'89 örökségéről a Metszetben
A Metszetben szemtanúkat és a fiatalabb korosztály képviselőjét kérdeztük az 1989-es bársonyos forradalom napjairól és utóéletéről. Kérdéseinkre Gyurcsík Iván jogász, diplomata, Gyurovszky László korábbi miniszter, Nagy Dávid jogász és Öllös László politológus válaszolt.
Szeptemberben indult sorozatunkban az előzőekben a felvidéki magyarság közelmúltját és jelenét, a magyar képviselet előtt álló aktuális kihívásokat tárgyaltuk ki. Ezúttal a rendszerváltoztatás óta eltelt 35 év keresztmetszetét próbáltuk megrajzolni. Felvetettük, mennyire érte váratlanul a kortársakat 1989 novemberében a forradalmi átalakulás. Kitárgyaltuk, volt-e helyzeti előnye a felvidéki magyaroknak abból adódóan, hogy a keleti blokkban Magyarország az úttörők között volt a rendszer átalakításában.
Öllös László hangsúlyozta, még 1989 őszén sem számoltak azzal, hogy a rendszer összeomlik, azt várták, hogy gyengülni fog.
– Azt tudtuk, hogy a létező szocialista rezsimek sem lineárisan haladnak előre, ahogy állították magukról, hanem a kapitalista társadalmakhoz hasonlóan szintén ciklikus a fejlődésük. Az eltérés abban volt, hogy ezek nem túltermelési, hanem hiányciklusok voltak. Tudtuk azt is, hogy az állampárton belül a keményvonalasok és a reformerek a ciklusoknak megfelelően váltogatják egymást. Csehszlovákiában a gorbacsovi reformkurzus ellenére is egészen 1989-ig a keményvonalasok maradtak hatalmon.
– húzta alá Öllös. A politológus hozzátette, felismerve a forradalmi pillanatot, az eredeti célokat feladva, a fokozatos nyomásgyakorlás helyett azonnal szabad választásokat követeltek.
Gyurcsík Iván emlékeztetett, a rendszer által tabusított kisebbségi jogsérelmek felszínre kerülése a nyolcvanas években már a demokratikus átalakulásnak ágyazott meg.
Gyurcsík emlékeztetett, 1989 májusától a Csemadok alkalmazásában volt jogi és történelmi szakelőadó, ilyen minőségében Pozsonytól Királyhelmecig szerveztek konferenciákat. November 17-én éppen egy jogi szemináriumon volt Léván, az ott lévők egy része onnan ment át az FMK megalapítására.
– A követeléseket 246 felvidéki magyar írta alá, ez már kilépés volt a nyilvános politika irányába. A rendszer eróziója abban nyilvánult meg, hogy nem egy-két ember, hanem nagyobb tömeg fejezte ki tiltakozását, és a hatalom már nem tudott, vagy nem akart erőteljesebben fellépni – hangsúlyozta Gyurovszky László.
Nagy Dávid a bársonyos forradalom idején kétéves volt, ahogy mondta, élete első emlékei kapcsolódnak ehhez az időszakhoz. Felidézte, ha egyszer lepereg az élete filmje, akkor az valószínűleg a kulcscsörgetéssel fog kezdődni.
Öllös László elmondta, 1989-ben már voltak elméleti alapjaik arról, hogyan működik a demokratikus rendszer, köszönhetően annak, hogy a felvidékiek is részt vettek a magyarországi ellenzék által szervezett előadásokon, az ún. „repülő egyetemeken”. Gyurovszky László szerint a felvidéki magyarok helyzeti előnye abban is megmutatkozott, hogy a rendszerváltó tömegmozgalom, a VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) programjának jelentős részét az FMK javaslatára fogadták el.
Nagy Dávid szerint szerencséje volt a történelemtanáraival, mert fontosnak tartották, hogy szót ejtsenek a rendszerváltoztatás időszakáról, elősegítve a későbbi tájékozódását.
Gyurcsík Iván aláhúzta, a várakozásokat abból kiindulva fogalmazták meg, amit 1989 novembere előtt nem lehetett. Lehessen utazni, szabadon beszélni, lehessen szervezkedni, szabadon, méltó módon, egyenlő emberként élni – egyénként és közösségként. Gyurcsík úgy fogalmazott, hogy a bársonyos forradalom idején felvidéki magyarként néhány hétig úgy érezték, a szülőföldjük végre az otthonuk lehet. A később illúziónak bizonyuló várakozások, mint a kollektív kisebbségi jogok érvényre jutása, abban az időben megalapozottnak látszottak.
