A nemzet szolgálatában – emlékkötet Duray Miklós tiszteletére
Nyolcvanadik születésnapját már nem érhette meg (2022. december 30-án hunyt el), ám a születésnapi évforduló előtt nem sokkal mutatták be azt az emlékkötetet, amely a sokak által a legnagyobb felvidéki magyarnak tartott Duray Miklós előtt tiszteleg. Az eseményre a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE), annak Kisebbségpolitikai Kutatóműhelye, valamint a Pro Minoritate – Kisebbségekért Alapítvány közös rendezésében került sor.
Az egyetem John Lukacs Társalgójában összegyűlt érdeklődők előtt köszöntőt Kemény Gábor rektorhelyettes mondott, majd utána Gyurcsík Iván, a kötet szerkesztője, a Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője, Duray Miklós egyik legközelebbi egykori munkatársa tartott bevezető beszédet.
Ebbéli minőségében a Nemzetismeret című tantárgyat oktatta az egyetemen, s ennek keretében nagy ívű áttekintést adott többek között a magyar országalapítás és államiság nemzetpolitikai és -stratégiai szempontú történeti elemzéséről.
Ez után Gyurcsík Iván mondta el, hogy a kötet a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában az NKE támogatásával jelent meg, s röviden kitért az NKE Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének ismertetésére is, hangsúlyozva, hogy tudomása szerint nincs még egy ilyen kutatóműhely Magyarországon. Nyolc fő munkájának eredményeképpen szerteágazó tevékenységet folytat; szakértői tanácskozások és nemzetközi konferenciák mellett könyvbemutatók, szakmai találkozók létrehozása, illetve a magyar–angol kisebbségpolitikai online lexikon létrejötte is tükrözi munkájuk eredményét.
Elmondta, hogy a mostani, május 15-ei rendezvényük immár a harmadik, amelyet Duray Miklós tiszteletére szerveztek.
Ezt megelőzően 2023 áprilisában Duray Miklós üzenete a világ magyarságának címmel az Országházban tartottak emlékkonferenciát, valamint 2024 februárjában került sor a Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv? című posztumusz, Durayval folytatott életút-beszélgetést tartalmazó kötet bemutatására.
A nemzet szolgálatában címmel most bemutatott kötet beszédek és előadások gyűjteménye, melyeknek a zöme Duray – mint a nemzetpolitika, a határon túli magyarok jogvédelme, és a határon átnyúló nemzetegyesítés nagy alakja – előtt tiszteleg.
A kötetet Duray részletes életrajza, műveinek jegyzéke és a búcsúztatóról valamint a konferenciáról készült gazdag képanyag zárja. A borító Nagy János kisplasztikájáról készült kép, a Pro Probitate – A helytállásért elnevezésű díjat ábrázolja, amelyet 1994-ben az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői alapítottak a mártírhalált halt Esterházy János csehszlovákiai magyar politikus tiszteletére. A díjjal elismert utolsó személyiség Duray Miklós volt 2021-ben, mintegy visszaigazolása volt ez annak, hogy a díjazott a közösség érdekeit a személyes és a párt érdekei fölé rendelte.
A köszöntő és a bevezető után panelbeszélgetés következett, melynek résztvevője Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Gubík László, a Magyar Szövetség párt elnöke, Horony Ákos a szlovák kormány kisebbségügyi biztosa és Tárnok Balázs, az Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Kutatóintézetének kutatásért felelős igazgatója volt, aki egyben a beszélgetést is vezette. A közönség soraiban fel lehetett fedezni Tőkés László református püspököt, valamint több, kisebbségpolitkával foglalkozó közéleti személyiséget.
A beszélgetés nem nélkülözte a személyes indíttatású gondolatokat sem.
Németh Zsolt elmondta, hogy számára Duray Miklós életműve a felvidéki magyarság és a nemzetpolitika vonatkozásában igazodási pontot jelent. Véleménye szerint Duray egy strategos volt, vízióval rendelkező személy, aki a stratégiai látásmód képességét párosította a karizmájával, és ezért tudott a felvidéki magyarság vezetője lenni. Németh kiemelte Duray nagy empatikus képességét és pragmatizmusát, amely lehetővé tette, hogy tudjon magyarországi fejjel is gondolkodni, s ha kell, tudott a szlovákság irányába is stratégiai kompromisszumokat kötni és képes volt arra is, hogy összmagyarságban gondolkodva fogalmazza meg az álláspontját.
Gubík László hangsúlyozta, Duray hatását, önmagára nézve, egyszerre rendkívül egyszerű és egyben rendkívül nehéz megfogalmazni, hiszen, ha csak annyit mond, hogy Duray számára példakép volt, azzal is érzékelteti ezt a hatást. Szavakba önteni és két lábbal a földön állva megfogalmazni ezt a hatást viszont rendkívül nehéz, hiszen, ha valaki Duray politikai hagyatékából, emberi örökségéből szeretne jövőképet építeni egy közösség számára, akkor nagyon oda kell figyelni a józanságra, hogy hogyan, miként fogalmazunk. Gubík, aki Durayval szoros munkakapcsolatban is állt, elmondta, ő maga mintegy közéleti nagyapjaként fogja fel Durayt, aki tanított, nevelt és szeretett… Ugyanúgy, ahogy azt egyébként a saját nagyapja is teszi.
Horony Ákos később, már a rendszerváltás idején, 1990-ben, tizennégy évesként az első személyes találkozás során hallotta Duraytól a számára emlékezetes megállapítást, mely szerint „ha valaki egyszer belerúgott a magyarokba, az szinte kedvet kap a rúgáshoz”, amelyet Horony Ákos úgy fordított le magának, hogy embereljük meg magunkat és álljunk a sarkunkra!
A beszélgetés további részében több politikai vonatkozásból is megközelítették Duray munkásságát és személyiségét, de szóba kerültek aktuális politikai kérdések is, elsősorban a felvidéki magyarság megoldatlan parlamenti képviseletének problémája, amely olyan anomáliákat is teremt, mely szerint a Magyar Szövetség rendkívül jó eredményeket ér el helyi és megyei önkormányzati szinten, a törvényhozási jelenlétet viszont már több választási cikluson keresztül nem sikerült elérnie a pártnak.
A Duray Miklós tiszteletére összeállított A nemzet szolgálatában című emlékkötet bemutatója a közönség soraiból feltett kérdésekkel és kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Megjelent a MAGYAR7 20. számában.
