Szádudvarnok - Méhész
A község a Tornai-medence keleti részén, a Tornai Alsó-hegy északi és a Felső-hegy déli lábánál fekszik, Rozsnyótól 28 km-re délkeletre, Szepsitől 14 km-re nyugatra. Két, egymástól 3 km-re fekvő településből áll, a 16-os főút és a Rozsnyó-Torna vasútvonal (megállóhely) mentén és a Szár-patak partján fekvő Szádudvarnokból, valamint az Alsó-hegy lábánál fekvő, a 16-os útról Szalajkapusztánál elágazó, 1,3 km-es mellékúton megközelíthető Méhészből. Határának mintegy kétharmada mezőgazdaságilag művelt terület, északon a Felső-hegy, délen az Alsó-hegy gerincéig terjed. Nyugatról Tornagörgő, északról Barka, északkeletről Szádelő, keletről Torna, délkeletről Bódvavendégi, délről pedig Hídvégardó és Tornanádaska községekkel határos. Északi határa Abaúj-Torna és Gömör-Kishont vármegyék határát alkotta 1881-1920 között, déli határa pedig 1920 óta államhatárt alkot (Cseh)szlovákia és Magyarország között. Keleti határának nagy részét a Határ-patak képezi.
A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. Elődközségei 1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartoztak, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-ben Szádudvarnok, Szádelő és Méhész községeket Szádudvarnokméhész („Zádielske Dvorníky“) néven egyesítették. 1990-ben Szádelő ismét önálló községgé alakult, Szádudvarnok és Méhész pedig azóta Szádudvarnok-Méhész v. Méhészudvarnok („Dvorníky-Včeláre“) néven alkot egy községet. A község területe (13,66 km²) két kataszteri területre oszlik: Szádudvarnok (9,61 km²) és Méhész (4,06 km²), összterülete az elmúlt száz év során nem változott.
Szádudvarnoknak és Méhésznek együtt 1910-ben 567, 1921-ben 542, 1938-ban pedig 551, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között lakosságszáma stabilan alakult (1991 – 441 fő, 2001 – 445 fő, 2011 – 434 fő), a magyar nemzetiségűek aránya ebben az időszakban 80,5 %-ról 63,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 19 %-ról 29,5 %-ra emelkedett. Az 1990-es években Szádudvarnokon 3, Méhészen pedig 5 cigány család is élt. Szádudvarnok többségében római katolikus, Méhész pedig református lakosságú község volt, az egyesített község lakosságának 2011-ben 72 %-a volt római katolikus, 22 %-a pedig református vallású. Az összlakosság 83,8 %-a (364 fő) élt Szádudvarnok, 16,2 %-a (70 fő) pedig Méhész településrészeken.
Szádudvarnok első írásos említése 1314-re datálható, Udvarnok néven. A kifejezés még IV. Béla király idejéből való, ugyanis itt laktak az udvar szolgái. A 13. században királyi birtokként Torna várának uradalmához tartozott. 1440-től Bebek Imre tulajdona, majd a Giskra János vezetette husziták foglalják el. 1476-tól a Szapolyai családé, majd 1536-tól ismét a Bebekeké. 1598-ban 52 lakott és 5 lakatlan ház állt a településen. 1617-ben Keglevich Miksa vásárolta meg. A falu a 18. század elejére majdnem elnéptelenedett, 1715-ben csak négy háztartást írtak benne össze. A 18. században magyar-szlovák vegyes lakosságú falu magyar többséggel. 1828-ban 89 házában 698 lakosa volt, többségben római katolikusok. 1880-ban még 547 lakosa volt, ezután folyamatosan csökkent a népessége, elsősorban a nagymértékű kivándorlás révén. 1945 után magyar iskoláját megszüntették és egészen 2009-ig (ekkor megszüntették) csak szlovák iskola volt a faluban. Mezőgazdasági szövetkezete 1954-ben alakult. Méhész falut szintén 1314-ben említik először Othelek néven. 1345-ben Méhészi Péter fia János birtoka. 1430-ban nyolc portája volt. A 15. század közepéig a Méhészieké, majd a Szádelői a Szentkirályi és a Kálnai családé. 1512-től a Nádasdyaké, 1606-tól a Monoki, 1660-tól a Helmeci család birtoka. A későbbiekben is több tulajdonosa volt. Egyes források szerint a 18. század elejére teljesen elnéptelenedett, az 1715. és 1720. évi összeírásokban már nem szerepel, s 1750 körül református vallású magyarokkal népesítették be ismét a települést. Református egyháza a kezdetektől Görgő leányegyháza volt. 1828-ban 25 házában 233 lakos élt, többségben kálvinista magyarok. Mezőgazdasági szövetkezete 1956-ban alakult. Az 1970-es évekig magyar kisiskola működött itt. Szádudvarnok és Méhész egyaránt Torna vármegyéhez tartoztak, a vármegye 1881-es megszüntetése után pedig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához. 1938-45 között mindkét falut visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szádelőudvarnok néven egyesítették Szádudvarnokot, Méhészt és Szádelőt, 1990-ben Szádelő ismét önálló községgé vált, Szádudvarnok és Méhész továbbra is közös önkormányzattal működik. 1974-ben Szlovákia egyik legnagyobb cementgyárát létesítették a község határában, az Alsó-hegy nagy részén (az egykori Szőlő-tetőn) pedig külszíni mészkőbányát nyitottak. Több mint hat évtized szünet után a magyar nyelvű oktatás a Szent István Alapiskola 2011-es megnyitásával indult meg újra a községben.
A község országos jelentőségi ipari üzeme a Szádudvarnoktól délre található Tornai Cementgyár. Szádudvarnokon magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskola (Szent István Alapiskola) és magyar-szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szádudvarnok Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1800-1801-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Méhész református temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban.
