A mennyország kapuját kémlelték Nagykövesden
Az idei Nézz fel! a körülnézésre is felszólított: arra biztatta a fiatalokat, hogy vegyék észre egymást, közösségeiket, valamint saját helyüket és feladatukat bennük. A résztvevők dicsőítéssel, őszinte beszélgetésekkel és a csillagos ég alatt megtartott áhítattal töltötték az éjszakába nyúló találkozót.
Hogy milyen a mennyország, azt a különböző korokban, kultúrákban és vallásokban eltérően képzelték el. A keresztény ember számára a végtelen jóság, tisztaság, béke és elképzelhetetlen szépség helye – vagy állapota. Nagykövesden néhány évvel ezelőtt ehhez kapcsolódó, különleges hagyomány született: fiatalok gyűlnek össze a vár tövében, és késő éjszakáig együtt kémlelik az eget. Hátha egy pillanatra megpillanthatják a mennyország kapuját.
A Nézz fel! találkozó Böszörményi Tamás nagykövesdi református lelkipásztor kezdeményezésére indult. Olyan alkalmat szeretett volna teremteni, amelyen a fiatalok felszabadult közegben találkozhatnak egymással és az evangéliummal, őszintén beszélhetnek a kérdéseikről, és Isten nagyságára tekintve saját félelmeiket, gondjaikat is más távlatból láthatják. Az augusztusi csillaghullás és a nagykövesdi vár különleges környezete mindehhez természetes keretet adott.
Az ötödik találkozó résztvevőit Böszörményi Tamás köszöntötte. Mint mondta, a hétköznapokban nagyon könnyen lefelé ragad az ember tekintete.
– fogalmazott.
A találkozó Ézsaiás könyvének felszólítását állította középpontba: „Emeljétek föl szemeteket a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” Böszörményi Tamás szerint a felnézés nem jelenti a valóságtól való elszakadást. Sokkal inkább annak lehetőségét adja, hogy az ember Isten felől tekintsen újra saját életére. A problémák ettől talán nem oldódnak meg azonnal, de megváltozhat az, ahogyan látjuk őket.
– mondta a lelkipásztor.
Az idei esemény azonban egy lépéssel tovább is vitte az eddigi üzenetet. Böszörményi Tamás portálunknak elmondta: idén a felnézéshez a körülnézés gondolatát is hozzákapcsolták. A fiatalokat arra biztatták, hogy egyre tisztábban lássák önmagukat, egymást, közösségeiket és azt is, milyen feladatot szánhat nekik Isten. Ehhez kapcsolódott a Gyüli Update című kerekasztal-beszélgetés is, amelyen arról gondolkodtak együtt, milyen gyülekezetre vágynak a mai fiatalok, min lenne érdemes változtatni, és hogyan válhat egy keresztyén közösség valódi otthonná számukra.
A délután a BuckaBand dicsőítésével és Csomós József lelkipásztor igehirdetésével kezdődött. Az elhangzottakat később kilenc kiscsoportban dolgozták fel, így a résztvevők elmondhatták saját véleményüket, kérdéseiket és kételyeiket is. A lelki programokat kötetlenebb együttlétek oldották: a Beülő kávézóban beszélgethettek és ismerkedhettek a résztvevők, közösen vacsoráztak, rapid kvízen mérhették össze tudásukat, késő este pedig a bagoly-dicsőítésen énekelhettek együtt.
– mondta utólag Böszörményi Tamás.
A résztvevők között a 12 év körüli konfirmandusoktól a negyvenes korosztályig szinte minden korcsoport képviseltette magát, a többséget azonban természetesen a fiatalok adták. Legtöbben a Zempléni és az Ungi Református Egyházmegyéből érkeztek, de Hajdúsámsonból is eljött egy nyolcfős ifjúsági küldöttség.
Az alkalom híre elsősorban személyesen terjed: a Bucka Ifi tagjai barátaikat is magukkal hozzák, olykor pedig a szülők és más hozzájuk közel álló felnőttek is bekapcsolódnak. Böszörményi Tamás szerint ettől válik a találkozás egyre családiasabbá és természetesebbé. A hangulat ezúttal is szinte végig önfeledt volt: a nevetést és a kötetlen beszélgetéseket dicsőítés, csend és komolyabb elmélyülés váltotta.
A délután három órakor kezdődő találkozó végül hajnalig tartott. Egyik legkülönlegesebb része a vár tetején megtartott vezetett, meditatív áhítat volt. A résztvevők több csoportban indultak fel a várhoz, ahol a széllel és a késő éjszakai hideggel dacolva hallgatták az igei történeteket a csillagos ég alatt. Amellett, hogy a csillagokat figyelték, csendben azt is végiggondolhatták, hol van a helyük ebben a hatalmas világban, és ki az az Isten, aki a mérhetetlen mindenségben is ismeri őket.
Böszörményi Tamásban az alkalom után leginkább az a meggyőződés erősödött meg, hogy a fiatalok ki vannak éhezve az evangéliumra – talán nem mindig úgy, ahogyan azt a felnőttek elképzelik. Nem feltétlenül még több zajra, programra és látványosságra vágynak, hanem egyszerű, őszinte találkozásokra, figyelemre, beszélgetésre és csendre. Beszédesnek tartotta, hogy az egész hosszú nap alatt senkire sem kellett rászólni a telefonja miatt: a fiatalok nem külön ülve nézték a képernyőket, hanem beszélgettek, nevettek, ismerkedtek és kapcsolatokat építettek.
– összegezte tapasztalatait a lelkipásztor.
Mint megannyi más, lelki síkon létező jelenségről, a mennyországról sem tudunk sokat. Azt sem, létezik-e, és ha igen, milyen formában. Ősi tanítások és bölcs gondolatok mégis újra és újra azt állítják, hogy a mennyország valamiképpen az ember lelkében is jelen lehet. Talán mindannyian éreztünk már valami hasonlót azokban a ritka pillanatokban, amikor mindent elsöprő béke töltött el bennünket, vagy amikor önzetlen jósággal, egymásnak nyújtott segítséggel találkoztunk.
Ha ebből indulunk ki, akkor augusztus 11-én Nagykövesden valóban bepillantottak a mennyország kapuján. Bár tekintetüket az ég felé fordították, ez a kapu talán mégsem odafent, hanem az egymásra figyelésben, a közösen átélt csendben és önnön lelkükben nyílt meg előttük.
