A matoviči pangás
Régen használt szavak kapnak új értelmet a Matovič-kabinet elhúzódó vergődését látva. A nyolcvanas évek hanyatló Szovjetunióját jellemző pangás a helyben topogó szlovák kormányra is igaz.
Három-négy évtizeddel ezelőtt a politika közhelyszótárában bevett helye volt a pangás kifejezésnek, amellyel az elemzők a bedőlés előtt álló tervutasításos gazdaságot, a halódó szocialista világrendszer mindennapjait írták le. Az Igor Matovič vezette kormány a feloldhatatlannak látszó belső ellentétek miatt kényszeríti helyben járásra önmagát, kioltva a kibontakozás lehetőségét.
Ugyanakkor a koalíciós pártok görcsösen kapaszkodva a kormányrúdba, a jelenlegi súlyos járványhelyzetben is képtelenek a legelemibb együttműködésre. Ez a helyzet törvényszerűen vezet a koalíció bukásához, legfeljebb az adott feltételek között elhúzódó vergődés után.
A kialakult helyzet első számú felelőse maga Igor Matovič. Bár a kormányfő karizmája folytán valóban megkerülhetetlen szereplője a szlovák politikai életnek, önmagát messianisztikus pózba helyezve már sokkal inkább tehertétellé válik a saját kormánya számára is.
A messianisztikus pózból Matovič számára lehetetlenné válik az önkritika, s ezáltal az elhibázott lépések korrekciójának a lehetősége is. A már-már dogmatikus matoviči tévedhetetlenség olyan zsákutca, amelyből nem látszik kiút a kormánykoalíció számára.
Matovič csalhatatalansága tudatában minden kritikát személyes sértésként él meg, amit később az eszközökben nem válogatva torol meg. Így aztán, miközben a kormányfő szlovák Narcissusként mered a zsebtükrébe, s elalél önmaga nagyszerűségén, az általa már százszor sárba tiport politikai szövetségesei helyén egyre elszántabb ellenfeleket talál.
Ebből adódóan a koalíción belüli viszonyok rendezése az adott feltételek között szinte megoldhatatlan feladatnak látszik. Egyre nyilvánvalóbb a közélet iránt érdeklődő közönség számára is, hogy legkésőbb az őszi hónapok óta egy állandósuló kormányválsággal van dolgunk.
A Szputnyik V vakcinák beszerzése miatt felszínre került ellentétek éppen emiatt hozták a széles nyilvánosság előtt is elérhető közelségbe a koalíció felbomlásának a lehetőségét. Az elmúlt hónapokban a koalíció üzemszerű működésévé vált az a gyakorlat, hogy a kormányfő előbb leidiótázza, majd áttételesen tömeggyilkosként azonosítja gazdasági miniszterét.
Mivel a koalíció kisebb pártjai az előrehozott választás lehetőségét eleve elvetették, nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányfő megőrizheti a pozícióját, és legfeljebb taktikai engedményre kényszerül. Múlt csütörtökön egy ideig úgy tűnt, ezzel a forgatókönyvvel legalább egy időre rendezhetők a koalíciós pártok közötti ellentétek.
Igor Matovič azonban újra helyzetbe hozta a kormányfő visszahívása kapcsán a lehetőségeit nyilvánvalóan túlbecsülő Sulíkot, miután Marek Krajčí egészségügyi miniszter távozását bejelentve komoly taktikai hibát vétett, lemondásra szólította fel a gazdasági minisztert.
Sulík ezután a saját pártja elé állva hivatkozási alapot kapott arra, hogy elmondhassa, a koalíciós válság messze nem oldódott meg, a megegyezés akadálya maga a kormányfő.
A liberálisok mozgásterét behatárolja, hogy a választóik aligha tudnák elfogadni, ha a hatalmon lévő jobboldali koalíciót megbuktatnák.
Mivel a Kiska által összegrundolt Za ľudí a szétesés határára jutott, a koalíciós szerepjátékban is súlytalanná téve magát, a mérleg nyelvét változatlanul a Sme rodina parlamenti frakciója jelenti.
Mint az várható volt, Kollárék nem követelték Matovič fejét, de az általuk a támogatás fejében követelt szociális csomag nem kis mértékben terhelné meg a költségvetést. Vladimír Pčolinský, a párt által delegált SIS-vezér letartóztatása éppen az ötpontos csomag közzétételének másnapján kényszerítette magyarázkodásra a Sme rodinát, jócskán beszűkítve az érdekérvényesítő erejét.
Matovič jól láthatóan még mindig elég erős pozícióban van ahhoz, hogy a kormányfői székét megőrizze, de ahhoz, hogy kormányozni is tudjon, változtatnia kellene az eddigi politikáján. Ennek a változtatásnak van egy előfeltétele: Matovičnak önmagát kellene legyőznie, nem a kormányon belüli riválisait.
Megjelent a Magyar7 2021/11. számában.
