A magyar liberális média nem hagyhatja figyelmen kívül a konzervatív magyar többséget - nagyinterjú Jaroslav Daniškával

Az elmúlt év legfontosabb belpolitikai eseménye az előrehozott parlamenti választás volt. Több elemző is a Smer fölényes győzelmére számított, de akadtak olyan szakértők is, akik meglepődtek a választást követően. Ön hogyan értékeli a parlamenti választás eredményét, mi a legfontosabb következtetése?

Az eredmény engem nem lepett meg, erre számítottam. Két fontos téma határozta meg a választás kimenetelét. Az első az orosz-ukrán háború. Az előző kormányok a háborúval kapcsolatosan kisebbségi álláspontot képviseltek, eltérően attól, amit a választók nagy része gondol erről a kérdésről. Amint Robert Fico elkezdte képviselni a többségi álláspontot, úgy nőtt a népszerűsége. Az emberek féltek az előző kormány retorikájától, melyet az egykori védelmi miniszter, Jaroslav Naď vagy a korábbi miniszterelnök, Eduard Heger képviselt. Természetesen mindenki elítéli az orosz agressziót, de egy felmérés alapján a lakosok 70 százaléka szerint Szlovákiának nem kellene úgy viszonyulni a háborúhoz, mint az Egyesült Államoknak. A másik ilyen jelentős dolog, amely eldöntötte a választás kimenetelét, az úgynevezett rendőrháború. Az előző kormányok ugyanis egyfajta rendőrségi anarchiát támogattak, ahol egyrészt kivizsgálták a bűncselekményeket, de másrészt nagyon sok volt részükről a provokáció. A Hlas szerintem ekkor döntötte el, hogy ők nem kormányozhatnak az ellenzékkel, csak Ficóval léphetnek kormányra. Egy progresszív kormányban a Hlas nyomás alatt lett volna, és nem érezte volna magát biztonságban a rendőrségi játszmák miatt.

Pellegriniéken múlott volna a kormány többsége. Ez nem elég garancia?

Peter Pellegrini megértette, hogy egy ilyen kormányba nem léphet be, hiszen az előző kabinetek a rendőrháborút túlpolitizálták, és az egyes akcióik kudarcba fulladtak. Hamran Istvánéknak bocsánatot kellett kérniük Jaroslav Haščáktól, vagy éppen Robert Kaliňáktól.

Más médiumok azt fejtegették, hogy a Hlas a progresszívekkel is kormányozna, mivel maga Peter Pellegrini jelentette ki azt, hogy a másik oldallal is együttműködne. Ha jól értem, ön szerint erre nem volt valódi esély…

Szerintem ezt a lehetőséget még a választás előtt kizárta Peter Pellegrini. Ez abból is adódik, hogy a Hlas elnöke látta, mi folyt az előző kormányok idején. Peter Pellegrini nem foglalt volna helyet egy olyan kormányban, ahol a rendőrfőnök Hamran István maradt volna.

Olyan forgatókönyv is felmerült, hogy a Hlas meggyőzi a KDH-t, hogy lépjen be a Fico-kormányba. A KDH miért nem ment ebbe bele?

A KDH ilyen kormányba nem mehetett volna bele, hiszen nem élte volna túl a ciklust. A választást követően ugyan bejutottak a parlamentbe, de ha Ficóval, vagy a progresszívekkel léptek volna kormányra, ugyanúgy belebuknak. Számukra ez egy ideális pozíció, hogy az ellenzéki padsorokban foglalnak helyet.

A választást követően egy írásában kifejtette, Ficónak a kormányzati pozícióból pozitív változásokat kell elérnie a társadalmon belül. Sikerült neki?

