Kisráska

Malé Raškovce
község
magyar lakosság 1910
98%
307
magyar lakosság 2021
35%
77
Népesség: 249
Terület: 8,75 km²
Tszf. magasság: 102 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07217
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Zempléni-sík 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Nagymihályi járás kisközség

A község a Zempléni-sík délkeleti részén fekszik, Nagykapostól 16 km-re nyugatra, Nagymihálytól 22 km-re délre. A községen áthalad a Nagyráskát (3 km) Butkával (6,5 km) összekötő mellékút. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Málca, délről Nagyráska, délkeletről Iske és Deregnyő, északról pedig Hegyi községekkel határos. Iskével közös határa 1920-ig Zemplén és Ung vármegyék határát alkotta.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Nagymihályi járáshoz, 1949-1960 között a Nagykaposi járáshoz, majd 1960 után újra a Nagymihályi járáshoz tartozott. A községet 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, Málcával közös határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (8,75 km²) 1910-21-hez képest (8,73 km²) csak kis mértékben változott.

Népesség

Kisráska a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 314. 1921-ben 312, 1938-ban pedig 333, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 6,4 % volt. 1991-2011 között a község lakossága 9,9 %-al csökkent (273 főről 246-ra), ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 67,4 %-ról 39,8 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 32,6 %-ról 55,3 %-ra emelkedett, így 2011-re a szlovák nemzetiségűek kerültek többségbe. A rohamos asszimiláció mértékét jelzi, hogy a magyar anyanyelvűek aránya (51,2 %) több mint egynegyedével magasabb a magyar nemzetiségűekénél. 2011-ben a lakosság 52,4 %-a volt református, 30,0 %-a római katolikus és 9,3 %-a görög katolikus vallású. 1944-ig izraelita vallású közösség (1921-ben 7,7 %) is élt a községben.

Történelem

Nevét 1220-ban László király adománylevelében említették először, amikor a falut a Buttkai családnak adományozta, majd 1403-ban Zsigmond király Pány Ferencnek és fiának adományozta. 1411-ben már a Buttkai családé, majd a Batthhyány, a Ráskay Málczai és a Butkai családoknak volt itt nagyobb birtoka. 1451-ben birtokosként a Palóczi család is feltűnik. 1478-ban szerepel először Kisráska néven. A 17. századi nagyarányú elnéptelenedés az állandóan megújuló török harcok következménye volt. 1715-ben 17 lakatlan és 10 lakott portája volt. Református egyháza 1782-ben szakadt el Nagyráskától. 1787-ben 48 háza és 356 lakosa, 1828-ban 37 háza és 288 lakosa volt. Lakosai 1831-ben részt vettek a koleralázadásban, melynek egyik vezetője a kisráskai Tasnády Péter volt. Miután a császári csapatok segítségével Kisráskán elfogták számos társával együtt kivégezték. Emlékét az utókor a községháza homlokzatán elhelyezett emléktáblával és a Tasnády Napok szervezésével örökítette meg. A 19. század végétől számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. Lakosai a földművelésen kívül szőttesek és fából faragott tárgyak készítésével is foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz csatolták, ekkor határközséggé vált. 1960-ban, amikor az Ung-vidék valamennyi magyarok lakta községét a Tőketerebesi járáshoz csatolták, Kisráska egyedüliként a Nagymihályi járáshoz került, ez felgyorsította az asszimilációt a községben. Magyar kisiskoláját 1974-ben megszüntették.

Mai jelentősége

Református temploma 1830-38 között épült klasszicista stílusban, Urunk mennybemenetelének szentelt római katolikus templomát 1969-ben építették. Az Ung-vidéken itt található az egyetlen néprajzi tájház, mely a paraszti kultúra tárgyi hagyatékait őrzi. A határában található Ráskai-berek 1986 óta 16 hektáron természetvédelmi terület.