Alapvető kérdésekben változhat a helyzet
Abban vélhetően minden közélet iránt érdeklő olvasónk egyetért, hogy a magyar közösség politikai képviselete szempontjából alapvető különbség, hogy a magyar párt a szlovák parlamentben, vagy azon kívül végzi-e a munkáját. Ez olyan hétköznapi részletkérdésnek látszó eseményekben is megmutatkozik, mint hogy mennyire foglalkozik az országos sajtó a párttal, illetve, hogy milyen könnyen és milyen szinten tud a párt tárgyalásokat kezdeményezni a politikai élet többi szereplőjével. De a sort természetesen folytathatnánk több meghatározó különbséggel, ám mindegyik közös nevezője az, hogy jobb, ha a párt rendelkezik parlamenti mandátummal és szavazati joggal.
Hogy a bevezetőben jelzett, ám jelenleg csak áhított helyzet mikor jön el, azt alapvetően két körülmény határozza meg. Az egyik, hogy a legközelebbi – bízzunk benne, hogy előrehozott – választáson hányan szavaznak a Magyar Szövetség jelöltjeire, a másik pedig, hogy hány szavazat kell a parlamenti bejutáshoz.
A jelenlegi helyzet ugyanis nem kedvez a pártnak, annak ellenére sem, hogy a legutóbbi választásokon az összes induló közül a legjobb (!) eredményt érte el.
Ezért is ad bizakodásra okot a múlt héten elhangzott kormánypárti kijelentés, miszerint az ország közigazgatási felosztásán változtatni kell! Ezt az Andrej Danko vezette SNS küldöttség vetette fel a legutóbbi koalíciós tanácson és mindjárt ki is váltotta Robert Fico (Smer-SD) kormányfő támogató hozzájárulást, hogy pártja nincs ellene egy ilyen kezdeményezésnek. Még mielőtt körvonalaznánk, hogy miért jelent ez esélyt a szlovákiai magyarság politikai képviselete számára, vizsgáljuk meg a talán meglepőnek tűnő kijelentést, amely szerint a Magyar Szövetség érte el a legjobb eredményt a legutóbbi választásokon, hiszen ez antagonisztikus ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a párt csak kívülről szemléli a parlamenti eseményeket.
A magyar párt fő problémája a mostani választási rendszerben ugyanis az, hogy míg rájuk elsősorban és szinte kizárólag csak magyar választók szavaznak, a többi indulóra az egész ország lakossága, azaz a szlovák többség is voksol. Ezt persze sokan viccként is értelmezhetik, hiszen azért magyar párt a Magyar Szövetség, hogy a magyarokat képviselje. Ezt talán senki sem vonja kétségbe és bízzunk benne, hogy ha titokban is, de a szlovák térfélen is ezt gondolják a Magyar Szövetségről. Így aztán a párt megközelítőleg 370 ezer szavazásra jogosult szlovákiai magyar választó voksáért szállhat versenybe. Maximum! Ebből legutóbb 130 ezret el is nyert, ami a szóba jöhető szavazatok 35%-a. Magasan jobb, mint bármelyik párt hatékonysága az országban. A be nem jutás el nem hanyagolható problémáját viszont az jelenti, hogy a Magyar Szövetség az egy választókerületre épülő választási versenyben vesz részt, amelyben a százalékok kiszámításánál legutóbb 3 millió választó voksát vették alapul. Persze, beleszámolva az összes szlovák választót is, akik jelenleg maximum poénból szavaznak egy Magyar Szövetség nevű politikai szubjektumra.
A számok makacs tények, vélhetően itt nagy változás nem fog beállni, ezért érdemesebb a körülményeken változtatni, vagy legalábbis mindent megtenni azért, hogy azok a magyarságnak megfelelő irányba mozduljanak el és a magyarság pártja a neki megfelelő kategóriában kerüljön megmérettetésre, hogy vajon jogosult-e a parlamenti jelenlétre. Vagyis a politikai verseny feltételeit kell megváltoztatni.
Ezért is fontos, hogy a közelmúltban terítékre került a politikai pártoknak a választásokon való részvételét szabályozó törvények módosító javaslata, és legújabban a közigazgatási törvény változtatásának az igénye is. Alapvetően fontos, hogy Szlovákia választási rendszere tudomásul vegye és elismerje, az országos pártok mellett létez(het)nek kisebbségi közösségi, illetve regionális pártok is. A kisebbségi párt lényege, hogy az országos bejutási küszöb helyett egy arányosabb, azaz alacsonyabb küszöböt kell átlépnie ahhoz, hogy bekerüljön a parlamentbe. Ez nem jelentene könnyített bejutást a nem nemzetiségi közegből induló pártoknak, bár látszólag elég lenne csak átnevezniük a pártjukat valamelyik kisebbségi közösség képviseletére. A máshol már elfogadott modell ugyanis megkövetelné, hogy például a kisebbségi párt képviselőjelöltjeinek szinte mindegyike kisebbségi közegből származzon.