A negyedik Fico-kormány megalakulása óta már eltelt száz nap. Ezalatt elért bizonyos eredményeket, és voltak kudarcok is. Az orosz-ukrán háború megítélésében Ficónak köszönhetően Szlovákia egy olyan állásfoglalást vett fel, melyben az ország nem tart mindenben együtt a nyugati államokkal, sokkal passzívabbak vagyunk, nem hergeljük az oroszokat, és nem úgy viselkedünk, mintha mi lennénk az Egyesült Államok 51-ik tagállama. Fico azzal a kijelentésével, hogy nem támogatja Ukrajna NATO tagságát, megnyugtatta a szlovákiai társadalom jelentős részét. Ugyanúgy pozitívum az is, hogy az előző kormány által létrehozott családi csomagot az SNS-nek köszönhetően nem szünteti meg a Fico-kabinet. Negatívumként lehet felírni Fico számlájára, hogy gyorsan és erőszakos módon próbálja megszüntetni a speciális ügyészséget. Ez olyan dolog, amely nem szerepelt a kormányprogramban. A gyorsaságnak és az erőszakosságnak meg is lett az eredménye, ugyanis elkezdődtek a demonstrációk, illetve saját választóik nagy része sem ért egyet ezekkel a változásokkal. Úgy gondolom, ez hiba volt Fico részéről, hiszen ezzel erős mandátumot adott az ellenzék kezébe, és gyakorlatilag egyesítette az ellenzéki pártokat, melyek előtte keresték önmagukat. Ficónak köszönhetően most egységesek. Nemzetközi viszonylatban ez az ügy azért nem tesz jót a Fico-kormánynak, mert az Európai Unió úgy értelmezi, hogy Szlovákia megsérti a jogállamiságot, ezzel kapcsolatosan ismerős lehet Magyarország és Lengyelország példája. Fico tehát fölösleges problémát csinált magának. A speciális ügyészséget nem kellene teljesen megszüntetni, elég lett volna néhány apró formális változás, és elkerülhető lett volna a társadalmi feszültség.

A koalíción belül vannak személyes konfliktusok is. Az SNS elnöke, Andrej Danko és Peter Pellegrini között az elmúlt időszakban elmérgesedett a viszony. Ön szerint ennek ellenére stabil a kormány?

A kormány szerintem stabil alapokon áll, ezen nem változtat, hogy Andrej Danko Peter Pellegrinit támadja. Dankónak a támadása hatástalan, hiszen Pellegrini nem reagál ezekre.

A KDH a tüntetéseken csatlakozott a progresszívekhez. Ezáltal végleg be is tagozódtak a PS mellé?

A PS és a KDH között a választást követően óriási értékrendbeli különbség volt. A tüntetések összehozták a két pártot, a KDH pedig kezdi megszokni a szivárványos zászlókat. A kérdés az, hogy ezt a KDH a továbbiakban is tolerálni fogja és belenyugszik ebbe, vagy ezt idővel határozottan elutasítja. A KDH részéről ez egy rizikós játék, mert a párt léte kerülhet veszélybe. Ahhoz, hogy a KDH ebből kimásszon, szüksége van arra, hogy megtalálja a saját hangját. A társadalmon belül rengeteg probléma van, és a parlamentben hiányzik a harmadik út, a középutas politika, melyet akár a KDH is képviselhetne.

Nézzük meg a választást magyar szemmel. A Szövetség nem jutott be a parlamentbe, így a magyar közösségnek továbbra sincs intézményes képviselete. Miért nem sikerült átlépni az öt százalékot a Szövetségnek, és mi lehet a párt, egyáltalán a magyar politikai érdekképviselet jövője?

