A Csemadok egysége nem lehet kérdés - interjú Kiss Beátával
Milyen örökséget vesz át Bárdos Gyula után? Miben látja a Csemadok erősségét és gyengéit? Mennyire kell “politizálnia” a Csemadoknak? Biztosítottnak látja-e a szervezet egységét a tisztújítás után? Kiss Beátát, a Csemadok múlt szombaton megválasztott országos elnökét kérdeztük.
Ha jól sejtem, amikor a tisztújítás másnapján beszélgetünk, még csak barátkozik azzal, hogy a Felvidék legnagyobb társadalmi szervezetének elnöke lett. Mik az első érzései?
Az első érzés a háláé és a köszöneté, hogy a tisztújító közgyűlésen kiérdemeltem a bizalmat. Másrészt most már kézzelfogható valóságként nehezedik rám annak a súlya és terhe, hogy azért ez egy hatalmas felelősség. Olyan elődök voltak a Csemadok elnökei, akikre a felvidéki magyarság példaképként tekint.
Bárdos Gyula 13 éven állt a Csemadok élén. Hogyan látja, milyen örökséget hagy maga után a leköszönt elnök?
Bárdos Gyula hatalmas tiszteletnek örvend a felvidéki magyarság körében. Már eleve közismert közéleti személyiségként került a Csemadok élére, aki nagyon sokat letett az asztalra. A személyiségével komoly felhajtó ereje tudott lenni a közösségnek, presztízst, rangot adott a Csemadoknak. Való igaz, 13 év alatt sok tekintetben megváltoztak a körülmények, átalakult a Csemadok környezete.
Vagyis elmondható, hogy biztatónak látja a Csemadok jövőjét?
A Csemadok szerintem összességében jó állapotban van, leszámítva, hogy a régiókban kevésbé aktív helyi szervezetek is vannak. Viszont abban a pillanatban, amikor ezekben a szervezetekben megjelenik egy-egy aktív vezető, a közösségek rögtön felélednek. Erre nekem is van személyes tapasztalatom, akár a legszűkebb régiómból is. Azt se hallgassuk el, hogy vannak helyi szervezetek, ahol komoly feszültség érzékelhető. Ezek rendezésére és az alvó szervezetek aktivizálására fontos kihívásként tekintek.
A Csemadoknak a mai napig is mintegy 50 ezer tagja van, és ezzel a legnagyobb társadalmi szervezet a Felvidéken. Sokak szerint kulcskérdés, hogyan lehet ezt a súlyt, amit a Csemadok képez, jobban kihasználni. Erre mi az elképzelése?
Csakis hangyaszorgalommal, aprólékos munkával lehet ezt elérni. Nem nagy, látványos gesztusok kellenek hozzá, sokkal inkább az, hogy a modern információs technológiákat is felhasználva, pozitív, vonzó képet alakítsunk ki a Csemadokról. Akik közelebbről látják a Csemadok munkáját, meggyőződhetnek arról, milyen valójában a szervezet. Viszont sokan, akik távolabbról látják a Csemadokot, téves elképzelést alakítanak ki, “öreges”, unalmas társaságnak gondolják. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szélesebb társadalomban pozitív képet alakítsunk ki a Csemadokról.
Ugyanakkor napjainkban is a Csemadok rendelkezik a legnagyobb kapcsolati hálóval a Felvidéken, több mint négyszáz alapszervezetünk van. Vagyis még mindig a Csemadok tudja leginkább megszólítani az itt élőket.
Elnökjelöltként is hangsúlyozta, hogy a Csemadok gerincét az alapszervezetek adják. Milyen együttműködésre számít a helyi szervezetekkel?
Sokkal erőteljesebb és közvetlenebb kapcsolattartás kell az alapszervezetekkel. Megkerülhetetlenek a személyes találkozók és az őszinte, nyílt kommunikáció.
A Lévai járásban az elmúlt két évből ezen a területen nekünk kifejezetten jó tapasztalataink vannak. A területi választmány tagjai feltérképezték a helyi szervezetek gondjait, és ennek alapján alakítottak ki egy stratégiát. A tapasztalatok alapján új vagy más típusú rendezvényeket szerveznek helyben, és általában is sokkal közvetlenebbé vált a segítségnyújtás a helyi szervezetek felé. Valahogy így képzelem országosan is az alapszervezetek megerősítését. A másik fogódzó a járási titkárok munkájának támogatása. Ha valahol szorít a cipő, és segíteni kell – képzéssel, tudással –, akkor ezt kell megadni.
Az elmúlt években kifejezetten a szórvány problémáival foglalkozott elnökségi tagként. Milyen megoldásokat javasol, hogyan lehet megőrizni, vagy akár élőbbé tenni a szórványban lévő alapszervezeteket?
Magam is Léván nőttem fel, ahol egyértelműen szórványban élő közösségről beszélhetünk, már csak emiatt is közel érzem magamhoz a kérdést. A Csemadok szórványprogramja elsősorban azt szorgalmazza, hogy a helyi közösségek kulturális életét próbáljuk támogatni, és ezáltal a magyar identitásukat, önazonosságukat megőrizni. Viszont látni kell, a szórványon belül is régiónként eltérnek a problémák és a nehézségek. Fizikai képtelenség, hogy ezeket a központból orvosuljuk, arra van szükség, hogy a régiókban legyenek olyanok, akik a szórvány gondjaival ténylegesen foglalkoznak, és a mi alapszervezeteink ebben a munkában segíteni tudnak.
