A nemzeti összetartozás napja reménnyé transzformálja a gyászt
A nemzeti összetartozás napja alkalmából pódiumbeszélgetést rendezett a budapesti Magyarságkutató Intézet 2026. június 4-én. Az esemény arra kereste a választ, miként él tovább Trianon öröksége a magyar tudományos és kulturális kapcsolatokban, illetve hogyan járulhatnak hozzá a Kárpát-medence különböző régióiban dolgozó kutatók szakmai együttműködéseikkel és személyes kapcsolataikkal a nemzeti összetartozás érzésének megerősítéséhez.
A beszélgetés kiemelt vendége Popély Gyula felvidéki magyar történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, emeritus egyetemi tanár volt, aki életművének központi eleme, hogy miként hatott Trianon a felvidéki magyarság életére, hogyan alakult át a magyar közösség intézményrendszere, kapcsolathálója az új államhatárok között. Kutatásai a 20. század felvidéki magyar történelmére, az oktatásügyre és a felvidéki magyar közösségek megmaradási stratégiáira irányulnak. A beszélgetés további vendégei is a Kárpát-medence különböző régiójához kötődnek, olyan kutatók, akik a magyarországi tudományos életben is jelen vannak: Papp Árpád néprajzkutató, a Szabadkai Városi Múzeum munkatársa, valamint a Magyar Külügyi Intézet (MKI) Néprajzi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, aki délvidéki kutatóként vesz részt a magyar kulturális örökség feltérképezésében. Továbbá a csíkszeredai Tóth Boglárka régész, aki az MKI Régészeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője. A beszélgetést Toót-Holló Tamás szerkesztő, irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség és az Erdélyi Médiatér Egyesület elnöke vezette.
Most hogyan kötődik a külhoni magyarsághoz? – hangzott el a vendégekhez a felvezető kérdés.
Popély Gyula elmondása szerint soha nem tudja megérteni, ki a határon túli, külhoni magyar. Nem is használja ezt a kifejezést, kerüli, mert szerinte magyar csak egy van, akár az anyaországban, akár az elszakított országrészekben él. Sokan persze nem érzékelik a gondokat. Azt mondják, vannak iskoláitok, templomaitok, minden rendben kell, hogy legyen. Ugyanakkor a felvidéki magyarok száma 1 millió 80 ezeről lecsökkent 450 ezerre. Az 1 millió 700 ezer szlovák pedig feltornázta magát 4,5 millióra. Hova vezet ez az út, látjuk. Popély élt és dolgozott Budapesten és Pozsonyban is, őt érzékenyebben érinti a kettős lét, valamint felvidéki történészként jobban át tudja élni a trianoni törést az elszakadt magyarság életében.
Tóth Boglárka régész fordított életutat járt be: Budapesten született, itt végezte egyetemi tanulmányait, innen költözött át Csíkszeredára, többségből kisebbségbe, ahol nagyon jól érzi magát a városban, sok román barátja is van. Nem érez, nem tapasztalt a Székelyföldön semminemű hátrányos megkülönböztetést magyarsága miatt, melyet az egész család nyugodtan tud megélni.
Milyen kutatásokat végeznek? – hangzott el a következő kérdés.
Popély Gyula már gyerekkorában azt érezte, hogy valami nagy igazságtalanság történt velünk Trianonban. Arra szentelte edddigi életét, hogy mutasson rá, küzdjön ellene könyveiben, tanulmányaiban, történészként az egyetemi katedrán. De egyre kételkedőbb ennek a sikerében, látva a többségi szlovák nemzet magyarellenességének rendszeres előretörését.
Papp Árpád közreműködött a vajdasági magyarok néprajzi atlaszának megszerkesztésében. Izgalmas feladata a második világháborút követő megtorlások feltérképezése, összegyűjtése, a még élő emberek megkeresése. Harmadik témája megvizsgálni azokat a dokumentumokat, amelyekkel igazolni vélik a délszlávok a megszerzett területek jogosságát. Gyakran szembesül ezek során a többség sikertörténetével és a kisebbség traumájával. A szerb diadalmenet részleteit vizsgálja, a tudománytalan állításokra igyekszik rámutatni. Ilyen jellegű dokumentum forrásokat ültet át magyar nyelvre. Önmeghatározásunk kielemzését fontosnak tartja, hogy megtudjuk, ki a magyar, és mások mit gondolnak rólunk.
Hogyan lehet a tudományos életben szót érteni a szerb, román, szlovák kollégákkal?
Popély szerint a szlovák nacionalisták a mai napig elégedetlenek a területszerzésekkel, nekik korridor kellett volna, Miskolc környéke, munkálkodik bennük a korrigálás vágya. Ugyanakkor a megszerzett területek elvesztésének félelme is. A szlovákok attól is rettegnek, ha a gyásznapokról megemlékezünk, sérti őket Trianon átka is. Ők ünneplik azt, amit mi siratunk. Így nehéz közös nevezőre jutni. A magyar kártya továbbra is hatásos a politikában. Popély szerint két fajta reagálás lehetséges erre: vagy beletörődni és megszűnni, vagy keresni egy újabb történelmi sorsfordulót. A történelemben minden változik, a történelem nem az enyészet őre.
Tóth Boglárka szerint az ő szakmája más, mint a történelemtudomány, kevesebb benne az érzelem. A szakmai együttműködés alapja a békés együttélés és a jó emberi kapcsolatok, amelyekből nincs hiány a román kollégák részéról. Nemzetiségektől és felekezetektől függetlenül képesek együtt dolgozni. Nem számít, hogy valaki magyar vagy román.
A néprajzos Papp szerint a Délvidéken mintegy harmincszorosával csökkentek a nemzetiségi összetűzések, a belülről szított ellentétek, a mesterségesen gerjesztett konfliktusok. Új világ van, összeérnek a mezők, Szabadkán megjelent egy ellenkultúra, muzulmánok, oroszok és horvátok is élnek itt megértésben.
Tóth Boglárka számára sem volt könnyű döntés a székelyföldi átköltözés. Előtte nem sokat tudott a határon túli magyarságról. Erdélyről se. Hosszú utat tett meg...
A nemzeti összetartozás napja a gyászt transzformálja reménnyé!
