Zalaba

Zalaba
község
magyar lakosság 1910
99%
387
magyar lakosság 2021
82%
116
Népesség: 183
Terület: 7,35 km²
Tszf. magasság: 125 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93701
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente - Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Vámosmikolai járás kisközség

A község az Alsó-Garammente kistájon, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál, a Csata-Ipolyság vasútvonal mentén fekszik, Zselíztől 13 km-re délkeletre, Párkánytól 24 km-re északra, a Szikince partján. A Szikince mentén haladó, Garamkövesdet (19 km) Hontfüzesgyarmattal (21 km) összekötő mellékút halad keresztül a községen, mellékutak kötik össze Csatával (5 km) és Ipolypásztóval (5 km). Nyugatról Csata, északról Kisölved, keletről Ipolypásztó, délkeletről Ipolyszalka (Felsőhatári kataszter), délről pedig Kisgyarmat községekkel határos. Nyugati határát a Kövesdi-ér (Kis-Szikince) alkotja, mely egyben Hont és Bars megyék történelmi határát képezi (a 19. század közepéig a megyehatár még ettől keletebbre, a Szikince mentén húzódott).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járáshoz tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig rövid ideig az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (7,35 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 390, 1921-ben 362, 1938-an pedig 339, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 79,3 %) református vallású lakosa volt. 1938-hoz képest 2011-re népességének csaknem felét elveszítette. Lakosságának túlnyomó többsége (85,9 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 5,7 %-ról 14,1 %-ra növekedett. Az egykor többségben lévő reformátusok aránya 37,9 %-ra csökkent, ma már a római katolikus vallásúak alkotják a többséget (53,7 %).

Történelem

A település területe már korán lakott volt, több újkőkori és bronzkori kultúra nyomait mutatták ki a régészeti vizsgálatok. Első okiratos említése (1349) szerint Zalaba Szent István király óta a Hontpázmány nemzetség birtokai közé tartozott. 1437-ben Zsigmond király Lévai Cseh Péternek elzálogosította, majd a lévai váruradalom része lett. A 19. század elején az Esterházyaké, majd a század végén Huszár István és a gróf Pongrácz család birtokába került. A falu határában ekkor vízimalmok is működtek. 1715-ben malma és 15 háztartása volt. 1828-ban 43 házában 260 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század végén olvasókör alakult, a kultúra háza 1898-ban épült fel. A falu a 20. század elejére érte el legnagyobb lélekszámát, ekkor több mint 400 lakosa volt. 1885-ben megépült a Csata-Ipolyság vasútvonal. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához, majd 1938 és 1945 között pedig újra Magyarországhoz tartozott. 1945 első hónapjaiban frontvonalba került, lakosságát kitelepítették. A mai napig magyar többségű település. Kisiskoláját 1975-ben szüntették meg.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, gyümölcstermesztéséről híres községben sem alapiskola sem óvoda nem működik. Református temploma 1789-ben épült klasszicista stílusban, Csontos Vilmos költő egykori lakóházában emlékszobát rendeztek be.