A nemzet, amely elfelejti mártírjait, elveszíti jövőjét
Majdnem két évtizedes kutatómunka eredményeként lett végre egy jelképes síremléke annak a kilencven ártatlanul meggyilkolt leventének, akik a második világháború után – már békeidőben – Pozsonyligetfalu területén estek az emberi kegyetlenség áldozatául. Az 1945. július 17-e és 22-e között a ligetfalui erődrendszer árokrendszerébe lőtt leventék maradványait 1947-ben áthantolták a ligetfalui temetőben létesített tömegsírba. A leventék csontjai azóta is ott porladnak – jelöletlenül…
Az azóta eltelt időben több írás és könyv is született a kegyetlen mészárlásról, Janics Kálmán Kis Katyn a Duna partján címmel az elsők között adott hírt a nyilvánosságnak a történtekről, Dunajszky Géza író, helytörténész pedig mintegy két évtizede kutatja fáradhatatlanul a témát. Dokumentumfilmek is születettek az évek során a leventék lemészárlásáról, legutóbb a 2020-ban bemutatott Népirtás Pozsonyligetfalun tényfeltáró dokumentumfilm, amely az 1945 tavaszán létesített és az 1947-ig működő pozsonyligetfalui haláltáborban történt tömeges kivégzések, köztük a 90 magyar levente történetét dolgozza fel.
Az időközben megalakult Petržalka-Engerau-Ligetfalu polgári társulás pedig feladatául tűzte ki, hogy a kegyetlen módon legyilkolt fiatal fiúknak emléket állítson. Ennek a munkának az eredményeként a Csemadok Pozsonyi Választmányával és Ligetfalui Alapszervezetével, valamint a szomori Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvánnyal együtt a tragikus események 79. évfordulójára egy sírhelyet vásárolt a pozsonyligetfalui köztemetőben, hogy ott egy Levente Síremléket állítsanak fel.
Emlékszem, milyen megrázó élmény volt, amikor egy korábbi találkozásunk során elmesélte, hogy ez az a tömegsír, melyben neki is helye lett volna!
A Levente Síremlék ünnepélyes avatóünnepségére június 6-án került sor a ligetfalui köztemetőben a pozsonyi magyar nagykövetség védnöksége alatt.
– A jelképes sírboltban a leventék földimaradványát Túri Török Tibor keszthelyi szobrász egy bibliai jelenetet ábrázoló féldomborműve testesíti meg, amint a Teremtő a kivégzett fiúkat két karjával magához öleli, kifejezve, hogy az ártatlanul legyilkolt lelkek – Mária Országából – hozzá kerülnek a mennyekbe, és az angyalok seregét gazdagítják – mondta el Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke a síremlékavatáson.
Ma nem csupán emlékezünk – ma számot vetünk. Egy nép lelkének egyik legmélyebb sebe felett hajtunk ma fejet itt, a ligetfalui vérengzés évfordulóján, e szomorú és megrendítő emlékhely előtt, s kérdezzük halkan, milyen az a lelkiismeret, amely évtizedekig hallgat, s nem kíván elszámolni a múlttal – kezdte kegyeleti megemlékezését Dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó.
A ligetfalui vérengzés, 1945 egyik legsötétebb fejezete, a közös sors fájdalmas emléke, tette hozzá.
– mondta. Szili Katalin beszédében elmondta, a nemzeti összetartozás emlékeztet bennünket, hogy a határoknál mélyebb kötelékek is léteznek. A nyelv, a kultúra, a közös sors – és az ilyen közös sebek is. Ligetfalu nem csak egy hely a térképen – Ligetfalu egy seb a magyar szíven. És ahogy minden seb heggé válik, úgy válhat ez a fájdalom is emlékezéssé, erővé, elhatározássá: hogy többé ne történhessen meg ilyesmi, sem velünk, sem másokkal.
– fűzte hozzá.
Lapunknak nyilatkozva Szili Katalin még elmondta, megbékélés csak akkor van, ha azok, akik a bűnöket elkövették, bocsánatot kérnek, amire szlovák részről nem került sor a magyar parlament múltbeli kezdeményezése során.
– mondta.
Az ünnepi beszéd után került sor a síremlék leleplezésére, a domborművet Szili Katalin, Dunajszky Géza és Tarnai Tamás, a KÉRA elnöke fedték fel, majd az emlékezők elhelyezték rajta a koszorúikat. A megemlékezést Tarnai Lívia, a magyarországi szomori alapiskola tanulója által előadott népdalcsokor, Jesenský Ella, a pozsonypüspöki alapiskola tanulója és Kiss Krisztián Bálint leventekutató szavalata, valamint Pongrácz Aurélia a ligetfalui táborból megmenekült keresztapjához írt saját versének elmondása tette még emlékezetesebbé, Kaszás Kornél Petőfi-ösztöndíjas pedig Dunajszky Géza „Ők békésen nyugszanak” című leventékről szóló írását olvasta fel.
