvidéki magyarok, akiknek eszük ágában sincs elhagyni őseik földjét, pusztán nemzeti hovatartozásukat kinyilvánítandó vennék fel a magyar állampolgárságot, továbbra is elveszítik a szlovákot. Sőt, véleményem szerint a törvény alkotmányellenes jellege csak tovább súlyosbodott a módosítással. Leszűkült a kör, a törvény már tényleg csak a felvidéki magyarokra koncentrál. Vegyük észre, hogy a törvény két csoportba sorolja az ország állampolgárait. Vannak, akik lehetnek kettős állampolgárok és vannak, akik nem. Mi, felvidéki magyarok csak úgy lehetünk kettős állampolgárok, ha elhagyjuk szülőföldünket. Ez a megkülönböztetés alkotmányellenes és van itt még valami. Nem beszéltünk még arról, hogy az eredeti és a módosított törvény is kivitelezhetetlen.

Ez nem feltétlenül baj!

Persze, de szépen mutatja, mennyire átgondolatlan és ostoba a törvény. A szlovák állam hivatalosan semmiféle eszközzel, jogi kerettel nem rendelkezik, hogy utánajárjon, én, ön vagy az olvasó rendelkezik-e még egy állampolgársággal.

Személyiségi jogokra és adatvédelmi törvényekre hivatkozva az adott állam nem köteles kiadni kettős állampolgárai listáját. Önbevallás híján csak mindenféle trükkökkel lehet hozzájutni ezekhez az információkhoz. Ausztriában például, ahol a török közösséget érinti ez a probléma, a rendőrök a török választások idején a bécsi nagykövetség előtt sorban álló, szavazni vágyó törököket igazoltatják, keresik, van-e köztük kettős állampolgár. Hasonló történik nálunk is. Amennyire tudom, nem jó ötlet például szlovákiai lakcímre kikérni a magyar választási borítékot, de volt olyan esetem is, ahol az ügyfelemet a szlovák biztosítója nyomta fel, hogy a magyar biztosítóval folytatott levelezésükből kiderült, magyar állampolgársága is van az illetőnek.

Ebből is látszik, teljesen kivitelezhetetlen a törvény, hiszen, ha az ember maga nem vallja be, az állam, az előbb említett trükkök nélkül, jogszerűen nem juthat hozzá ezekhez az információkhoz.

Összegezzünk. Van bármi pozitívuma ennek a módosításnak?

A felvidéki magyarok szempontjából nincs. A Fico-féle állampolgársági törvény, amelynek nyíltan vállalt célja volt a magyarországi egyszerűsített honosítási eljárás elgáncsolása, megerősítést nyert. A kormány tulajdonképpen feltette i-re a pontot.