Az, hogy a magyaroknak nincs intézményes képviselete a parlamentben, Szlovákia számára is tragédia. Ez a helyzet nem jó a szlovákoknak sem. Az országban nyolc százalék a magyarság számaránya, éppen ezért minden adott, hogy ennek a közösségnek legyen egy erős képviselete a parlamentben. Kár, hogy ezt nem tudják kihasználni. Egyszerűen hiányzik a parlamenti vitákból a józan magyar hang. Ugyanakkor ez az időszak jó alkalomnak tűnhet arra, hogy kiépüljön egy erős és stabil párt. Régebben az volt jellemző, hogy a felvidéki magyar közösséget a liberálisabb politikusok képviselték, holott a magyar közösség inkább konzervatív. A liberális média is túlsúlyban van a felvidéki magyarok körében, és itt látom az egyik fő okát annak, hogy a Szövetség miért nem került be a parlamentbe. A párt ugyanis a magyar konkurenciával is harcolt, amely ugyan jelentéktelennek tűnt, de mediálisan erős támogatást kapott. A Szövetség egyes felvidéki magyar sajtótermékekkel is harcolt, amely teljesen abszurdnak tűnik. Ha ebben az időszakban a magyar közösségnek sikerül építkeznie, átalakulnak az erőviszonyok a felvidéki médiatérben. Sikerülhet a felzárkózás, és teret kaphatnak olyan meghatározó politikusok, konzervatív személyiségek, akik el voltak nyomva a liberális sajtó által. Ha ezeket sikerül megvalósítani, akkor ez nem lesz egy elvesztegetett időszak. Ez lehet az egyik kulcsa annak, hogy a magyar érdekérvényesítés sikeres legyen a jövőben. Nemcsak a szlovák, de a magyar térfélen is hiány van az olyan személyiségekből, politikusokból, akik képesek tematizálni a közéletet. Örülnék annak, hogy a magyarok megtalálnák azokat a személyiségeket, akik képesek lennének erre. Ahhoz, hogy a magyarok sikeresek legyenek a következő választáson, be kell kapcsolódni az egyes vitákba, reagálni kell a szlovák politikusokra, ott kell lenni a szlovák közbeszédben. Ezt legtöbbször egyetlen politikus tette meg a közelmúltban: Gyimesi György. Elég sok jó pontot szerzett a szlovákok körében is. Ez lehet a siker kulcsa. El kell dönteni azt, hogy Fico mögé, vagy a progresszívek mögé kell beállni, vagy a harmadik utat kell választani, de egyszerűen be kell kapcsolódni a szlovákiai közbeszédbe, mert a párt nem lesz látható.

A mostani politikai helyzetben nehéz megtartani a középutat, hiszen a magyarok egy része elutasítja Ficót, egy része pedig egyetért vele. Nagyon nehéz egy fedél alá terelni a liberálisokat és a konzervatívokat, hiszen egy idő után előjönnek a világnézeti különbségek. Régebben ez sokkal hatékonyabban működött az egykori MKP-ban, de mostanra ez már egyre nagyobb erőfeszítést igényel. Ön hogy látja ezt a kérdést?

Én ezzel nem értek egyet. Vegyük Orbán Viktor megítélését, aki Szlovákiában egy nagyon kedvelt és népszerű politikus. Ha egy hasonló karizmával rendelkezésű politikus vezetné a magyar pártot, mint Orbán Viktor, akkor képes lenne szlovák szavazókat is bevonzani.

Ön szerint hiányzik egy ilyen személyiség?

Szerintem sok tényező hiányzik a szlovákiai magyar közéletből. Például a liberális politikusok toleranciája és elfogadása a magyar konzervatív politikusok irányába, akiket a szlovákiai magyar liberális média is előszeretettel mellőz.

Horony Ákos lett az új kisebbségi kormánybiztos. Robert Fico, aki nemrég Budpesten járt és találkozott Orbán Viktorral, azt ígérte, hogy pozitív változások lesznek a szlovákiai magyarok irányába, és az új kormánybiztossal szorosabban működnek majd együtt. Várhat ettől pozitív változásokat a felvidéki magyar közösség, vagy ezek csak üres ígéretek?

Robert Fico a múltban többször is előhúzta a magyar kártyát. Ebben a tekintetben azonban megváltozott. Ugyanúgy változott Orbán Viktor politikája is, aki a múltban olyan témákkal jött elő, amelyek megterhelték a szlovák-magyar kapcsolatokat. Az idők tehát változtak, és Robert Fico részéről tiszteletet lehet várni a szlovákiai magyarok irányába. Bugár Béla a múltban többször is kijelentette, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok javulása az előző Fico-kormánynak volt köszönhető. Ezt szerintem a magyarok érzékelik, és ezzel is magyarázható, hogy több mint tízezer magyar szavazat érkezett Robert Ficóra. A magyaroknak tehát nincs semmi okuk tartani és félni Ficótól. Azt azonban nehéz megmondani, hogy lesz-e előrelépés a kisebbségi kérdésben, de egy dologban reménykedhetnek a felvidéki magyarok. Minden olyan kérdés, amely a szlovák-magyar államközi kapcsolatokat elősegíti, azt Fico teljes mellszélességgel támogatja.