Gyurcsík Iván erre reflektálva megjegyezte, nem pusztán annyi történt, hogy kollektív jogokat nem kapott a felvidéki magyarság, a rendszerváltoztatás óta eltelt 35 évben a közösséget sújtó kollektív bűnösség intézményéhez sem nyúlt hozzá a szlovák államhatalom, az erkölcsi bocsánatkérés sem történt meg, ahogy a közigazgatási reformok is rendre a magyar közösség érdekeit figyelmen kívül hagyva valósultak meg. Az 1989 utáni korszak legnagyobb sikerének magyar szempontból Gyurcsík azt tartja, hogy a felvidéki magyar képviseletnek döntő érdemei voltak Szlovákia euroatlanti integrációjában, és ezáltal az ország jövőjének alakításában. A korszak másik nagy eredményeként a Selye János Egyetem megalapítása mellett Gyurcsík a komáromi nagygyűlést nevezte meg, amely – ahogy fogalmazott – megmutatta a felvidéki magyarság mozgósítási erejét.
Öllös László emlékeztetett, a VPN és az FMK közös nyilatkozata 1990 elején szintén tartalmazta a kisebbségi kollektív jogokat, ami példa nélküli a (cseh)szlovákiai politika történetében. Más kérdés, hogy az 1990 tavaszán felálló kormány programjába a koalíciós kényszer miatt ez már nem került bele – tette hozzá Öllös. Az 1990 után hamar felszínre kerülő magyarellenesség a forradalom után hatalomra jutott kormány megbuktatását, az egykori állampárthoz kötődő körök restaurációs törekvéseit szolgálta. Öllös emlékeztetett, az 1989 utáni demokrácia képét, a nép, a démosz hatalmát árnyalja, hogy arról a döntő alkotmányossági kérdésről, hogy Szlovákia Csehszlovákián belül marad-e a nép közvetlen megkérdezése helyett a politikusok döntöttek. Gyurcsík Iván ennek kapcsán felidézte Duray Miklós 1992-ben a szlovák parlamentben elmondott beszédét, amelyben a politikus leszögezte, a felvidéki magyarokat akaratuk ellenére csatolták Csehszlovákiához, és a megkérdezésük nélkül szűnt meg az államalakulat.
Nagy Dávid hangsúlyozta, a politika a világban és Szlovákiában is kezd kétpólusúvá válni, a globalista és a szuverenista erők feszülnek egymásnak. A jogász szerint a következő évtizedeket az fogja meghatározni, hogy a világot jelenleg feszítő konfliktusokat belátható időn belül sikerül-e lezárni.
– Optimista emberként azt kívánom nekünk, felvidéki magyaroknak, hogy erősödjünk meg, fogjunk össze – húzta alá Nagy Dávid.
Ha az iskolai beíratások trendjeit nézzük, akkor 35 év múlva Szlovákiában mintegy 6-7 százalék lesz a magyarság aránya – mondta Gyurovszky László, hozzátéve, azt reméli, hogy 35 év múlva egy normálisan működő társadalom része lesz a szlovákiai magyarság, „ahol lehet szabadon szólni, vállalkozni, iskolát választani és látogatni”.
Gyurcsík Iván a hátunk mögött hagyott korszak kezdő- és végpontjára utalva megjegyezte, 1990-ben a felvidéki magyarságnak volt parlamenti képviselete, 2024-ben nincsen. A népszámlálások tükrében nyilvánvaló a magyarság fokozatosan csökkenő számaránya is. A politikai képviselet óriási jelentőséggel bír, mert el tudja mondani a közösség problémáit, ezért fontos, hogy a felvidéki magyarság visszaszerezze a parlamenti képviseletét. – Rajtunk is múlik, hogy mi lesz a felvidéki magyarsággal – húzta alá Gyurcsík Iván.
A különböző világnézetű felvidéki személyiségeket egy asztalhoz ültető műsorunk, a Metszet januárban folytatódik. Vendégeinkkel a Fico-kabinet első évét értékeljük, illetve a szlovákiai politika aktualitásait járjuk körül.
Megjelent a Magyar7 2024/48. számában.
