Vásárút

Trhová Hradská
község
magyar lakosság 1910
94%
1 261
magyar lakosság 2021
85%
1 883
Népesség: 2 170
Terület: 24,76 km²
Tszf. magasság: 112 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93013
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz - Kisalföld, Mátyusföld, Vízköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz és Mátyusföld (Vízköz) határán, a Tőkési Duna-ág partján fekszik, Dunaszerdahelytől 10 km-re keletre. Mellékutak kötik össze Csallóközkürtön (4,5 km) keresztül Dunaszerdahellyel, Pozsonyeperjessel (10 km), Nyárasddal (4 km), Albárral (5,5 km) és Nádszeggel (7 km). Nyugatról Felsővámos és Csallóközkürt, délnyugatról Albár, délkeletről Nyárasd, északkeletről pedig Nádszeg és Tallós községekkel határos. Határa túlnyúlik a Kis-Dunán, egészen Nádszeg belterületéig.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1990 között egyesítették a szomszédos Felsővámossal Trhové Mýto ("Vásárvámos") néven. 1921-hez képest területe 24 hektárral csökkent (25,00 km²-ről 24,76 km²-re).

Népesség

A község népessége 1910-1939 között egyharmadával növekedett (1337 főről 1778-ra). 1991-ben 2008 lakosa volt, az azóta eltelt két évtizedre lassú népességnövekedés (7,6 %) volt jellemző. A lakosság kilenctizede magyar nemzetiségű, bár a szlovákok aránya 2001-2011 között megduplázódott (7,9 %). A romák aránya (akik már az 1910-es népszámláláskor is jelen voltak a községben) 7,3 % volt 2013-ban. A lakosság túlnyomó többsége (88,2 %) hagyományosan római katolikus vallású.

Történelem

A falu első írásos említése 1245-ben történt. Elejétől fogva a pozsonyi káptalan birtoka volt, a 16. században a bazini és szentgyörgyi grófok háborgatták, és a káptalan II. Ulászló királyhoz fordult panaszával. Első – fából épített – templomát az áradás sodorta el, helyébe 1668-72 között újat építettek, majd ugyanoda épült fel 1757-ben a mai templom. 1732-ben mezővárosi rangot kapott, két évvel később, földesúri kényszerítésre átköltöztek az itt lakó jobbágyok a Dunaág másik oldalára, az országút mellé. Első iskoláját 1746-ban építtette a pozsonyi prépost. Vásárút a 19. században messze földön híres volt marhavásárairól, fontos szerepet töltött be a vizahalászat, az itt termelt dohány pedig a legjobb minőségű volt egész Pozsony vármegyében. A szabadságharc során, 1849. június 14-én Szekulits honvéd ezredes a falu mellett verte meg Derschatta császári ezredes csapatait. A község a későbbiekben többször szenvedett jelentős tűzkárt, 1903-ban pedig az árvíz okozta súlyos károkkal kellett megküzdenie. A 20. század elején Popper Emil káptalani bérlő szeszgyára és szeszfinomítója üzemelt a faluban. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban Vásárutat, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta Magyarországnak, 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1960-1990 között Vásárvámos néven egy községet alkotott a szomszédos Felsővámossal. Ebben az időszakban téglaégető üzemelt az egyesített községben. 1993-tól pedig Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola (József Attila Magyar Tannyelvű Alapiskola) és óvoda, valamint könyvtár működik. Páduai Szent Antalnak szentelt, eredetileg 18. századi római katolikus templomát 1906-ban szecessziós stílusban átépítették. A plébánia barokk stílusban épült 1774-ben, a Szentháromság-szobor pedig 1846-ban késő klasszicista stílusban. Kossuth Lajos emlékművét 1994-ben emelték. A falu kiemelkedő látványossága az évente megrendezett réteshúzó fesztivál.