Hogyan értékeli az Orbán-Fico találkozót? Mire lehet számítani a jövőben a V4-et illetően?

A V4 jelenleg nem működik. Működik egyfajta szlovák-magyar együttműködés, a lengyelek a németek felé húznak, a csehek pedig egyedül vannak. Ugyanakkor van remény arra, hogy a jövőben ez újjáéled. Ha visszagondol, a V4 mindig akkor működött egységesen, amikor Brüsszelből, illetve Németországból nyomás érkezett a közép-európai államokra. Ha erős lesz onnan a nyomás, akkor ez újjáéledhet, de jelenleg erre nincs lehetőség.

Mi lehet az oka annak, hogy nem egységes a V4?

Legfőképpen az orosz-ukrán háború. Ez a négy ország képes megegyezni a németországi kérdésben, de Oroszországgal kapcsolatosan nem egységesek. A lengyelek ugyanis túlságosan oroszellenesek, ez pedig meggyengíti az együttműködést. Ez csak akkor változhat meg, ha vége lesz a háborúnak, de addig semmiképpen sem számíthatunk előrelépésre.

Szlovákiában hamarosan újabb választásra kerül sor. Zuzana Čaputová nem indul újra, így új államfője lesz az országnak. Összesen tíz jelölt méretteti meg magát az első fordulóban. A második fordulóra két esélyes jelöltet várnak az elemzők: Ivan Korčokot és Peter Pellegrinit. Milyen kampányra számít, és mi lehet a döntő faktor?

El kell, hogy mondjam, a jelöltek közül hiányzik egy igazi államfőjelölt. Volt egyfajta elvárása az embereknek az államfőjelölt irányába, hogy egy olyan személyiség legyen, aki képes felhívni magára a figyelmet, megoldást tud kínálni az egyes problémákra, és aki önbizalmat tud adni az országnak. Ilyen jelöltet én sajnos nem látok, és az előző választáson sem láttam ilyen személyt, pedig nagyon hiányzik. Rengeteg olyan elismert szlovák személyiséget ismerek, akik méltók lennének arra, hogy államfő váljon belőlük. A másik dolog, hogy a favoritok közül Ivan Korčok és Peter Pellegrini között gyakorlatilag nincs ideológiai és értékrendbeli különbség. Egyedül abban van különbség, hogy míg az egyik elhatárolódik a Fico-kormánytól, addig a másik a Fico-kormány része. Ez azt jelenti, hogy valami más fog dönteni. A félelem felkeltése Korčokot segítheti, hiszen a kormánnyal való riogatással sikerülhet mobilizálni az ellenzéki szavazókat. Ha azonban Korčok nem lesz meggyőző és Pellegrininek sikerül azzal a retorikával meggyőznie az embereket, hogy a veszekedések helyett az országnak nyugalomra van szükség, akkor ő lesz a befutó. Ha azonban Brüsszelből fokozódik a nyomás a kormányoldalra, akkor Pellegrini bajban lehet.

Hogyan fognak dönteni a konzervatív választók? Közülük egyik sem konzervatív jelölt.

A második körben szerintem a konzervatív választók jelentős része otthon marad. Pellegrini előnye az lehet, hogy tapasztaltabb és felkészültebb, Korčokot pedig a média nagy része támogatja, illetve előnyös a megjelenése is.

Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke is megtalálható a jelöltek között. Mit gondol az ő indulásáról, miért fontos, hogy egy magyar jelölt is megmérettesse magát a választáson?

Teljesen megértem az ő indulási szándékát. A magyar közösségnek meg kell mutatnia, hogy ők is az ország részét képezik, ez egy jó lehetőség arra, hogy a szlovákiai magyar kérdéseket tematizálja a kampány során. Sok sikert és bátorságot kívánok Forró Krisztiánnak ehhez, abszolút pozitívnak és fontosnak tartom az ő indulását.