A Ferrarik vagy a magyar javaslat mentheti meg Turóc központját
A Pro Civis (PC) társadalmi kutatásokkal foglalkozó polgári társulás és vele együtt a Magyar Szövetség (MSZ) párt immár nyolc éve foglalkozik az önkormányzatok támogatásának rendszerével, illetve annak kritikájával. Ez idő alatt több konkrétumra került sor a szakmai és a laikus közvélemény tájékoztatása érdekében – mondta legutóbbi, augusztus elején tartott sajtótájékoztatóján Őry Péter, a PC elnöke, aki egyben a magyar párt alelnöke is. Ezzel mintegy előrebocsátotta és érzékeltette, hogy a témában nehéz és időigényes az előrehaladás, ám immár egy konkrét ügy kapcsán a többségi, szlovák közbeszédben is megjelent a finanszírozás egyik visszássága.
Bár első hallásra nem örvendetes a hír, de Őry szerint a közeli jövőben, várhatóan már 2026-ban az ország egyik nagyvárosa, Turócszentmárton (Martin) elveszíti „nagyvárosi” státusát, amely Szlovákia esetében legkevesebb 50 ezer lakost jelent. Ez az ötvenezres határ vízválasztó a pénzügyi támogatás terén is, hiszen alatta jóval kevesebb pénzzel számolhatnak a települések a befolyt jövedelemadókból. Az állam ugyanis úgy juttat a költségvetésből pénzt az egyes települések önkormányzatának, hogy elosztja közöttük az iparűzési engedély alapján dolgozó egyéni vállalkozók, illetve a különböző munkaszerződések alapján dolgozó munkavállalók jövedelemadóját.
A Magyar Szövetség ezt a fajta adó-újraelosztást kifejezetten rossznak tartja, hiszen ahogy azt már a PC elemzőjétől, Mészáros Andrástól megtudtuk, az ország háromezer települése közül mindösszesen kilenc város tartozik az ötvenezresek elit klubjába.
Ez pedig a nyolc megyeközpont, illetve kilencedikként a már említett Turócszentmárton, és pár éve még a klub tagja volt Poprád is, amely lakosságszáma viszont ötvenezer fő alá került, így nem részesül plusztámogatásban. A lakosságszám alapján történő támogatás viszont nem az egyetlen kritérium, ide tartozik az egyes települések tengerszintfeletti magasságának a mutatója is. Ez utóbbi lényege, hogy azok a települések, amelyek 300 méternél magasabban fekszenek, külön juttatásra számíthatnak, a 300 méternél alacsonyabban fekvők pedig nem, sőt, az ő járandóságukból csoportosítják át azt az összeget is, amit a magasabban fekvőek kapnak! A PC elemzői, illetve a magyar párt vezetői a lakosságszámot, illetve a tengerszint feletti magasságot kulcsként kezelő módszert folyamatosan sérelmezik.
A települések finanszírozásának ez a rendszere 2005-től érvényes, és egy apróbb módosítás kivételével a kormány nem is foglalkozott az elosztás feltételeinek a megváltoztatásával – vélhetően nem volt erre igény. Bár az is elképzelhető, amit Őry a MAGYAR7-nek adott egyik korábbi interjúban felvetett, hogy elképzelhető, a polgármesterek jelentős része nem is tudja pontosan, hogy milyen módszer alapján számították ki a nekik járó támogatást. Azt már csak a magunk részéről tesszük hozzá, hogy ennek lehet valóságalapja, hiszen az egyes tételek súlyának kiszámításra szolgáló képlet látványában mindenképpen a horror kategóriába tartozik, de nyilván egy hozzáértő és a részletekkel tisztában lévő önkormányzati szakértő számára nem megoldhatatlan feladat. Elrettentésképpen a képletet közöljük mi is.
A Magyar Szövetség és a Pro Civis változtatni akar a képleten, de talán kifejezőbb, ha azt mondjuk, hogy a magasság szerinti elosztást objektívebb mutatókkal cserélnék fel, a lakosságszám szerinti rész filozófiáját pedig a mostani feje tetejére állított helyzetből visszaállítanák a normálisba.
