Sirak
A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Terbegeci-patak mentén, a Korponai-fennsík lábánál, Ipolyságtól 29 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 16 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 19, Csábtól 8 km-re délnyugatra, Kőkeszi közvetlen szomszédságában. Sirak zsákfalu, a Kőkesziről idevezető mellékúton (1 km) közelíthető meg. Határának déli része dombos, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, északon a Korponai-fennsíkig nyúlik fel (400 méteres magasság fölé), határának mintegy egyötödét erdő borítja. Délnyugatról Gyürki, délkeletről Kőkeszi, keletről Szelény, északnyugatról pedig Csall községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (7,12 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 7,11 km²).
1910-ben 301, 1921-ben 317, 1938-ban pedig 369, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 12,9 % volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a szlovákok aránya az asszimiláció eredményeként megduplázódott (14,1%-ról 30,6 %-ra nőtt), ugyanezen időszak alatt a község lakosságszáma csaknem egynegyedével csökkent (284 főről 216-ra).
Az első írásos említés 1303-ból származik, amikor "Kezew" néven említik először. 1356-ban "Syrok alias Kezu", 1381-ben "Syrak", 1389-ben "Syraak" alakban tűnik fel a korabeli forrásokban. A 14. században Siráki János birtoka, majd a 15. századig a leszármazottaié. Később több nemes család volt a birtokosa. A falu egykor híres volt boráról, később azonban főként a megfelelő kereskedelmi utak hiányában a szőlőtermesztés háttérbe szorult. 1828-ban 56 házában 336 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott, majd 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1923-ban népiskolájában megszüntették a magyar nyelvű oktatást. 1972-ben helyi nemzeti bizottságát egyesítették Kőkesziével.
A községben, bár magyar többségű, kizárólag körzeti szlovák alapiskola és óvoda működik.