Losoncapátfalva
Losoncapátfalva a Losonci-medence középső részén, a Krivány-patak (Kriváňsky potok) bal partján, 185 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Losonc központjától 1,5 km-re északkeletre. Teljesen egybeépült Losonccal, mellyel a 75-ös főút részét képező Gömöri út köti össze, mely Losonc felé a Kármán József utcában folytatódik. Déli irányban a szintén Losonchoz tartozó Losonckisfaluval a Jiskra utca köti össze, attól a Losonc-Poltár vasútvonal választja el. Egykori falusias településközpontját mára szinte teljesen lebontották, a főúttól nyugatra (az egykori Posztógyártelepen) és keletre (a régi faluközpont helyén) egyaránt családi házas beépítés jellemző. Losoncapátfalva központjában találjuk az egykori posztógyár modernizálásával létrejött Poľana textilkombinátot, mellette az 1970-es években három, hétemeletes panelblokkot építettek. A Prónay-kastély melletti forgalmas útkereszteződésnél ágaznak el a 16-os (korábban 50-es, Zólyom – Rozsnyó – Kassa), a 75-ös (Diószeg – Nagykürtös – Losonc), valamint a 71-es (Losonc – Fülek – Sátorosbánya) számú országos főutak. Losoncapátfalvát érinti a Losoncot Poltárral és Rimakokavával összekötő vasútvonal (megállóhely). Losoncapátfalvától 1,5 km-re északkeletre található Alsószalatna (Dolná Slatinka), 3 km-re pedig (a 16-os út mentén) Felsőszalatna (Horná Slatinka), Alsószalatnától északra pedig Csurgóviletpuszta és Prónaypuszta. Felsőszalatnánál ágazik el a Kálnó felé vezető 2642-es út (5,5 km). Losoncapátfalvát Losonctól a Krivány-patak választja el, kataszterének nagy részét szántóföldek foglalják el, északkeleti részén található a Szalatnyai-erdő, itt találjuk területének legmagasabb pontját is (Slatinský vrch, 261 m). Északnyugatról Videfalva, északról Losoncnagyfalu és Kálnó, északkeletről Pinc, délkeletről Bolyk, délről pedig Losonc kataszterével határos.
1966-ig önálló község, azóta Losonc városrésze és két kataszteri területének egyike (a másik maga Losonc). 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig (a változó területű) Losonci járás része volt. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott (Nógrád vármegye, Losonci járás). Kataszteri területe 2011-ben 12,71 km² volt, Losonc összterületének 26,6 %-át alkotta. Ez alig 10 hektárral haladja meg a régi községterületet (1910-41-ben: 12,61 km²).
Losoncapátfalvának 2011-ben 2143 lakosa volt, itt élt Losonc összlakosságának 7,5 százaléka. A hozzá tartozó Alsó- és Felsőszalatnán ugyanekkor 291-en éltek. Losoncapátfalva már a 19. század végén Losonc ipari jellegű elővárosává vált, népessége ennek megfelelően gyakran cserélődött és a gazdasági konjunktúrákkal párhuzamosan a lakosságszám erős ingadozását figyelhetjük meg (1880-ban 1039, 1890-ben 774, 1900-ban 794, 1910-ben 1071, 1921-ben 1381 lakosa volt). A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község a 20. század elején szlovák többségű volt, csak az 1910-es népszámláláskor vallotta magát a többség (59,0 %) magyar anyanyelvűnek (1880-ban 38,4 %, 1900-ban 38,3 % volt a magyar anyanyelvűek aránya). 1921-re a magyarok aránya 14,5 %-ra, 1930-ra 8,9 %-ra, 1961-re 7,1 %-ra csökkent. 1921-ben lakosságának csaknem kétharmada (65,3 %) római katolikus vallású volt, az evangélikusok a lakosság 31,0 %-át alkották.
