A koalíció ingatag oszlopa
Túlzás nélkül állítható, a múlt hét szlovákiai közéleti híreinek főszereplője a legkisebb koalíciós párt elnöke, Andrej Danko volt. Az SNS első embere az államfőválasztást övező kormányoldali helyezkedésben vitt szerepével már hetek óta kiérdemli az ellenérdekelt sajtó figyelmét, múlt pénteken azonban még a szlovák nyelvű progresszív-liberális médiától is szokatlan erejű pergőtűz zúdult rá.
Történt ugyanis, hogy Danko előző éjjel Pozsonyhidegkúton elgázolt egy közlekedési jelzőlámpát, majd áldozatát cserbenhagyta, vagyis a pártja tulajdonában lévő autóval elhajtott a helyszínről. A nemzetiek elnökét a hatóságoknak könnyebb volt utolérnie, mint egy sánta kutyát, mert az ütközés következtében bűnjelül maradt a helyszínen a gépkocsi rendszáma. Danko ellen annak rendje-módja szerint eljárás indult, mert a károkozást követően nem várta be a hatóságokat, az ellenzék és az ellenzéki hangolású sajtó pedig valóságos boszorkányüldözésbe kezdett.
A politikai élveboncolás tárgya az volt, hogy vajon Danko a nemzeti mámoron túl egyéb tudatmódosító szer hatása alatt gázolta-e el a szerencsétlen sorsú jelzőlámpát, szimbolikusan is örökébe lépve az alkohollal közeli barátságot ápoló kiérdemesült pártvezérnek, Ján Slotának. Mivel Danko ez ügyben nem oszlatta el a homályt, a találgatásoknak meglehetősen tág teret hagyott. Tetejében még egy na ést is sikerült magyarázatul odabiggyesztenie a tettéhez, tovább lelkesítve a vérszagot érző progresszív-liberális tollforgatókat.
Ahogy az a gombóc is nehezen csúszik le a fősodorbeli sajtómunkások torkán, hogy Peter Pellegrini a progresszívek helyett Ficót segítette hatalomra.
A Hlas-SD államfői ambíciókat dédelgető elnöke érzékelhette is a sajtó „törődését”, mit ad Isten, ehhez a muníciót leginkább a koalíció ügyeletes lúzere, Andrej Danko szolgáltatta. A nemzetiek elnöke az új évre fordulva alig félreérthető célzásokat tett a házelnöki székből a Grassalkovich-palotába készülő Pellegrini szexuális orientációjára, mire a liberális sajtó „jól megvédte” a Hlas első emberét, kiemelt fókuszt helyezve a témára. Vagyis a legkisebb koalíciós párt elnöke mellé a média fősodra is feliratkozott a hogyan tegyünk be Pellegrininek háziverseny résztvevői közé.
Nem mellesleg a liberális SaS által 2020-ban a külügyi tárca élére jutatott politikus, aki hivatali működése alatt nehezen feledhető módon pengette a magyarellenes húrokat, Érsekújvárott kampányolva a sajnálatosan megszépülő emlékű Kádár János hírhedt marosvásárhelyi látogatását idézte fel a gulyáskommunizmus virágkorából. A magyar pártfőtitkár a Székelyföld szívében azt találta mondani, laknak itt magyar származásúak is, amellyel világossá tette, hogy a kommunista pártvezetés mennyire érzéketlen a külhoni magyarság sorsa iránt.
Ha a kiérdemesült külügyér szavai fölött eltűnődünk, olybá tűnhet, Korčok számára azok a jó magyarok, akik nem Budapestre figyelnek, ergo nem orbánisták, meg egyébként is, miért kell itt ökölbe szorított kézzel erőlködni, magyarkodni, önálló jelöltet állítani. Helyette rá is szavazhatnának a szlovákiai magyarok, lévén ő nem hungarofób, hiszen csak az Orbán-kormánnyal egyetértő magyarokat utálja, de őket szívből. Tiszta sor, tessék választani!
Múlt héten azt is megtudhattuk, mikor járulhatunk az urnákhoz. Peter Pellegrini házelnök bejelentette, a köztársaságielnök-választás első fordulójára március 23-án kerül sor. Ha ez alkalommal egyetlen jelölt sem szerzi meg a leadott voksok abszolút többségét, a második fordulót a húsvéti ünnepek után, április 6-án tartják. Pellegrini lapzártánkig még nem fedte fel a lapjait, indul-e az államfőválasztáson. Nem úgy Andrej Danko, aki a csütörtök éjjeli jelzőlámpadöntés fáradalmait kipihenve múlt vasárnap bejelentette, ringbe száll a Grassalkovich-palotáért. Tegyük hozzá, Danko bejelentését követően már Pellegrininek sincs mire várnia, elő kell rukkolnia a farbával.
Ha pedig Pellegrini pártja március 23-a előtt nem hallgat a nemzeti szirénhangokra, Danko, hacsak nem ég le túlságosan az első körben, április 6-át megelőzően nagyobb arcvesztés nélkül kommunikálhatja, hogy a második fordulóba jutott Korčokkal szemben a jó választás a koalíció talpon maradt jelöltje. Az már más lapra tartozik, hogy a 2016–2020 közötti koalíciós kormány idejéből is ismert manőverezés milyen mértékben rombolja hosszabb távon a nemzetiek iránti választói bizalmat.
A helyzet ugyanis úgy áll, hogy az SNS választói aligha érdekeltek a Fico-kormány megbuktatásában, hiszen a hátuk közepére sem kívánják a lehetséges alternatívát, a PS hatalomra kerülését. Vagyis Danko hatalmi játékai idővel oda vezethetnek, hogy az SNS támogatói átpártolnak a legerősebb kormánypárthoz, a Smerhez.
Az elmúlt hetek politikai csatározásaiból az is jól látható, az ellenzék is ott keres fogást a kormányoldalon, ahol az a legsebezhetőbb, vagyis a Szlovák Nemzeti Párton. A szeptemberi választások után felállt SNS-frakció finoman szólva sem állt a pártvezetés befolyása alatt, nem meglepő, hogy Danko minden erőfeszítése arra irányult, az „ejtőernyős” képviselőket az államigazgatás különböző pozícióiba juttassa, egyidejűleg a frakcióban megürült helyüket a híveivel tölthesse fel. Ennek azonban az volt az ára, hogy a zsíros falatok nem a pártvezetéshez kötődő kádereknek jutottak, akik most nyilván elégedetlenkednek, és idővel alááshatják a pártelnök pozícióját az SNS élén.
Tegyük hozzá, miközben rögzítjük, Andrej Danko és pártja valóban a kormányoldal ingatag oszlopa, és az ellenzék valóban képes lehet zavart okozni a koalíciós erőtérben, de az SNS mandátumaival aligha fogják átfordítani a parlamenti matematikát. Értsd, ahogy az SNS választóiról ezt már korábban megállapítottuk, józan számítás szerint a nemzetiek frakciójában mandátumot nyert képviselők sem fognak átállni a progresszívek oldalára. Vagyis száz szónak is egy a vége, az SNS körüli hatalmi harcban nem Robert Fico kormányfőnek, hanem Andrej Danko pártelnöknek van veszíteni valója.
Megjelent a Magyar7 2024/3. számában.
