Nemesócsa

Zemianska Olča
község
magyar lakosság 1910
100%
1 778
magyar lakosság 2021
80%
1 865
Népesség: 2 347
Terület: 27,94 km²
Tszf. magasság: 111 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94614
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Alsó-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Csallóközi járás nagyközség

Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre fekszik. Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. A falutól 1 km-re halad el a Pozsony-Komárom közti 63-as főút; vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Mellékutak kötik össze Zsemlékessel, Tannyal, Bogyaréttel és Gútával. Közigazgatásilag keletről Ekel, Megyercs és Keszegfalva, délről Nagykeszi, nyugatról Tany, Zsemlékes, Bogya és Bogyarét községek határolják. Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközség, Komárom vármegye Csallóközi járásának székhelye volt. Csehszlovákiához kerülve 1949-ig a Komáromi, 1949-1960 között a Nagymegyeri, majd 1960 óta újra a Komáromi járáshoz tartozott. Területe 1,84 km²-rel csökkent 1945 után, amikor Eklipusztát Nagykeszihez csatolták.

Népesség

A korábban színmagyar falu népessége csökken, a szlovákok aránya viszont ezzel párhuzamosan növekszik – a betelepülők miatt mostanra elérte a 15%-ot. Azelőtt nagy többségében reformátusok lakták, számuk mára csak kevéssel haladja meg a római katolikusokét. A lakosság száma lassan csökken, de még így is az Alsó-Csallóköz egyik legnépesebb községe.

Történelem

A határában feltárt ősmagyar temető arra utal, hogy a honfoglalástól fogva település létezett itt. Az Árpád-korban a királyi udvarnokok birtoka volt, melyet IV. Béla a csuti prépostságnak adományozott. Ekkoriban két Ócsát említenek az oklevelekben, a Voncha néven említett valószínűleg a későbbi Pusztaócsa volt. A kora újkorban a Gyallay és Bodroghy családokat találjuk birtokosként, később sok nemesi család (Pázmány, Laky, Magyary, Bankó, Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Nagy, Vas, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Szüllő) osztozott rajta, amiről a község az előnevét is kapta. A 19. században a térség sok más falvához hasonlóan, itt is a Pálffy család volt a legfőbb birtokos. Ekkoriban hitelszövetkezet és tejszövetkezet is működött a faluban, továbbá szolgabírói hivatala is volt. 1894-ben a község nagy része leégett, a Duna áradásaitól pedig elejétől fogva sokat szenvedett. Nemesócsa határában létezett az egykori Lőgör halászfalu, amely szintén a komáromi vár tartozéka volt. Később Leventér és Lögri néven is szerepel, a török időkben elpusztult, később újranépesítették, a 19. század közepén Nemesócsába olvadt. Vöstü nevű dűlője egy további, a törökök által végleg elpusztított falu nevét őrzi. A törökök pusztították el a Nemesócsa mai Faluhely dűlője helyén feküdt Samudi falut is, ahol a középkorban királyi lovászok éltek. A falutól északra fekvő egykori Pusztaócsa ugyancsak a 19. században olvadt be Nemesócsába. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Nemesócsát, a 20-as és 30-as években többször is sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak a falut, 1945-ben pedig újra Csehszlovákiához került. A szocializmus éveiben mezőgazdasági felvásárló és értékesítő vállalat és takarmánykeverő szövetkezet létesült. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe. 1993 óta Szlovákia része.

Mai jelentősége

Magyar és szlovák alapiskolája, valamint könyvtára van. A falu területén ómagyar temetőt tártak fel a 19. század végén. Értékes műemléke a 18. századi református templom.