Lévárt
A község a Gömöri-medence északi peremén, a Ratkói-hegység (Nagyerdő) délkeleti lábánál, a Licei-dombság nyugati oldalán fekszik, a Turóc völgyében, a Turóc-patak keleti ágának (Kövi-patak) jobb partján, Gömörfalvától 5 km-re, Tornaljától 14 km-re északnyugatra, a Gömörfalvát Gömörrákossal (15 km) összekötő út mentén. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. Területének mintegy felét erdő borítja. Délről Gömörfalva, délnyugatról Alsófalu és Szkáros, északról Deresk, keletről Lice községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (7,43 km²) 1910-38-hoz képest (7,45 km²) csak minimális mértékben változott.
1910-ben 277, 1921-ben 282, 1938-ban pedig 251, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében népessége kevesebb, mint felére csökkent (1938-1991 között 251 főről 104-re), 1991-2011 között stagnálás figyelhető meg. Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 86 %), bár 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya több mint háromszorosára nőtt (3,8 %-ról 13 %-ra). A lakosság többsége (2011-ben 86 %) hagyományosan római katolikus vallású.
A honfoglalás után területe a gyepűrendszer része volt. Neve (lövő = várta) alapján gyepüőrök települése volt. 1243-ban még a Bebekeknek adományozott Lice határához tartozott, később a Csáky-család birtoka. Első írásos említése 1427-ből származik "Lewart" néven. A 16. század második felében hosszabb ideig lakatlan, 1575-ben települt újra. 1551-ben csupán 4 család lakott itt, 1598-ban 10 lakóházát számláltak össze. Első fatemploma 1732-ben épült. A középkorban vegyes magyar-szláv lakosságú település, az újkorban lakossága teljesen magyarrá vált. Egyházilag Deresk fiókegyháza volt, a 16. században református hitre tért, de a 17. század közepétől ismét katolikus népességgel. A nagy pestisjárványok megkímélték a falut. A fazekasság mellett lakosai földműveléssel, mész- és faszénégetéssel is foglalkoztak. A 20. század elején hideg vizes fürdőjéről is híres volt a település. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A 19. század végén lakossága túlnyomórészt fazekassággal foglalkozott (edényeikkel messzi vásárokra eljártak), mely foglalkozás azonban a falu Csehszlovákiához csatolása után elsorvadt. Később lakosai kénytelenek voltak mezőgazdasági termelésre áttérni, ehhez azonban rosszak voltak a község adottságai, így a 20. század első harmadában sokan kivándoroltak Amerikába. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után lakosságának nagy részét csehországi kényszermunkára hurcolták. Ujváry Zoltán 1991-ben megjelent Szülőföldön hontalanul című művében számolt be erről az időszakról. 1948-ban a község a "Strelnice" hivatalos nevet kapta (1993-ban ezt "Leváre" névre változtatták). Az 1970-es évektől a községben építési tilalom volt, mely hozzájárult az elvándorláshoz és az elöregedéshez. A 19. század óta működő hideg vizes fürdője (melynek vize reumatikus betegségeket gyógyított) az 1970-es években megszűnt.
Lévárt periférikus helyzetű, elöregedő lakosságú község. Sarlós Boldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1873-ban épült egy korábbi fatemplom helyén. A 19. századi Thuránszky-kúria romos állapotban van. Kis falumúzeum is található a községben. Az egykor híres Lévártfürdő épületei ma romos állapotban vannak.
