A Momentum letűnt pillanata

A 2017-ben a NOlimpia kampány után ismertté vált mozgalom rövid idő alatt jelentősebb támogatást tudott maga mögé állítani a magyar ellenzéki oldalon. A párt vezetői kezdettől fogva nagyravágyó ígéreteket tettek: nem csupán kormányt, hanem a teljes ellenzéket is szerették volna kicserélni, az első időszak lendülete alapján pedig úgy tűnt, hogy meghatározó szerepet tudnak majd betölteni a magyarországi baloldalon. 2019-ben aztán a párt két politikust is delegálni tudott az Európai Parlamentbe – miközben Komáromban a Progresszív Szlovákia politikusai mellett is volt ideje kampányolni –, 2022-ben pedig, igaz a korábban leváltani kívánt baloldali ellenzék összefogásának részeként a parlamentbe is bejutott a párt.

Cseh Katalint egy többmilliárd forintos uniós támogatási botrányba keveredett, egy kiszivárgott jegyzőkönyv szerint pedig már 2017-ben is odáig fajult a belháború, hogy Fekete-Győr András lemondással fenyegetőzött, a belső harcok pedig az azt követő években is tovább folytatódtak.

Ennek fényében pedig nem meglepő, hogy a párt élén végül nyolc év alatt ötször történt elnökváltás, és időközben több vezető politikusuk is visszavonult a közélettől. A parlamenti és EP-szereplés ellenére így a képviselők egyáltalán nem tudtak érdemi politikai súlyt felépíteni, ami miatt szinte folyamatosan olvadt a Momentum támogatottsága. Mindez végül a 2024-es EP-választáson mutatkozott meg igazán, amikor az előző sikeres választást követően egy képviselőjüknek sem sikerült bejutni az Európai Parlamentbe és az addig a párton belül vezető szerepet betöltő politikusok szinte teljes egészében eltűntek a közéletből.

Alig két év alatt így (a Demokratikus Koalícióval együtt) a Momentum is a kispártok szintjére zsugorodott Magyarországon, aminek szavazói jobb híján – a Momentum korábbi felemelkedéséhez  hasonló gyorsasággal megjelenő – Magyar Péterhez és a Tisza Párthoz vándoroltak.

A népszerűség visszaesésének hatására a Momentum így stratégiát váltott és különböző akciókkal igyekezett visszaszerezni az egykori szavazóit. Ennek részeként a párt tagjai pár hónapja még füstgránátot is bevetettek egy szavazás megzavarására az Országgyűlésben, később pedig különféle látványos tüntetésekkel igyekeztek felhívni a pártra az emberek figyelmét. A sok esetben kapkodásba hajló performanszok azonban a legtöbbször még a baloldali szavazókból is inkább további ellenszenvet váltottak ki a párt iránt, ami így mára mindössze 2-3 százalékon áll a közvéleménykutatások szerint.

2025 tavaszára ezáltal úgy tűnik, hogy a Momentum végleg visszavonulót fújt. A párt politikusai egymás után kezdték el bejelenteni, hogy nem indulnak újra a 2026-os választásokon. Ennek részeként először Fekete-Győr András, majd Orosz Anna és Hajnal Miklós is tett bejelentést, a folyamatos nyomásra pedig végül a párt is hasonló elhatározásra jutott.

Sokkal valószínűbb tehát, hogy az egykor szebb napokat látott baloldali párt teljesen eltűnik a politikai palettáról, a képviselői pedig inkább más pártok színeiben – a gyurcsánytalanítással próbálkozó Demokratikus Koalícióban, vagy az ellenzéket mára teljesen legyaluló Tisza Pártban – próbálnak majd szerencsét.

A Momentum története mindenesetre egy tanulságos bukástörténet, ami jól példázza, hogyan válhat egy politikai lufi pillanatok alatt semmivé.

Egy olyan párt ugyanis, ami egy társadalmi elégedetlenséget meglovagolva, de ideológia és valódi értékek nélkül jön létre, bár könnyen felfuthat, azonban éppen ezeknek az alapértékeknek a hiánya miatt ugyanilyen gyorsasággal el is tűnhet a süllyesztőben.