A lényeg napjainkban persze nem ezeken a részletkérdéseken múlik, hanem azon, hogy a kisebbségi párt fogalma minél előbb és minél szélesebb körben megjelenjen a szlovákiai politikai közbeszédben. Ennek kitűnő példáját hozta a szlovák konzervatív Standard portálon múlt csütörtökön Gubík László, amikor egy részletes interjú keretében érzékeltette, hogy az évtizedekkel ezelőtt kialakított egy választókerületi rendszer milyen módon lehetetleníti el a magyar képviseletet.
A már említett nemzeti párti javaslat a megyék számának nyolcról négyre történő csökkentéséről szintén lehetőséget nyújt arra, hogy a magyarság egy újabb fórumon kapcsolódjon be a parlementbe jutás körülményeit arányosabbá formáló feltételrendszer kialakításába. Az igaz, hogy a Magyar Szövetség első reakcióként ki is adott egy negatív véleményt, de bízzunk benne, hogy a magyar párt mihamarabb találkozót kezdeményez az SNS vezetésével és ismerteti idevágó elképzeléseit.
Tudatosítanunk kell, hogy bárkivel, aki a politikai palettán számít és a választási törvény vagy közigazgatási felosztás témájában bármilyen apropóból is megnyilatkozik, azzal tárgyalni kell! Így érhető el, hogy a szlovák politikum és vele párhuzamosan a szlovák közvélemény is információt kapjon egy olyan helyzetről, amely számára – a nem érintettség okán – ismeretlen.
Elsősorban több figyelmet, hiszen a párt kormányzati és parlamenti képviselete egy kellően át nem gondolt választási lista eredményeképpen inkább autonóm egységek halmaza, semmint tartós egységet sugárzó nemzeti élcsapat. Danko pártelnök próbál abból főzni, ami van, és az ellenzék bírálata helyett a saját koalíciós partnereibe köt bele leginkább, ami nem is olyan rossz taktika, ha az ember többet szeretne szerepelni a tévében. Ennek vélhetően a párt jövőbeni koalíciós potenciálja látja majd a kárát, de hát a politika mostanában inkább rövid, semmint hosszú távra tervezett tevékenység.
A lényeg, hogy a négymegyés javaslatukkal Dankoék részben a lakosság egyre erősödő szocialista nosztalgiájára alapoznak, amikor a Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákia, plusz Pozsony jelentette négyes felosztást javasolják a közigazgatás új elrendezésének.
A javaslat talán csak első látásra lenne rosszabb a magyarság számára, mint a mostani nyolc megyés rendszer. Ha jobban megvizsgáljuk az egykori Nyugat-Szlovákia mostani lakossági összetételét, amely magába olvasztana Nagyszombat és Nyitra megyén kívül az északi, szlovák járásokat is, rájövünk, hogy kedvező politikai konstelláció esetén a magyar politikai erő nagyobb területet tudna jótékonyan befolyásolni a mostanihoz hasonló megyei választási eredménnyel. Az egykori Nyugat-Szlovákiához tartozott Dunaszerdahely, Galánta, Komárom, Vágsellye, Léva, Nyitra, Érsekújvár…
Természetesen az SNS javaslata csak egy a több lehetséges elképzelés közül. A javaslatot, mint már említettük a Smer párt kedvezően fogadta, a Hlas párt inkább fanyalgott, a mostani megyék természetesen ellen vannak, hiszen egzisztenciájukat adnák fel, de pillanatnyilag talán nem is ez a lényeg.
A lényeget inkább abban látjuk, hogy a héten 2-3 olyan esemény is történt, amely a szlovákiai magyar politikai képviselet parlamenti léte szempontjából elsődlegesen fontos körülményeket érint.
Törekedni kell arra, hogy az ezekben rejlő kommunikációs lehetőségeket a magyar párt a saját, és ezen keresztül választói javára ki tudja aknázni, hogy a választásokra mindenki számára világos legyen: a hatályos választási és pártrendszer, illetve a közigazgatási felosztás további fennmaradása a szlovákiai magyarság számára kontraproduktív és a demokrácia szempontjából pedig elfogadhatatlan körülményeket kényszerít az ország legnagyobb kisebbségi közössége politikai képviseletére!
Megjelent a Magyar7 2025/33. számában.
