Kisbaromlak

Branovo
község
magyar lakosság 1910
63%
261
magyar lakosság 2021
5%
27
Népesség: 589
Terület: 9,32 km²
Tszf. magasság: 128 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94131
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Udvardi járás kisközség

Kisbaromlak Érsekújvártól 14 km-re keletre, Udvardtól 5 km-re, Komáromtól 35 km-re északkeletre, a Kisalföld északkeleti határán húzódó Alsó-Nyitramente síkvidékén fekszik, a Baromlaki-patak (Branovský potok) partján. A községközpont 125 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Határa délkeleten 185 méterig emelkedik, túlnyomó része szántó (84 %), területén fekszik az udvardi szőlőhegy egy része is. A falutól északkeletre, Kisbaromlak és Újlót határánál kis víztárolót alakítottak ki a Baromlaki-patakon. Külterületi lakott helye nincs. Nyugatról Udvard, délről és keletről Komáromszemere, északról pedig Zsitvabesenyő és Újlót községekkel határos. Északi határa egyben Komárom és Bars vármegyék történelmi határát alkotja. Közlekedési szempontból zsákfalunak számít, csak az Udvardról ide vezető bekötőúton közelíthető meg.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (9,32 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Kisbaromlak a szlovák-magyar nyelvhatáron (a szomszéd községek közül Udvard és Zsitvabesenyő is magyar többségű) fekvő szlovák nemzetiségű község. A 18. században betelepült szlovák lakossága a 20. század elejére részben elmagyarosodott (1880-ban a lakosság 29,3 %-a, 1910-ben már 63,4 %-a magyarnak vallotta magát), ez a folyamat azonban a Csehszlovákiához csatolás után visszafordult (1921-ben már a lakosság kilenctizede szlováknak vallotta magát). 1941-ben újra magyar többséget mutatott ugyan ki a népszámlálás (55,7 %), de 1945 után a kettős identitás megszűnésével Kisbaromlak teljesen szlovák lakosságúvá vált. Népessége 1910-1941 között mintegy kétharmadával nőtt (412 főről 681-re), majd a 20. század második felére jellemző népességcsökkenés is a környező községeknél jóval enyhébben érintette az Érsekújvárhoz való közelsége révén (17,8 %-os csökkenés 1941-1991 között). Az 1991-2001 közötti stagnálást a 2001-2011 közötti időszakban 5,2 %-os növekedés (561 főről 590-re) váltotta fel. Érdekesség a magyar nemzetiségűek arányának növekedése (1,4 %-ról 5,1 %-ra) 1991-2011 között. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 91,1 %, 2011-ben 81,9 %) római katolikus vallású.

Történelem

1418-ban "Barumlak" néven említik először, neve onnan ered, hogy eredetileg királyi marhaállás volt itt. A 16-17. században a törökkel vívott harcok során a falu több alkalommal elpusztult és később új helyen települt be újra., a régi falu helyét a 19. században még az Óhely (Stará Ves) dűlőnév őrizte. A 16. században a Szentmihályi és Kürthy, a 17. században az Izdenczi és Cserey, a 18. században a Bajcsy és Plathy családok voltak a főbb birtokosai. 1576-ban alig 5 ház állt itt, majd 1669-ben újra elpusztult községként említik. A 18. század elején települt újjá szlovákokkal. 1715-ben 15 háztartás volt a településen. 1787-ben 38 házában 247 lakos élt. 1828-ban 39 háza és 335 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, határának legnagyobb része majorsági nagybirtok volt. 1908-ban kapta a hivatalos Kisbaromlak nevet a korábbi Baromlak helyett. Híres volt paprika- és dohánytermesztéséről. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1938-ban megszüntetett szlovák iskoláját 1941-ben a lakosság tiltakozása miatt állították helyre. 1945 márciusában visszakerült Csehszlovákiához. Hivatalos szlovák nevét 1948-ban hatósági úton állapították meg. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult. A község 1961-ben érte el legnagyobb lélekszámát (784 fő).

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szent Annának szentelt római katolikus templomát 1739-ben építették barokk stílusban, területén számos szakrális kisemlék található (Nepomuki Szent János-szobor, több kápolna és útmenti kereszt).