A mai temetőben végzett régészeti kutatások tárták fel a 13. században alapított, Szent Istvánnak szentelt cisztercita apátság romjait, mely Losoncapátfalva névadója volt. A település a gácsi uradalom részeként jött létre. A falut 1373-ben Apadfalva alakban említik először írásos források, ekkor a Balassa család birtokában volt (és maradt egészen a 16. század közepéig). Szalatna (1905-ben Pusztaszalatna) a középkorban különálló falu volt, melyet 1299-ben említenek először és a 16. század második felében pusztulhatott el. Az 1440-es években Ján Jiskra huszita seregeinek megszállása alá került, ekkor az apátságot erőddé alakították át. Apátfalva közelében zajlott le 1451-ben a Jiskra és Hunyadi János seregei közötti csata az előbbi győzelmével. Egy 1469-es oklevélből tudunk a község határában működő, a kolostor tulajdonában levő malomról. 1552-1593 között a török hódoltsági terület része volt, 1563-ban 9 portája adózott. 1598-ban a Forgách család birtoka volt. 1687-ben az Apátfalva és Losonc közötti mezőn tartották a vármegye gyűlését. A pestisjárvány pusztítása után 1715-ben 7, 1720-ban 6 adózó háztartás maradt a faluban. A 18-19. században a Gerliczy, Prónay, Berchtold, Révay és Hubay családoknak volt itt birtoka. 1744-ben telepedett le a községben Perliczi János Dániel (1705-1778) neves orvos és gyógyszerész, aki kastélyt is építtetett itt. 1787-ben már a Prónay család volt a falu fő birtokosa. Apátfalvát Vályi András a 18. század végén még magyar és katolikus lakosságú, 1851-ben Fényes Elek már szlovák többségű evangélikus faluként jellemzi. 1828-ban 28 háza és 244 lakosa volt, lakói ekkor főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de malom is működött itt. Szalatnapusztán művelték az egész megyében a legészakabbi fekvésű szőlőhegyet. 1849-ben először Görgey Artúr visszavonuló hadának I. hadteste táborozott itt (július 20-án), majd a Losoncot leromboltató Grabbe orosz tábornok rendezte be itt főhadiszállását (augusztus 7-én). A felgyújtott város lakóinak egy része is ide menekült a tűzvész elől. 1860-ban Alsószalatnán Cebrián László építtetett kastélyt, az ő lányát, Rózát vette feleségül később Hubay Jenő zeneszerző és hegedűművész. Posztógyárát 1869-ben alapították, 1918-ig kizárólag a hadsereg számára termeltek, ekkoriban 500-an dolgoztak itt. A gyár munkástelepet (Posztógyártelep) is építtetett a községben. 1890-től Csurgóviletpusztán tégla- és cserépgyár is működött (1910-ben 70 alkalmazottal). A 19. század végén népes zsidó közösség (1880-ban 57 fő) is élt itt. A község 1901-ben kapta a hivatalos Losoncapátfalva nevet a korábban használt Apátfalva helyett. Ugyanebben az évben épült fel a Losoncot Poltárral összekötő új vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Losoncapátfalva lett. A község 1920-ig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban határközséggé vált, a szomszédos Videfalva már a szlovák bábállamhoz tartozott. 1938-ban 161 háza és 1116 lakosa volt. Az 1941-es népszámláláskor 1330 (ekkor 84,5 százalékuk magyarnak vallott magát), 1961-ben pedig 1636 lakosa volt a községnek. Az 1928-ban leállított posztógyárat 1945 után modernizálták és Poľana néven textilkombináttá bővítették, melynek 1973-ban már 1900 alkalmazottja (csaknem kétharmaduk nő) volt. A rohamosan urbanizálódó települést 1966-ban közigazgatásilag is Losonchoz csatolták. 1989 után az újbóli önállósulást népszavazáson utasították el. 2008-ban a 16-os és 75-ös főutak kereszteződésében szlovák nacionalisták demonstratív kettőskeresztet helyeztek el. 2016 után új üdülőközpontot és luxusszállodát létesítettek Losoncapátfalva határában („Miraj Resort”).
Losoncapátfalván található a Poľana textilkombinát, a város egyik legfontosabb ipari üzeme. A városrészben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda, valamint egy magángimnázium működik. A Prónay-kastély 1856-ban épült klasszicista stílusban, az alsószalatnai Cebrián-Hubay-kastély pedig 1860-ban neogótikus stílusban, ma szociális otthonként működik. A Prónay Albert által 1903-ban épített kúria később a Nemzeti Egyesült Textilművek Rt. tulajdonába került. Alojz Jirásek cseh író itteni tartózkodásának emlékét emléktábla őrzi (az 1451-es csatát a „Bitva při Lučenci” c. regényében dolgozta fel).