Az elméletet most már konkrétumokra változtatva Mészáros András elmondta, hogy a környező országokban, de távolabbi, fejlett vidékeken a települések támogatása soha nem abból indul ki, hogy a nagyokat kell támogatni, hanem éppen ellenkezőleg, a forrásokban szűkölködő kisebbeket kell előnyben részesíteni. Szlovákiában jelenleg ez úgy néz ki, hogy a kilenc város alkotta elitklub hét tagja 13 százalékkal kap több pénzt, mint amennyi a lakosságszáma alapján megilletné. Kassa és Pozsony viszont még ennél is többet kap. A kelet-szlovákiai központ 50, az ország fővárosa pedig 135 százalékkal. Igen, százharmincöt százalékkal! És most jön egy elegáns trükk – a pluszpénzt az ötvenezer alatti településeknek járó támogatásból csippentik le. Mészáros András sorolja a számokat is: a tízezer és ötvenezer között települések a nekik elvben járó összegnek csak a 94, az ötezer és tízezer közöttiek az összeg 91, az ezer és ötezer közöttiek a 90, a legkisebbek, az ezer lakos alatti települések pedig az összeg 89 százalékát kapják csupán.
Összességében ez több mint évi 100 millió euró átcsoportosítását jelenti a kisebbektől a nagyoknak – mondja az elemző, és a tisztábban látás kedvéért hozzáteszi, hogy ily módon mintegy háromezer település támogat kilenc várost, holott az európai uniós felzárkóztatás filozófiájának a lényege, hogy a kicsit próbáljuk támogatni, nálunk pedig minél kisebb egy település annál többet vesznek el tőle.
Olyan nagyvárosokat támogatunk, amelyeknek van saját, nagyon komoly gazdasági erejük, s valószínű, hogy nincsenek rászorulva, hogy a többi, kisebb település kárára jussanak pluszforráshoz. Valószínű, hogy emögött az a gondolat állhat, hogy minél inkább el kell lehetetleníteni, sőt a felszámolás irányába terelni a kisebb településeket. Pozsony plusztámogatása pedig már az abszurd kategóriájába tartozik, hiszen gazdaságilag erős, fejlett európai főváros, a pozsonyi régió központja, amely a gazdasági mutatószámai uniós szinten is kimagaslóak.
Míg a lakosságszám alapján történő elosztásnál a célcsoportot változtatná meg a magyar párt, a magassági kvótát egy reálisabb mutatóval váltaná. Őry Péter, aki egyben Csallóközcsütörtök polgármestere is, saját tapasztalataiból kiindulva érvel. A hosszú télre és a sok hóra hivatkozva az északi településeket segítő magassági pluszpénz egyre okafogyottabbá válik az általános felmelegedés következtében, ugyanakkor a déli, alacsonyabban fekvő területeken az épületek hűtése jelentkezik egyre sürgetőbb igényként a fűtés mellett. És nemcsak az épületekre, az úthálózatra is érvényes ez, a forró nyár folyamán hűtést és folyamatos karbantartást igényelnek a középületek és közutak.
Őry szerint a magassági mutatót vagy a települések úthálózatának hosszára, a települések adózási erejére, vagy a település tényleges lakosságszámára kell változtatni. Köztudott ugyanis, hogy aki a nagyvárosból kiköltözik annak vonzáskörzetébe, állandó lakhelyét ritkán jelenti be az új helyen, így az a település, amely a közszolgáltatást biztosítja az új lakos számára, elesik a pénztől, mert a támogatást az állandó lakhelyének utalják.
A helyzet fonákságát Őry Péter és Mészáros András egy elképzelt példán mutatta be. Hamarosan eljön az az idő, amikor Turócszentmártonnak már csak egy lakoson múlik, hogy továbbra is nagyváros marad-e, ami csaknem másfél millió eurót jelent. Ha tehát a város a lakos megtartása érdekében venne neki két Ferrarit még akkor is jobban járna, mintha kiesne a nagyvárosok elitcsoportjából.
