Iske

A község az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj nyugati peremén fekszik, a Laborc bal partján, a vajáni hőerőmű közvetlen nyugati szomszédságában, Nagykapostól 10 km-re nyugatra. A Vajánt (4 km) Béssel (4 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Nagyráska, délről Bés, keletről Vaján, északról pedig Deregnyő községekkel határos. Északi határa Ung és Zemplén vármegyék történelmi határát alkotja.

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Az 1960-as években határának 11,3 %-át (az ekkor épülő hőerőmű területének egy részét) Vajánhoz csatolták, területe 1910-38-hoz képest 4,76 km²-ről 4,22 km²-re csökkent.

Iskének 1880-ban 312 lakosa volt, a 20. században azonban folyamatosan csökkent népessége. 1910-ben 278, 1921-ben 275, 1938-ban pedig 260, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének felét elveszítette, 1991-2011 között további 18 %-os lakosságszámcsökkenés figyelhető meg (128 főről 105-re). A lakosság túlnyomó többsége ma is magyar nemzetiségű, bár a magyarok aránya 1991-2011 között 96,1 %-ról 83,8 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 3,1 %-ról 9,5 %-ra emelkedett. 2011-ben a lakosság kétharmada református, 14,3 %-a pedig római katolikus vallású volt.

A település neve először a 13. század végén szerepel írásos forrásban. A falu lakóinak jelentős része a középkorban halász-pákász tevékenységet folytatott, emellett a falunak bőven voltak termőföldjei és rétjei. Az 1427. évi összeírás a Németi családot tünteti fel a falu tulajdonosaként. 1439-ben a Tegnyei, Kéri és Bajáni családoké, a 15. század végén a Deregnyey család birtoka. A Deregnyey család kihalása után kincstári birtok lett. Református egyházát 1619-ben említik először. Előbb Bés leányegyháza volt, majd anyaegyház lett. A fatemplomot toronnyal bővítették ki, mely 1905-ig ellenállt az idő vasfogának. Mikor falazata és tetőzete már nagyon megrongálódott, úgy határoztak, hogy újat építenek. A református egyház 1859-ben népiskolát is működtetett a faluban. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A község mai jellegét alapvetően meghatározza a közvetlen közelében 1966-ban felépült vajáni hőerőmű.

Historizáló stílusú református temploma 1904–06-ban épült.