Jó példát láttunk erre az Ung-vidéken, ahol Varga Tiborék vasárnapi iskolákat működtetve tudtak megszólítani teljesen elszlovákosodott közösségeket. Ezek a sikerek, egy-egy olyan gyermek, akit vissza lehet hozni a magyar közösségbe. Hozzáteszem, a szórvány felelőse az új elnökségben Zupko Tamás lett. Mindenképpen átbeszéljük a problematikát és szoros együttműködést fogunk kezdeményezni a civil szervezetekkel és a Magyar Szövetséggel, hogy közösen megoldásokat találjunk.
Az együttműködés nyilván nem csak a szórvány kérdésére vonatkozik, legnagyobb társadalmi szervezetként a Csemadok erős hátteret tud biztosítani a magyar érdekképviselet sikeréhez. Ugyanakkor adódik a kérdés, mennyire kell “politizálnia” a Csemadoknak?
Ahogy arra már korábban is utaltam, a településeinken még mindig a Csemadok tudja leginkább megszólítani az ott élőket. Ez nagy felelősséget ró ránk.
Szerencsére a helyi szervezeteinkben nagy számban vannak ilyen hiteles emberek. A Csemadoknak szerintem feltétlenül feladata és szerepe, hogy ugyan ne direkt módon politizálva, de hozzásegítse a felvidéki magyar érdekképviseletet a jó eredményhez. Vannak olyan Csemadok-tagok, akik nem akarnak politizálni, és nem is lehet olyan szerepbe kényszeríteni őket, amit ők nem akarnak. Viszont a céljaink azonosak a magyar érdekképviselettel, és ebben minden Csemadok-tag megtalálhatja a közös nevezőt.
Említette, hogy a közösségünk egyik legnagyobb rákfenéje a közöny. Számos régióban legalább ekkora probléma az elvándorlás. Mit tehet a Csemadok azért, hogy helyben tartsa vagy éppen visszacsábítsa a fiatal nemzedékeket, akik a jövő biztosítékát jelentik?
Ismétlem magam, vannak olyan kitüntetetten fontos társadalmi célok, amelyeket a Csemadok önmagában nem tud megoldani. Ez is egy ilyen összetett probléma, amelynek megoldása a felvidéki magyar érdekképviselet és a civil szervezetek szoros együttműködése nélkül nem kezelhető eredményesen. A Csemadoknak viszont kulcsszerepe van abban, hogy fenntartsa és megerősítse azt a magyar nyelvű kulturális közeget, ahová a fiataloknak, a fiatal családosoknak jó tartozni.
A Csemadok túl van a tisztújításon. Egy-egy szervezet életében ilyenkor óhatatlanul felmerül, hogy akik alulmaradtak, ugyanolyan eltökéltséggel viszik-e tovább a zászlót. Biztosítottnak látja a Csemadok egységét?
A Csemadok egysége nem lehet kérdés. Nemcsak nekem, hanem az egész elnökségnek és az Országos Tanácsnak is őriznie kell a szervezet egységét. Nem is jöhet szóba más alternatíva. Az egyik elnökjelölt társamnak, Hrubík Bélának volt egy általam is támogatott javaslata, hozzunk létre egy szolidaritási alapot a felvidéki magyar közösség támogatására. Hrubík Bélával, akit a középső régió alelnökké választott, továbbra is együtt fogunk dolgozni az Országos Elnökségben. A legnagyobb barátságban váltunk el a tisztújító közgyűlést követően is, biztos vagyok benne, hogy jól fog menni a közös munka.
Petheő Attilát nem jelölték az Országos Elnökségbe, emiatt nem is kerülhetett be a tagok közé. Így a továbbiakban rajta is múlik, szeretne-e majd együtt dolgozni. Viszont Csemadok-tag, ott van a Komáromi Területi Választmányban, biztos, hogy az irányába mindenki nyitott lesz az együttműködésre.
Több komoly témát is felvetettünk, zárjuk a beszélgetést egy “könnyedebb” kérdéssel. Mennyire ígérkeznek sűrűnek az első hetei a Csemadok elnökeként?
Sorra érkeznek a meghívások a közeli napokra Pozsonyba, Galántára, Ipolyszakállosra, Bénybe. Jut eszembe, a tisztújító közgyűlést követően meghívást kaptam Százdra is. Ott is mindenképpen meg fogok jelenni. Természetesen a rendezvények mellett egyeztetnem kell a szervezeti munka részleteiről is.
Az új tisztsége mellett tudja majd folytatni az eddigi munkáját egyetemi oktatóként?
Úgy gondolom, nagyon szép és szimbolikus feladat, hogy a jövő pedagógus nemzedékét a magyar műveltség és kultúra irányába tudom vezetni. Szeretem az egyetemi munkát, és lojális is vagyok a Selye János Egyetemhez. Úgy kell beosztanom az időmet, hogy mindez beleférjen.
Megjelent a Magyar7 2025/38. számában.
