A porhintés magasiskolája

A négyéves kormányzási időszak túl hosszú ahhoz, hogy ne kelljen kimutatni valamilyen konkrét tevékenységet, ezért a vegyespárt szinte kritika nélkül támogatott mindent, ami az országot vezető hármas fogat műhelyéből kikerült. Sokszor anélkül támogatták ezeket, hogy akárcsak egy ember is elolvasta volna közülük, miről is szól egy-egy tervezet.

Mindhárom Most–Híd-as miniszter, Gál Gábor, Sólymos László és Érsek Árpád megszavazta azt a kormányhatározatot, hogy immár ne 21, hanem 18 év legyen a kamionsofőrök legalacsonyabb életkora.

Tették ezt úgy, hogy köztudott, Dél-Szlovákiában a kamionok gyakran nem a fizetős I. osztályú főutakat vagy autópályákat használják, hanem takarékossági célból a falvakon átvezető közutakat.

Ha a szűk községi utakon tapasztalatlan sofőrök vezetik ezeket a nem ritkán 40 tonnás gépeket, az megnöveli a balesetveszélyt. Ezt nem mi állítjuk, hanem a rendőrség legfrissebb statisztikáját idézzük. A Most–Híd minisztereit ez szemmel láthatóan nem érdekelte.

Szerintük a friss jogosítvánnyal rendelkező fiatalok a legkritikusabb időszakot tölthetik egy ilyen monstrum irányításával. Ha nem lenne tragikus, komikusnak is nevezhetnénk, hogy a turistákat szállító városnéző kisvonatok vezetése jelenleg 24 éves korhatárhoz van kötve.

Ugyanilyen meggondolatlan, szerencsére közúti veszélyt nem okozó benyomást keltett a vegyespárt jól hangzó javaslata, amelynek az ifjú házasokat kellett volna segítenie.

Ezzel azt szerették volna elérni, hogy a kormányzásuk ideje alatt az égbe szökő ingatlanárak ellenére a fiatalok könnyebben juthassanak saját otthonhoz.

Ennek érdekében egy olyan törvényt fogadtak el, amely vagy teljesíthetetlen feltételeket szab a kölcsönért folyamodók számára, vagy olyan állítólagos kedvezményeket biztosít, amelyeknél jobbat bármelyik bank játszva tud ajánlani az igénylőknek.

Ezt a piac is igazolta, hiszen a törvény életbe lépése óta mindössze 15 kérelmező jelentkezett.

Ez a hangzatos nevű (ifjúházas-kölcsön) törvény szinte édestestvére annak a javaslatnak, amely megjutalmazza a nem fizetőket, és hátrányba hozza azokat, akik hiteleiket, kölcsöneiket és minden más anyagi kötelezettségeiket rendben teljesítik.

A szlovák parlament a Most–Híd kezdeményezésére elfogadta azt a törvényt, amelynek alapján rengeteg olyan embernek, aki mind ez ideig nem törlesztette az adósságát, ezután nem kell attól tartania, hogy jelentkezik nála a végrehajtó (közkeletű nevén exekútor).

Ez azonban nem minden! A jó adósokra a bankok is sötétebb szemüveggel néznek majd. Ezt sem mi mondjuk, az ország legnagyobb pénzintézete, a Szlovák Takarékpénztár szóvivője nyilatkozta lapunknak: előfordulhat, hogy egy olyan kliens, aki rendesen fizeti a végrehajtását, rosszabb megítélés alá esik, mint az, aki nem fizetett, de az új törvény alapján megszüntetik ellene a végrehajtást. Az a személy, aki teljesíti a kötelességét, rosszabb helyzetbe kerül. A törvény azoknak az exekúcióknak a megszüntetésével számol, amelyek során az utóbbi 18 hónap alatt 15 eurót sem sikerült behajtani. Az olyan adósra, aki igyekszik törleszteni, és részletfizetésben egyezik meg, és legalább részleteiben törleszti az adósságát, a törvény nem vonatkozik, és vele szemben a végrehajtást nem szüntetik meg.

A Most–Híd-as képviselők által el nem olvasott, és csak automatikusan megszavazott törvények legismertebbje kétségkívül az volt, amely a magyar himnusz hivatalos eseményeken történő betiltását írta elő.

A párt frakcióvezetője, Bastrnák Tibor, majd később a párt elnöke, Bugár Béla botrányos szavazásukat azzal magyarázta, hogy koalíciós partnerük csalafinta módon elrejtette a törvényjavaslat szövegében a magyar himnusz korlátozását és büntethetőségét. Ezt szinte azonnal megcáfolta Ondrej Dostál, a parlament egyik szlovák nemzetiségű ellenzéki képviselője, aki már jóval korábban, a szavazás előtti két hónapban legalább három alkalommal szóban és írásban felhívta a figyelmet a himnusztörvény veszélyeire.

Még mielőtt a Most–Híd állítólag rájött, hogy a Smerrel már „soha többé”, gyors egymásutánban kétszer is látványosan lefeküdt a Robert Fico vezette gépezetnek.

Az első alkalommal a kulturális minisztérium világossá tette a magyar lapkiadó számára, hogy Szlovákiában akkor is kötelező a szlovák nyelv használata, ha magyarok által magyarok számára készített termékek reklámozásáról van szó.

