Magyarbél

A község a Mátyusföldön, a Vízköz és a Nagyszombati-hátság kistájak határán, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (megállóhely), Szenctől 4 km-re nyugatra, Pozsonytól 24 km-re keletre fekszik. Elődközségei, Magyarbél és Németbél mára teljesen egybeépültek. A 61-es főút köti össze Szenccel és Pozsonnyal, mellékút köti össze Dunasápújfalun (3,5 km) keresztül Féllel (9 km). Területén keresztülhalad a Pozsonyt Zsolnával összekötő D1-es autópálya. Nyugatról Horvátgurab és Cseklész, délről Dunasápújfalu, keletről Szenc, északról pedig Tótgurab községekkel határos. Déli határát a vasútvonal alkotja.

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Magyarbél és Németbél egyesítésével "Veľký Biel" néven. Elődközségei 1920-ig Pozsony vármegye Szenci járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-1949 között a Galántai, 1949-1960 között pedig a Szenci járáshoz tartoztak. Az egyesített község 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), ebben az időszakban határközség volt, nyugati és északi határa egyben Szlovákia és Magyarország határát alkotta. Magyarbél területét az új határ kettévágta, ebben az időszakban kataszterének északi részét Szlovákiához csatolták és területe 3,48 km²-re csökkent. Magyarbél két kataszteri területre és településrészre oszlik: Magyarbél (7,00 km²) és Németbél (3,16 km²). Németbél területe az elmúlt száz év során nem változott, Magyarbél területe 21 hektárral növekedett 1949 után, amikor Dunaújfalu vasúttól északra eső határrészét Magyarbélhez hozzácsatolták.

Magyarbél a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a tőle nyugatra és északra fekvő községek már a 20. század elején is szlovák többségűek voltak. Elődközségeinek 1910-ben 1341, 1921-ben 1557, 1939-ben 1921, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Németbél 16. században betelepített horvát lakossága a 19. századra elmagyarosodott. A második világháború után a kitelepítés és a lakosságcsere megváltoztatta a nemzetiségi viszonyokat, de egészen 2001-ig még a magyar nemzetiségűek alkották a többséget. 1991-ben 2118, 2011-ben 2304 lakosa volt. A pozsonyi agglomerációra községeire jellemző betelepülés viszonylag kis mértékben (6,5 %), de 2001-2011 között Magyarbél lakossága is növelte (2163-ról 2304 főre). Jellemző ugyanakkor, hogy a betelepülők közül sokan nem jelentkeznek be állandó lakóként, így a tényleges lakosok száma is magasabb lehet. A magyarok aránya a betelepülés és az asszimiláció révén rohamosan csökkent (1991-2011 között 51,2 %-ról 30,5 %-ra), a nemzetiségi arány megfordult és 2001-ben már a szlovákok alkották a többséget. A községben kisebb roma közösség (3,3 %) is él. A lakosság többsége (73,3 %) római katolikus vallású.

Magyarbél települést 1294-ben "Beel" néven említik először a pozsonyi vár tartozékaként. Malombél 1323-ban szerepel először írott forrásokban, később Kisbél, illetve Németbél néven említik.A Bély család itt volt birtokos,a családot először 1320-ban említik. Bély Péter, említve 1434-ben.1655-ben III.Ferdinánd király megerősíti Bély György, s fiainak nemességét, s új királyi adományt ad nekik Magyarbélre. Viselik a "Magyarbéli" nemesi előnevet. A község birtokosai a Földes, Szülö, Horváth és Molnár családok voltak. A 18. század közepén a Sipkovitz és Dadányi családok szereztek itt birtokot. Utolsó birtokosa az Uhlík nagybirtokos család volt. 1719-től itt építette fel a Csáky család az ország egyik legnagyobb kastélyát. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcs és zöldségtermesztéssel foglalkoztak, híres volt cseresznyetermesztése. 1851-ben megépült a Pozsony-Pest vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Magyarbélen létesült. Kultúrháza 1958-ban épült. Németbél az Orosz család birtoka volt. A 16. században horvát telepesek érkeztek a községbe, akik azonban a 19. századra teljesen elmagyarosodtak. 1948-ban elődközségeinek nemzetiségekre utaló neveit megváltoztatták és a Veľký Biel illetve Malý Biel ("Nagy- és Kisbél") hivatalos neveket kapták. Német- és Magyarbélt 1960-ban egyesítették. Teljes szervezettségű magyar alapiskoláját az 1970-es években megszüntették és bár 1997-ben egy magyar osztályt sikerült újra megnyitni, 2005-ben végleg megszűnt a magyar nyelvű oktatás a községben. 2008-ban a község jellegét teljesen megváltoztató lakópark- és golfpálya építését jelentették be, de a terv meghiúsult.

A községben teljes szervezettségű szlovák alapiskola és óvoda működik. Országos jelentőségű műemléke a Csáky-család 1722-1725 között, barokk stílusban épült kastélya, mely Szlovákia legnagyobb kastélya, 2006-ig szociális otthonként működött. Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt r.k. temploma 1728-ban, barokk stílusban épült, a németbéli Szent László-kápolna pedig 1732-ben.