Melléte

Meliata
község
magyar lakosság 1910
100%
389
magyar lakosság 2021
62%
113
Népesség: 204
Terület: 14,49 km²
Tszf. magasság: 201 m
Körzethívószám: +421 (0) 58
Irányítószám: 04912
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence - Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Jolsvai-karszt 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Tornaljai járás kisközség

A község a Murány-patak mentén, a Jolsvai-karszt és a Licei-dombság kistájak határánál, Pelsőctől 8 km-re, Rozsnyótól 25 km-re délnyugatra fekszik. Zsákfalu, egyetlen Özörényből ide vezető, 5 km-es mellékúton közelíthető meg. A szomszédos Beretkével jelzett turistaösvény köti össze a Murány szurdokvölgyén keresztül. Határának mintegy felét erdő borítja, de nagy területeket foglalnak el a rétek és a legelők is. Délnyugatról Gömörfalva, nyugatról Lice, északról Özörény, keletről Lekenye, délkeletről pedig Beretke községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (14,49 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 389, 1921-ben 403, 1938-ban pedig 378, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette, 1991-2001 között lakosságszáma stagnált, 2001-2011 között ismét (9,6 %-os) népességcsökkenés figyelhető meg (238 főről 215-re). A község magyra többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 90,8 %-ról 68,4 %-ra csökkent, a szlovákoké 6,3 %-ról 14,4 %-ra nőtt, a roma nemzetiségűek aránya 3,3 %. A községben kiemelkedően magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (13,5 %). Az eredetileg evangélikus többségű (1921-ben 48,1 %) községben ma a római katolikus a legnépesebb felekezet (36,7 %), a reformátusok aránya 15,8 %, az evangélikusoké 12,1 %.

Történelem

A vidéket a 11. században foglalták el a magyarok, falvait a királyi várispánság irányitása mellett vári népelemek alakították ki. Melléte feltehetőleg a 12. században keletkezett. 1243-ban Lice határjárásában, „villaként“ említik először. Lakói eredetileg várjobbágyok voltak, akik a szolgálat alól felszabadulva nemesi rangra emelkedtek. A Mellétei-nemzetség birtoka volt, mely a 15. századra nyolc nemzetséggé szakadt. Határa teljes egészében nemesi kúriákhoz tartozott. A 18. századig nemesi község maradt, a kisnemeseken kívül szabad költözködésű hospesek és iparűző libertinusok alkották lakosságát. Lakosai szénégetéssel és fazekassággal foglalkoztak, kiemelkedő jelentőségű volt juhtenyésztése is. 1591-ben lakatlan, 1598-ban 19 házát írták össze, a következő másfél évszázadban szinte semmit sem fejlődött. Sokat szenvedett a rekvirálásoktól, 1697-ben a falu templomának harangját is elvitték. 1726 után új lakosságot telepítettek ide, részben szlávokat (elsősorban rutén pásztorokat). Ennek ellenére magyar jellegét mindvégig megőrizte. Lakossága a 16. században református hitre tért, a 18. századtól három felekezet (katolikus, evangélikus, református) között oszlott meg. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult. Magyar kisiskolája az 1970-es években, óvodája 2002-ben szűnt meg.

Mai jelentősége

Domb tetején álló evangélikus-református temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma középkori alapokon épült 1873-ban. A községben a népi építészet számos szép emléke maradt fent. Határában a Murány-patak áttörése 1980 óta, a Mellétei geológiai szelvény pedig 1987 óta természetvédelmi terület. Határában mindmáig kihasználatlan termálvízlelőhelyet tártak fel.