Ezt még egyes szlovák szakértők is nevetségesnek tartották. A kulturális minisztériumban ülő Híd-párti vezető viszont biztosította a lakosságot, hogy minden rendben van.

Semmit sem tett a Híd akkor sem, amikor ugyanebben a minisztériumban plusztámogatás érkezett közvetlenül a kormányfőtől a folklór támogatására.

A Pellegrini miniszterelnök által bejelentett 1,5 millió euróból egyetlen centet sem irányoztak elő a kisebbségi kultúrát támogató eseményekre. A szlovákok számára annyira sikeres volt ez a projekt, hogy a következő leosztásnál már kétmillióra emelték a keretet, az elosztás szabályozását azonban érintetlenül hagyták.

A vegyespárt pedig továbbra is azt állította, hogy ez rendjén való.

A kultúra Most–Híd-párti vezetésénél jobban teljesített a belügyminisztérium hidas részlege.

Ők legalább azt elérték, hogy a kormány nagyszlabosi kihelyezett ülése során osztogatott gyorssegélyekből kapjanak a magyar dominanciájú falvak is. Igaz, azok között sem volt egyforma a mérce. A kormányfő elé kerülő tervezet szerint azok a falvak, amelyeket vegyespárti polgármester vezet, összesen 640 000 euró támogatást kapnak, míg azok a falvak, amelyek élén MKP-s polgármester áll, mindössze 40 000 eurót.

Ahogy azt Peter Pellegrini a ma7 portálnak elmondta, nem vállalja a pénzek elosztása körüli felelősséget, s ezt a Most–Híd párt helyi embereire hárítja. A kormányfő szerint a felelősséget ezeknek a regionális vezetőknek kell viselniük, a kormány csak azért jött el a kihelyezett ülésre, hogy az ő kívánságaikat teljesítse.

Nemcsak a Most–Híd vezette falvak, de az egyes hidas politikusok is gyarapodtak anyagiakban a négyéves kormányzati időszak alatt. Említsük meg csak a jéghegy csúcsait.

Bugár Béla pártelnök elzárkózott az elől, hogy a nagyszarvai részvények eladása utáni 100 ezer eurónyi adót bevallotta-e?

A rendelkezésre álló adatok alapján ez ugyanis nem történt meg. Míg korábban nem okozott neki gondot, hogy a politikusok átvilágításában részt vegyen, a magára vonatkozó konzekvencia elől elzárkózott. Bízzunk benne, hogy a vegyespárt elnöke hamarosan megváltoztatja ebbéli álláspontját, és tisztázza magát az adóelkerülés gyanúja alól. Mindaddig azonban élnünk kell a gyanúval, hogy nála van az a mintegy százezer eurónyi összeg, amely az államkasszát illetné.

További Most–Híd-as csúcspolitikus, akinek hivatalból is az igazság bajnokának kellene lennie, Gál Gábor igazságügyi miniszter, aki vélhetően járulék- és adómegtakarítás céljából egy saját maga által alapított kft.-nek adta el addigi irodáját.

Hogy az eladás hasznából minél kevesebb jövedelemadót kelljen fizetnie, célszerű volt számára, hogy a tizenhárom éve több száz klienssel működő irodáját minél alacsonyabb áron, vagy akár áron alul adja át a vevőnek. Azaz saját magának. A nyilvános adatok jelenleg ezt támasztják alá, Gál Gábor pedig nem óhajt válaszolni a kérdésre.

A fenti tényeket olvasva kijelenthetjük, hogy ez a hordalék se nem szép, se nem jó. Az egyszerű ember talán meg is bocsátaná ezeket, hiszen „a politika már csak ilyen”.

Az egyszerű ember talán jóindulatúan beérné egy kis morzsával is, ami a hatalmasságok asztaláról a földre pottyan, ezért megpróbáltuk kideríteni, hogy a négyéves kormányzati időszak például elég volt-e arra az egyszerű kis hétköznapi változásra, mely

lehetővé tenné, hogy a szlovákiai magyarnak ne kelljen felárat fizetnie, ha magyar tv-csatornákat szeretne nézni.

A Most–Híd párt által a kormányhoz delegált kisebbségi biztos erről szó szerint azt nyilatkozta, a kormánybiztos nem tartja diszkriminatívnak ezt az állapotot. A Most–Híd párt szóvivője pedig már korábban „biztosított” bennünket arról, hogy

„az államnyelvtörvény megváltoztatása a jelenlegi kormány programjának nem volt része”.

Így telnek tehát a vegyespárti politika hétköznapjai.

A hangsúly a személyes vagy a pártközeli gyarapodásra helyeződött, a magyar közösség valós érdekei háttérbe szorultak, vagy csak árnyékukban jelentek meg.

A kormányzati időszak négy éve után mégis kínálkozik a Most–Híd-as csodafegyver, miszerint elég elismerni, hogy ebben a kormányban nem lett volna szabad részt venni, és most már „ezekkel” soha többé. És ez pont most jutott az eszükbe.

Az írás megjelent a Magyar7 2020/9. számában.