Lögérpatony
A Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahelytől 12 km-re északnyugatra. Határa hosszan elnyúlik északkeleti irányban és túlterjed a Kis-Dunán. Az 572-es országút köti össze Dunaszerdahellyel és Pozsonnyal (40 km). Mellékutak kötik össze Szentmihályfával (2,5 km), Patonyréttel (10 km) és a Gelléhez tartozó Cséfalvával (4 km). Déli határán halad a Komárom-Pozsony vasútvonal, de a községnek nincs vasútállomása. Délről Gellével, keletről Mihályfával, északkeletről Diósförgepatonnyal, északról Vízkelet Szigeti kataszterével és Hidaskürt Sorjákosi kataszterével, északról Patonyréttel, nyugatról Sárrét, Vittény és Lég községekkel határos.
A község a Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. Mai formájában három korábbi község egyesítésével jött létre: 1940-ben Lögérpatonyt és Benkepatonyt a magyar közigazgatásban egyesítették Lögérpatony néven, majd 1960-ban (az 1940-től Szentmihályfához csatolt) Csécsénypatonyt is hozzá csatolták. 2003-ban Patonyrét önállósulásával alakult ki mai területe (33,31 km²-ről 28,37 km²-re csökkent). Mindhárom elődtelepülés 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban mindvégig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). A község három településrészre és egyben kataszterre oszlik: Lögérpatony (10,01 km²), Csécsénypatony (11,36 km²) és Benkepatony (7,00 km²).
Az egyesített Lögérpatony község lakossága 1970-1991 között csökkent, majd újra növekedni kezdett. Az ezredfordulóig szinte kizárólag magyarok lakta községben a 2001-2011 közötti időszakban a szlovákok arányszáma rohamosan emelkedni kezdett (5,6 %-ról 20,3 %-ra). Patonyrét önállósulása ellenére Lögérpatony lakosságszáma 1991-2001 között 8 %-al növekedett. A lakosság 3/4-e római katolikus vallású.
A területén fekvő falvakat régen Patonyszél néven ismerték. A középkori oklevelek felváltva hol Felső-, hol Lőgérpatonyt emlegetnek. Első okleveles említése 1255-ből való Superior Potun alakban. Nevének további megjelenési formái: 1435-ben Felsew Pathon, a. n. Leugerpathon, 1524-ben Leuger Patkon, 1553-ban Leger Paton, 1773-ban Lögör Patony, 1927-ben Horná Potôň. Hajdanán az Árpád-házi királyok személyes birtokai között szerepel, majd az esztergomi érsekség tulajdonába került, és a gellei érseki székhez tartozott, így szerepel II. Lajos királynak a gellei székhez 1524-ben intézett rendeletében is. Az 1553. évi portális összeírásba királyi birtokként 10 portával van felvéve. Később itt is a Pálffyak lettek a legnagyobb birtokosok, még a század elején is, a Monarchia széthullásáig, a Pálffy-féle szeniorátusnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 49 házzal és 377 lakossal szerepel. 1877-ben nádfedeles házainak nagy része pusztító tűzvész áldozatául esett. Mai formájában három község egyesítésével jött létre: 1940-ben Lögérpatonyt és Benkepatonyt a magyar közigazgatásban egyesítették Lögérpatony néven, majd 1960-ban (az 1940-től Szentmihályfához csatolt) Csécsénypatonyt is hozzá csatolták. Gyakran használt magyar neve a szlovák hivatalos Horná Potôň név tükörfordításával keletkezett Felsőpatony, a 2012-es kormányrendeletben is ezen a néven szerepel.
Növekvő népességű község, magyar alapiskolával és óvodával, jelentős mezőgazdasággal (Szlovákia legnagyobb paradicsom-kertészete). Kataszterének Kis-Dunán túli részén kavicskitermelés folyik. Műemlék református temploma 1815-ben épült klasszicista stílusban.
