A kincs, ami nincs - Érsek legalábbis nem emlékszik. Intenzív vita Gyimesi György tábláiról
Meglepően rövid idő, az augusztus végi benyújtásától számított tíz nap alatt az összes számottevő szlovákiai magyar párt véleményezte Gyimesi György (OľaNO) parlamenti képviselő egyéni törvényjavaslatát, amellyel, a képviselő elmondása szerint, abban szeretne áttörést elérni, hogy a közúti irányjelző táblákon megjelenhessenek a magyar feliratok.
Különböző vérmérséklettel és a Gyimesi képviselővel kialakult eddigi viszony alapján udvariasan vagy udvariatlanul, a magyar pártok a javaslat átdolgozását (MKP), vagy egyenesen visszavonását (Most-Híd) kérték. Fő érvük ebben az a megállapítás, hogy a kisebbségek nyelvének használatáról szóló törvényből kiinduló rendelkezések
már most is lehetővé teszik azt, hogy magyar nyelvű táblák kihelyezésre kerüljenek, és attól is tartanak, hogy ha Gyimesi javaslata elfogadásra kerülne, az még akár szűkíthetné is az eddigi lehetőségeket.
Gyimesi e hét csütörtöki sajtótájékoztatóján világossá tette, hogy ezeket a rendelkezéseket csak nemlétező kincsekként fogja fel, hiszen az elmúlt években nem vehettük észre, hogy magyar vagy más kisebbségek nyelvén írt táblák megjelentek volna a közútjainkon, miközben csak a Dunaszerdahelyi járásban mintegy 700 közúti irányjelző tábla áll. Természetesen csak szlovák nyelvű felirattal.
Ennek okáról a talán legilletékesebbtől, az előző kormány közlekedési miniszterétől, Érsek Árpádtól (Most-Híd) is érdeklődtünk. A Gyimesi-féle javaslattal kapcsolatban a volt miniszter nem akart reagálni, mondván, csak az újsághírek alapján szerzett róla tudomást, magát a javaslatot nem látta. Arra a kérdésünkre pedig, hogy a minisztersége ideje alatt miért nem került sor a magyar nyelvű közúti irányjelző táblák kihelyezésére, a volt miniszter szintén tartózkodóan nyilatkozott, mondván már nem emlékszik pontosan a részletekre, annyit azonban megemlített, hogy vélhetően ez a belügyminisztériumban, a rendőrséggel már egyeztetve volt, illetve, hogy emlékei szerint a lehetőség az úgynevezett „barna”, látványosságokat – műemlékeket jelző közúti táblákra vonatkozott.
Bár Gyimesi György törvényjavaslata csak két lényegi mondatból áll, az ezzel elinduló törvényi átrendeződés ennél sokkal nagyobb volumenű lenne.
Meglátásunk szerint a képviselő egy nem minden rizikó nélküli akcióba kezdett, amelynek az irányítása, ha kicsúszik a kezéből, akár az eddig elért lehetőségeket is elveszthetjük,
bár igaz, hogy ezek a lehetőségek eddig sem kerültek kiaknázásra. Így leginkább csak nyelvhasználati láncainkat veszthetjük, amiképp fényesebb a nyelvhasználati láncnál a törvényhozói kard is!
Hogy mik ezek a lehetőségek, és a róluk szóló iratok miért hevernek különböző íróasztalok fiókjaiban, erről részletesebben a szerdán, szeptember 15-én megjelenő Magyar7 hetilapban olvashatnak.
Örömmel jelenthetjük azt is, hogy a szlovák nyelvű sajtó több helyen is beszámolt a részletekről. Ez is hozzájárulhat ahhoz a parlamenti és parlamenten kívüli vitához, amelynek, bízzunk benne az lesz az eredménye, hogy Szlovákiában is végre lehetővé váljon a sok helyen természetes közúti kétnyelvűség!