Dunajszky Géza, a Petržalka-Engerau-Ligetfalu polgári társulás elnöke, a síremlékállítás kezdeményezője elmondta, a kilencven felvidéki levente 1944 októberében vonult be, majd Miskolcról átvitték őket a komáromi Csillag-erődbe, ahol csatlakoztak az ottani leventékhez, majd Pozsonyt érintve kerültek ki Drezda alá, Taubenheimbe, ahol a lövészárokásásban és egyéb munkálatokban segédkeztek. – Emlékszem, úgy ötéves lehettem, amikor kapálás közben kint a mezőn, az édesanyjuk az anyám felé fordulva azt mondta: Legalább azt tudnám, hogy az Isten kék ege alatt merre fordulva mondjak imát a lelki üdvükért – mesélte Dunajszky Géza, hozzátéve, akkor fogadta meg, hogyha felnő, megkeresi, hol van a két unokabátyja eltemetve.
A polgári társulás elnöke azt is elmondta, a leventék nem várták meg, amíg Drezdát eléri a front, megindultak – körülbelül négyszázan – München felé, és München alatt adták meg magukat az amerikaiaknak.
– mondta, hozzáfűzve, hatukat mindjárt a táborba kerülés után kivégeztek, mert a felszólítás ellenére, nem rakták ki a cigarettájukat a hátizsákukra.
Mint mondta, fokozatosan kegyetlen módon a többi leventét is kivégezték.
– mondta Dunajszky Géza, aki szerint a tanúkat a párthoz közeli emberek igyekeztek elhallgattatni, így az emberek, ha tudtak is a szörnyűségekről, sokáig beszélni sem mertek róla, s a megfélemlítés hatása máig érezhető.
– zárta a polgári társulás elnöke.
A magyarországi Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány (KÉRA) évek óta támogatja a síremlék-létrehozatalt. Az alapítvány alapító elnöke, Tarnai Tamás lapunknak elmondta, mintegy tíz éve Dunajszky Géza előadását hallgatva, nem volt számukra kérdés, hogy az ügy mellé oda kell állniuk.
– fűzte hozzá Tarnai Tamás.
Az eseményen részt vett a cseh Jan Šinagl, az Európai Igazságügyi Szervezet (EJO) alelnöke, antikommunista aktivista és újságíró is, aki kérdésünkre elmondta ő maga a přerovi tragédiának emléket állító František Hýbl történésztől értesült a ligetfalui mészárlásról. Mint mondta, az események mai napig tartó elhallgatását méltatlan tartja. Szerinte a társadalom elvesztette az elitjét, amit saját maga semmisített meg, a kormányok pedig nem tartják fontosnak, hogy emlékezzenek ezekre a rémtettekre. – Akik meg talán szeretnének is, inkább hallgatnak, mert attól tartanak, hogy legközelebb nem választanák meg őket – fűzte hozzá.
A síremléken lévő dombormű alkotója Túri Török Tibor Podmaniczky-díjas szobrász elmondta, méltó és fantasztikus kihívás volt a számára, hogy ezt a domborművet megálmodja, s a sztereotípiákat mindenképpen kerülni akarta közben.
– fogalmazott a szobrász.
A síremlékavatást megtisztelte jelenlétével egyebeken kívül Balogh Csaba Magyarország pozsonyi nagykövete, Leskó László Tamás alezredes, a Katonai Attasé Hivatal vezetője, Dr. Nagy Márton Gábor konzul, Téglás Gyula alezredes és Triznya Arnold hadnagy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviseletében, Callmeyer Ferenc unokája, Magyar Zsófia, Csáky Pál volt EP-képviselő, Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára, a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségének alelnöke Bálint Zoltán, Franta Teréz és Pályi Gyula, a dunabogdányi Esterházy János Társaság képviseletében, valamint Dr. Vitéz Czapáry-Martincsevics András nemzetőr altábornagy, a Magyar Nemzetőrség főparancsnok-helyettese.
A jelképes sírral méltó emlékhelyet kapott a háború után ártatlanul kivégzett 90 tizenéves – fiatal levente, akiknek a csontjai a síremléktől pár méterre a halottasház alapjai alatt nyugszanak. A síremlékkel, amelyet Molnár Tamás atya, a pozsonyi hívek lelkipásztora június 10-én fog megszentelni és megáldani, a leventék mártírhalála az összmagyar nemzeti emlékezet részévé válik, a jelképes sír pedig remélhetőleg egy zarándokhellyé, ahol évente elhelyezhetjük majd az emlékezés virágait.
